Ez még Bálint gazdát is meglepte – 98 éves, de ilyet még ő sem látott

A 98 esztendős Bálint György sem látott még ilyet, pedig végigélte csaknem az egész XX. századot.

Életén többször is átgázolt a történelem: a nyilasok internálták, megszökött a koncentrációs táborból, mindenkit elveszített a világháborúban, Rákosiék kuláknak bélyegezték és elvették a földjét, végül kertészmérnökként sikeres állami gazdaságokat irányított, egyetemen tanított, főszerkesztője volt a Kertészet és Szőlészet magazinnak, időskorára pedig ő lett az ország Bálint gazdája. Most mégis csodálkozik a virágba borult budapesti kis kertjén.
 

Amikor ez a beszélgetés megjelenik a Vasárnapi Blikkben, a meteorológusok ígérete szerint visszatér a tél, és havazhat is. Aggódik a becsapott növényekért?
 

Bálint György: Nem, mert az időjárás csak a korai növényeket ébresztette fel, amelyek a talaj felszínén gyökereznek. A mélyebb rétegek hidegek, a gyümölcsfáim rügyei is ugyanolya­nok, mint decemberben voltak. A naptárban a tél kétharmad része még hátra­van, lesz még itt tél. Engem most sokkal inkább megviselnek ezek a frontok, mint a fáimat, pedig ezelőtt sosem voltam érzékeny az időjárásra. Valamelyik nap is gyenge voltam, a feleségem körülaggódott, hogy mi bajom lehet. Aztán másnapra elmúlt. Úgy látszik, ez is az öregséggel jár. Mint ahogy az is, hogy az ember bizonyos képességei gyengülnek, én pél­dául rosszul hallok és nehezen mozgok.
 

Mégis nagyon fitt! Hallom a feleségétől, rendszeresen sok száz kilométert utazik, előadásokat tart.

Bálint gazda: Morgolódik is miatta eleget, nagyon félt, szerinte többet kellen­e pihennem. De én úgy vagyok, addig érdemes és lehet élni, amíg az ember tud alkotni. Egy előadás, amivel hasznos tudást adok másoknak, ugyanilyen. Örömet szerez, ha az emberek eljönnek, és megválaszolom a kérdéseiket. Nem tudnék tétlenül létezni, nem tudom, mit jelent unatkozni.
 

Naponta több órát internetezik, 400 ezren követik Gyuri bácsit a Facebookon. Ön is követi a híreket? Mit tart az ország legnagyobb problémájának?
 

Bálint gazda: Se tengerünk, se olajunk, se turistacsalogató magas hegyeink, se gyémántbányáink nincsenek, van viszont termőföldünk, mezőgazdasági múltunk, mégsem használjuk ki az ebben rejlő lehetőségeket. Az ötvenes évek óta egy politikai rendszer sem ismerte fel. Rákosiék a kollektivizálást és az iparosítást erőltették. Majd mire az állami gazdaságok elkezdtek óriá­si jövedelmet hozni, jött a rendszerváltás, és eltűntek. A vidéki emberek évtizedek alatt megszerezték, ami addig csak a városiak kiváltsága volt, a nyugdíjat, a fizetett szabadságot, orvosi ellátást, most pedig sok szép falusi házban két öregember ül a sparhelt mellett, nincs disznó, tehén, még baromfi sem.


A cikk folytatása a Blikk.hu oldalon olvasható.