Ugocsai presbitertalálkozó Dabolcon
Immáron 13. alkalommal rendezték meg ebben az évben az Ugocsai Presbitertalákozót. Idén Dabolc reformátussága látta vendégül Halmi, Kisbábony, Kökényesd, Tamásváralja, Túrterebes, Túrterebes-hegy református közösségeinek presbitereit.
A szomorkás idő ellenére nagy számban gyűltek össze vasárnap délután a dabolci templomban az ugocsai presbiterek. A találkozó gondolata 13 évvel ezelőtt fogalmazódott meg az akkori lelkipásztorok, Szilágyi István Róbert dabolci, Simon Attila tamásváraljai, Fodor Lajos halmi, Kovács József kisbábonyi, Somfalvi Edit túrterebesi lelkipásztorok, s a találkozni vágyó presbitériumok szívében. Ma csupán Szilágyi Róbert daboci lelkipásztor maradt meg a "nagy öregek" közül. Hozzá csatlakozott Varga Botond Endre kisbábonyi és Elek Arnold Zoltán halmi lelkipásztor.
A találkozó Szilágyi Róbert István dabolci lelkipásztor szívet-lelket melengető köszöntésével vette kezdetét. A megújult, impozáns templomban elhangzott, hogy milyen nagy érték a mai rohanó világban megállni egy pillanatra, figyelni az Isten Igéjére, s épülni általa. Büszkék lehetünk ma arra, hogy van egy ilyen kezdeményezés, amelyik csak a mienk - hangsúlyozta a házigazda lelkipásztor. A köszöntéseket követően Elek Arnold Zoltán halmi lelkipásztor előadása következett: Presbiter az egyházban és a családban címmel.
Az előadás után Nt. Korda Zoltán, a Szatmár-Láncos Egyházközség lelkipásztora a Márk 12, 28-34 versei alapján mennyei magaslatokba emelte a lelkeket. Milyen közel vagy távol vagytok/vagyunk az Úr Jézus Krisztustól-kezdte az igehirdető. Hangsúlyozta, hogy egyik sem jó válasz. Sem közel, sem távol, hanem egészen bennem kell éljen a Krisztus. "Nem mindegy, hogy kívül vagyok a meleg ház ajtaja küszöbén, vagy pedig bent a meleg otthonban. Nem mindegy, hogy a tova robogó vasúti kocsi hátulját látom, vagy pedig rajta vagyok a vonaton. Istent szeretni ma azt jelenti, amit Pál apostol olyan szépen megfogalmaz: Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus", fogalmazott. Számos gyönyörű bibliai hasonlat, az életünket egészen komolyan érintő gondolatsor hangzott el, amire csak azt mondhatták, akik hallották az igehirdetést: Köszönet Zoltán tiszteletesnek.
Az igehirdetést követően Nt. Fodor Lajos nyugalmazott, volt halmi lelkipásztor meghatódva, a hazaérkezők alázatával "A mi Ugocsánk" című versét szavalta el. Az együttlét Szilágyi Róbert István, kedves felesége Orsolya és a dabolciak szeretetvendégségre való meghívásával zárult. A szeretetvendégség alkalmával Nt. Varga Botond Endre kisbábonyi lelkipásztor meghívását fogadták el, hiszen jövőre Kisbábony ad majd otthont e találkozónak.
