Fényképkiállítás Szatmár ásványvizeiről

Amint azt Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója rövidke bevezetőjében elmondta, csak kevesen kötik össze Szatmár megyét az ásványvízzel. Ezért is lehet érdekes az a „minikiállítás", amely pénteken a Megyei Múzeumban nyílt és amelynek célja, hogy a szatmáriakat megismertesse közelmúltjuk kevésbé a figyelem középpontjában lévő elemével.

Ovidiu Mica, a SAVO hagyományőrző egyesület vezetője, egyben a kiállítás szervezője, elmondta, hogy Bél Mátyás már egy 1727-ban megjelent művében említést tesz Szatmár vármegye ásványvíz-forrásairól. Mint ahogy Borovszky Samu híres munkájából sem maradhattak ki a Szatmárnémeti környéki forrásokat. Bár manapság leginkább az Avas hegyeihez kapcsoljuk az ásványvíz-forrásokat, azok előfordultak Óváriban, Krasznabélteken, Gencsen, Nagytarnán vagy akár Mikolában is, mondta Mica.

A kiállítás egyik legérdekesebb tárgya az a fénykép, amely egy korabeli palackozó üzemet ábrázol Máriavölgyében. Ugyanitt, azaz Máriavölgyében láthatták a múlt század elején az ott üdülők a Rákóczi és a Kossuth-pihenőházakat.

Kétségtelenül érdekesebb lett volna, ha láthattunk volna egy-két korabeli palackot, ám anélkül kénytelenek voltunk beérni korabeli magyar nyelvű reklámokkal, amelyekből megismerkedhetünk például a Bikszád-vízzel, amely segít a „gyomorbajosoknak", vagy a Luna gyógy-és ásványvízzel, amely „üdít és gyógyít". Megmosolyogtató és egyben jópofa az a felirat, amely a felsőfalusi Margit forrás reklám alsó sarkában található és amely egy címet úgy jelöl meg, hogy „Wesselényi ucca". De találkozhatunk a Bicsad helységnévvel is.

A Megyei Tanács anyagi segítségével egy tanulmány is készült a szatmári ásványvízről, Szőcs Péter pedig örömét fejezte ki, hogy a civil szféra egyre több energiát fordít a történelem hétköznapi szegmenseinek bemutatására és mindenkit biztosít, hogy ebben a Megyei Múzeum mindig partner lesz.