Hihetetlen eredményt hozott az ásatás első fázisa a körgyűrű mentén

Korábbi cikkünkben arról tájékoztattuk a Szatmár.ro olvasóit, hogy rengeteg új, érdekes információra deríthet fényt a körgyűrű menti ásatás. Úgy tűnik, a sejtések beigazolódtak, ráadásul hatványozottan!

A 19,5 km-es elkerülő szakasz szondázása még tavaly decemberben fejeződött be. A szondázás, mint fogalom azt jelenti, hogy úgynevezett kutatóárkokat ásnak a kijelölt területeken, ezesetben szakaszon, hogy megtalálják azokat a lelőhelyeket, ahol vannak régi települések, temetők, tehát olyan helyek, ahol közösségi élet létezhetett.

„A kutatás első fázisa már célegyenesben van, legkorábban a Dana hotel hátánál fejeződik majd be, ott, ahol a hidat tervezik építeni. Már csak pár nap van hátra az átadásig és a dokumentáció is készen áll” – mondta Gindele Róbert, a Szatmár Megyei Múzeum régészeti osztályának vezetője.

Az ásatási területen hihetetlenül ritka települések nyomaira bukkantak, köztük egy vandálok lakta részre is. A vandálok egy keleti germán nép tagjai voltak, akik az 5. század folyamán vették birtokukba a Római Birodalom észak-afrikai területeit. Valamikor a markomán háborúk idején, i.u. 160 és 180 között élhettek itt népcsoportok. Házak nyomait, tűzhelyeket és tároló vermeket hagytak maguk mögött, ami hatalmas értékű feltárást jelent a Szatmár Megyei Múzeumnak.

Ugyancsak ezen a részen találtak egy korai szláv települést is, melynek nyomai vélhetőn a 6. századból maradtak ránk. A szláv népvándorlás a 6. század végén kezdődött és elsősorban nyugati és déli irányú volt. A mai szláv népek ekkor még nem alakultak ki, nagyszámú törzs vett részt a vándorlásban. Itt is tűzhelyeket találtak főleg. A szláv népek történetéről kevés biztos forrás van, így komoly felfedezésnek számítanak az eredmények.

Feltártak még egy réz- és egy bronzkori települést is, előbbit a kis állomás, utóbbit Lázári környékén. Az elkészült dokumentációkat Bukarestbe küldik jóváhagyásra. Ha ez megtörtént, a régészek átadják a terepet az építkezéseknek, onnan már nem tartoznak hozzájuk a vizsgált területek.

A Szatmár Megyei Múzeum történetében ez a legnagyobb régészeti munka, melyben közreműködnek segítők Kolozsvárról és Konstancából is. Az eset további különlegessége, ami büszkeségre adhat okot, hogy a múzeum elbírja a munkát, minden feladattal a tervek szerint halad és nincs szüksége más intézmények beavatkozására ahhoz, hogy szakemberei mindent időben el tudjanak végezni.