"Fontosnak tartom, hogy a könyvek igazi esztétikai értéket képviseljenek" – Kürti Andrea illusztrátorral beszélgettünk

A bogdándi származású Kürti Andrea grafikus, illusztrátor, a Gutenberg Kiadó munkatársa, számos gyermekkönyv képi világának megteremtője.

Bár divattervezői szakon végzett, mégis a könyvgrafika világában találta meg önmagát, ma pedig a szakma egyik elismert grafikusa, sokak által kedvelt munkáinak köszönhetően. Alkotásai felismerhetőek, stílusa egyedi, egy időnként groteszk elemekkel operáló, mégis hívogató hangulatú világba kalauzolja el a kiadványok olvasóit. Az alábbiakban ő válaszol a Szatmár.ro kérdéseire.

Szatmár.ro: Mesélj kicsit arról az életútról, amely ehhez a foglalkozáshoz vezetett. Hogyan lett egy bogdándi lányból ismert gyermekkönyv-illusztrátor?

Andrea: Tizenkettedik osztály elején döntöttem el, hogy művészeti egyetemre szeretnék felvételizni. Az még nem körvonalózott bennem pontosan mivel szeretnék foglalkozni, de abban biztos voltam, hogy rajzolni szeretnék. Kicsit meredek vállalkozásnak tűnt, mivel komolyan akkor vettem először ceruzát a kezembe, de a sok-sok munkának és egy nagyszerű tanárnőnek, Lakatos Gabriellának köszönhetően bejutottam a Kolozsvári Művészeti Egyetem divattervezés szakára. Kezdetben gyerekruhákat terveztem és a Váróterem Projekt színházi társulat jelmez- és díszlettervezőjeként dolgoztam, emellett elkezdtem az illusztrálással próbálkozni. Egy ideig mindhárom területen bontogattam a szárnyaimat, hogy eldöntsem melyik pálya a leginkább nekem való. A Gutenberg Kiadóval való találkozásom tette egyértelművé számomra, hogy illusztrátorként tudok leginkább kibontakozni.



Szatmár.ro: Már gyermekként így szárnyalt a képzeleted? Kicsi korod óta szeretsz rajzolni?

Andrea: Nem rajzoltam többet egy átlagos gyermeknél, a képzeletem és az álmaim viszont már gyerekként is élénkek voltak. Örülök, hogy falun nőhettem fel, mert ez hatalmas táplálékot ad a képzeletnek. Nyári estéken pedig kergethettem a csillagokat. Sajnos mindig a csillagok nyertek.

Szatmár.ro: Különlegesek és felismerhetőek a rajzaid. Leginkább talán a magyar népmesék világának hangulata köszön vissza belőlük, mégis őriznek egy olyan egyediséget, amelyet hamar fel lehet ismerni. Hamar kialakult nálad ez a stílus?

Andrea: A természetet mindig szerettem belelopni a rajzaimban és a rengeteg türelmemnek köszönhetően szeretem a legapróbb részleteket is kidolgozni. A Gutenberg Kiadónál megjelent népmese-sorozat meghatározó részét képezi az eddigi munkámnak. Nagyon sokan ezen keresztül ismerték meg a rajzaimat, és leginkább a népmesékhez kötik a nevemet. Ez a színes, aprólékos, díszes világ sok rajzomon megjelenik, de szívesen rajzolok egyszerűbb, letisztultabb, komolyabb hangulatban is.



Szatmár.ro: Mi az a technika, amit tulajdonképpen alkalmazol, mert ugye nem csak pusztán rajzolásról beszélhetünk esetedben?

Andrea: Hagyományos technikával rajzolok. Váltakozva veszem elő a ceruzát, vízfestéket, tintákat, gouache-t, akrilt. Az utóbbi időben akrillal dolgoztam legszívesebben.

Szatmár.ro: Milyen felelőséggel jár gyermekkönyvet illusztrálni? A te rajzaid bizonyára erősen befolyásolják azt, hogyan is képzelik el az olvasók, akik legtöbbször gyerekek, az írók papírra vetett világát.

Andrea: Az, hogy a gyermek milyen könyvet kap a kezébe nagy mértékben befolyásolja az ízlésük kialakulását. Fontosnak tartom, hogy a könyvek igazi esztétikai értéket képviseljenek, szövegben, illusztrációban és kivitelezésben egyaránt igényesek legyenek. A gyerekeket komolyan kell venni, mert nagyon nyitottak a világ kérdéseire, és a koruknak megfelelően bármiről lehet beszélgetni velük. És ha "hazugságon" kapnak a rajzokban, rögtön számon kérik.



Szatmár.ro: Sokan azt mondják, hogy amikor hobbijuk a munkájukká válik, egészen másként tekintenek arra. Sokaknál meghal a szenvedély. Viszont a te képeidet elnézve, az lehet az ember érzése, hogy a különböző szövegek, amelyekhez illusztrációt rajzolsz, még inkább szárnyalásra késztetik a fantáziád, és képes vagy állandóan megújulni. Te hogyan éled meg ezt az egészet?

Andrea: Az egyetlen hátránya annak, ha a hobbid a munkáddá válik, az, hogy nehéz szétválasztani a munkát és a szabadidőt. Könnyen összeolvad a kettő, és teljesen kicsúszik a kezedből az idő. Engem ki tud kapcsolni, ha abbahagyom a (munka)rajzolást és kedvtelésből rajzolok valamit. El se tudom képzelni, hogy olyan munkám legyen, amit nem tudok teljes odaadással végezni, de ha olyan szakmát választ az ember, amit igazán szeret, a buktatók ellenére is folyamatosan meg tud újulni benne.

Szatmár.ro: Ha nem felkérésre, hanem csak saját magad örömére alkotsz, mit rajzolsz szívesen?

Andrea: Sajnos és szerencsére sose jutott túl sok időm csak magam örömére rajzolni, de a leghétköznapibb dolgok, érzések is ötletet tudnak adni egy-egy rajzhoz, a kevés szabadidőmben ezeket rajzolom meg legszívesebben.



Szatmár.ro: Melyek voltak a kedvenc munkáid? Illetve, mi az, amire a leginkább büszke vagy?

Andrea: Minden könyvben vannak kedvenc részeim, de talán a Csihán királyúrfi és a Műrepülés áll legközelebb a szívemhez. A Csihán királyúrfi, mert ez volt a legelső könyvem a Gutenberg Kiadónál, és egy csodálatos együttműködést indított el. A Műrepülés, mert László Noémi gyönyörű verseket írt hozzá, mert ez az első felnőtt kötetem, mert a papír és a betűtípus kiválasztásából, a könyv szerkezetének kitalálásából és műszaki szerkesztéséből is kivettem a részem és a nyomdai munkát is végigkísérhettem.



Szatmár.ro: Min dolgozol jelenleg, s milyen projektek vannak kilátásban a közeljövőre nézve?

Andrea: A Gutenberg Kiadóval több, mint hét éve dolgozunk együtt. Hamar kiderült, hogy hasonló értékeket képviselünk, és nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Sokat ötleteltünk közösen, és pár hónapja meggyőztek, hogy feladjam a szabadúszást és legyek a kiadó állandó munkatársa. Most, hogy a kiadónál dolgozom, az ötleteinket sokkal rugalmasabban meg tudjuk valósítani. Egy régóta tervezett és nagyon izgalmas projekt utolsó száz méterén dolgozunk éppen, amiről részleteket még nem árulhatok el, de úgy gondolom sokan örömmel fogadják majd, szóval érdemes lesz figyelni a kiadót még iskolakezdés előtt. Tervben van a népmese-sorozat következő kötete, rajzolom a Darázsolást, amit jövőre szeretnénk megjelentetni. Emellett készülnek a kiadónál az év második felében megjelenésre váró könyvek, szóval egy nagyon mozgalmas periódus áll előttünk.

Szatmár.ro: Hogy hatott a munkádra a tavasz óta tartó járványhelyzet? Több lett a szabadidőd, vagy inkább a munka lett több? Miből merítettél folyamatosan ihletet a négy fal között?

Andrea: Illusztrátorként a mindennapjaim nagyrészét a rajzasztal mellett töltöm, inspirálni tud egy árnyék a falon, egy elolvasott fél mondat, egy teljesen hétköznapi érzés. A munkámat bárhonnan el tudom végezni, szóval számomra nem voltak nyomasztóak a korlátozások. Sikerült meglátni a lehetőséget abban, hogy leállt egy időre a világ, több idő jutott a kísérletezésre, így olyan dolgokat is ki tudtunk próbálni, ami eddig a sok teendő miatt háttérbe szorult.

A Gutenberg Könyvesboltokban iskolaidőben hetente gyerekfoglalkozást tartanak. Mivel ezeket is le kellett állítani, átvittük a virtuális térbe, és a könyveinkre építve tíz héten keresztül online gyerekfoglalkozást tartottunk, amik most is elérhetőek a kiadó honlapján. Számomra ez teljesen újszerű volt, de nagyon érdekesnek bizonyult.

Hogy a felnőtt olvasóinknak is kedveskedjünk, László Noémivel közösen izgalmas játékba kezdtünk. Egy újabb verses kötet ötlete fogalmazódott meg bennünk, aminek az alakulását hétről hétre megmutattunk az olvasóknak. Ennek az érdekessége, hogy nem a megszokott felállásban, a már elkészült kézirathoz készülnek a rajzok, hanem egyik párosnál a rajz, a másiknál a vers az ötletforrás. A Darázsolás a huszonnegyedik párosnál tart, és szinte fele még hátra van.