Hazajönnek az elszármazottak

Vendel, akit Wendalin, Wandalin és Windilin néven is említenek legendái, ír-skót nemzetségből származott. Élete a Szent Patrik utáni időre esik, amikor a pogányság még éreztette hatását, és még nem indult el a Szent Bonifáchoz és köréhez kapcsolódó misszió a kontinens felé.

A legendák szerint, Vendel skót királyfi korán jelét adta a jámborságnak és a keresztény műveltség, sőt a papság iránti vonzódásának, amit atyja nem nézett jó szemmel.  Éppen azért, hogy elvonja fiát a tanulástól, nyájainak őrzését bízta rá. A juhok legeltetése közben, a mezők csendjében megérlelődött szívében a remeteség-, az Istenben elmerült szemlélődés utáni vágy. El is határozta, hogy amint lehet, remete lesz, de előbb elzarándokol a Szentföldre és Rómába. Talált hat, magához hasonló ifjút, akikkel útnak indult. Rómába meg is érkeztek, a szentföldi útról azonban a háborús hírek miatt már le kellett mondaniuk. Vendel társaival együtt elindult hazafelé, közben koldultak, az erdő csendjében élték a remeteséghez hasonló életet. Több csodát is kapcsoltak személyéhez, közössége egyre nőtt, ezért a Thole-i kolostor apátjának választották és pappá szentelték. Sírja fölé kis kápolnát emeltek - utóbb ekörül nőtt ki Szent Vendel városa. A pásztorok védőszentjükként tisztelik, emléknapja október 20-án van.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében Kisdengeleg templomának titulusa Szent Vendel. Búcsúját az ünnep napján, szombaton délelőtt tizenegy órától tartják Ilyés Csaba nagykárolyi főesperes szentbeszédével.

Kisdengeleg helyén 1316-ban Kis Bessenyő, Besenyőd nevű település állt, amely közigazgatásilag az érdengelegi határhoz tartozott, így kapta a település jelenleg is használt nevét. De gyakran emlegetik még ma is Csárda-ként, ez a népi elnevezés pedig abból adódik, hogy a falu területén Csárda néven ismert vendéglátói egység állt, amikor a falu első sváb telepesei 1800 után, többnyire Mezőpetriből, oda települtek.

1834-ben Kisdengeleg már fília volt - tehát egy plébániához tartozott a közösség, amelyet időközönként egy pap látott el -, temploma pedig 1938-1943 között épült neogótikus stílusban. A templomot Scheffler János püspök szentelte fel, a plébánia alapítólevelét 1947. január 24-én adta ki. A hívek - főképp svábok voltak - száma nagyon megfogyatkozott a 80-as évek elejétől tapasztalt kivándorlás következtében.

A szombati búcsú a nagykárolyi esperességi nap legfontosabb programpontja. A templom 75 éves jubileumára hazatérnek a főképp Németországba elvándorolt kisdengelegiek, de szeretettel várnak minden közeli-távoli zarándokot, együtt ünnepelni vágyót.