2018. május. 27., vasárnap
Névnap:
2017-11-18 15:20:29• hírek • Szatmár.ro

Értékeltek, egyeztettek és terveztek

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye lelkipásztori napjait tartották november 17-én és 18-án. A rendezvényen visszatekintettek az előző, négy éves lelkipásztori időszakra és új, három éves tervet hirdettek.

Szentmisével vették kezdetüket november 17-én délután öt órától az Egyházmegyei Lelkipásztori Napok, amelyek az elmúlt pasztorális ciklus lezárásának, kiértékelésének, és az új, három éves időszak bevezetésének célját hordozták. Az első este, s így a szentmise a hála hangulatában telt. A szentbeszédet, az egyházmegye minden szegletéből érkezett hívek, lelkiségi csoportvezetők, egyháztanácsosok előtt Vízi Elemér SJ, a jezsuita rend magyar rendtartományának provinciálisa mondta – a Mindenható hétköznapokban való alkotásának felfedezését, a hála felfakasztását kérve a jelenlevőktől. „Ahogy fürkésszük az élet alakulását, sokszor megmaradunk az emberi síkon. A mindennapokban próbáljuk meg nézni, keresni az Alkotó akaratát, és azt, ahogy a hétköznapokban elrendezi a történéseket. Istennek álma van a világgal és álma van velünk. Ő ebben a világban a szeretet által tevékenykedik, szeretetközösségeket teremt. Amikor az Ő szeretetét megérezzük, amikor az megérint minket, akkor átalakítja minden létező iránti belső hozzáállásunkat. A szeretetközösségben a látásunk tisztul: a szeretet megerősíti a jót és gyógyítja, ami eltörött. (…) Isten írja az életünket. Amikor megállunk, rácsodálkozunk az életünkre, közösségünkre, munkánkra, valami történik. Engedjük, hogy felfakadjon a hála! Adjunk hálát Istennek és kezdjük el vele együtt nézni, tekinteni az életünket. Akkor vagyunk igazán egészségesek, ha kapcsolatban vagyunk Istennel és másokkal. Adjunk minden nap hálát és éljünk nap mint nap Istennel! A hálából élet születik!”


A nyitó szentmisét követően a rendezvény a Szent Alajos Konviktusban folytatódott, ahol más formában is köszönthették a résztvevőket. Schönberger Jenő püspök, atyaként szólt a híveihez, amikor emlékeztette őket, minden, amit Isten segítségével és Istenért tesznek, megmarad az időben. „A Krisztus-közösség Évének a nagy gyümölcse az lehet, hogy nem csak mi akartunk valamit tenni, hanem Krisztussal együtt tettük, meghívtuk, beengedtük Őt a munkánkba. Igazából így születik a Krisztus-közösség. Én kívánom, hogy az új, három éves pasztorális időszak továbbvezessen minket a Jézussal együtt folytatott úton. Legyen meg a derűje, az öröme a Kegyelem Évének is! Tegyék meg derűsen mindazt, amit Isten tőlünk vár.”


A péntek este fontos programpontját adta az a pódiumbeszélgetés, amelyben pap, szerzetes, világiakkal együtt tekintett vissza és nevezte meg az utóbbi évek sikereit, örömeit, de nehézségeit és kihívásait is. Találkozó, imádkozó, tenni akaró közösségekről szóltak a megvallások, fejlődésről beszéltek a hit kimondásában de megélésében.


A Kegyelem Éve – ezzel a címmel találkozhatnak a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye hívei a következő három évben a naptárakon, plakátokon, házszentelési matricákon, bannereken... November 18-án, a Lelkipásztori Napok második napján, 170 fős hallgatóság előtt Barta Barnabás püspöki titkár beszélt a híveknek a kegyelem gondolatköre alá rendezett következő három év felépítéséről, megvalósulásának tervéről: az első évben a gyermek és ifjúság vonatkozásában, a másodikban a felnőttekre, családosokra és a hivatásokra figyelve, a harmadikban pedig az idősek, betegek és gyászolók érintettségében tárgyalják majd az isteni kegyelemet. Mindegyikhez adnak elméleti és gyakorlati támpontokat, de tovább folytatódik a Hitmélyítő, hosszú lelkigyakorlat is – ennek már elkészült a segédanyaga.


Vízi Elemér SJ tartotta a rendezvény nagy előadását, többségében a kegyelemről beszélve, az elméleti teológia és a megélt szeretet viszonyában egyaránt. Mint elmondta, Ő a kegyelem képét Jézusban látja: „Ha ránézünk Jézusra az evangéliumokban, akkor látjuk igazán a kegyelemnek a képét, azt, ahogyan az Ő életében megnyilvánult a kegyelem. Jézus élete leképezi a mi emberi tapasztalatunkat. Amit átélünk, visszaköszön Jézus életében és alakjában. Amit pedig Ő átél külsőleg és belsőleg, azt mi is átéljük a lelki úton. Nem csak az örök életben vagyunk az Ő örökösei, hanem olyan értelemben is, hogy az Ő általa átélt magatartások, örömök, küzdelmek, az Atyával való egység vagy az elszakítottság érzése a kereszten..., mind-mind ott vannak a mi életünkben is. Valahogyan mindannyian átmegyünk ezen. Jézus tehát belép az emberi tapasztalatunkba olyan módon, hogy világosságot hoz. A kegyelem világosság is, amely eligazítást ad az életünkben, hogy tudjunk együttműködni Isten ajándékával, tudjunk vele munkálkodni. (…) Isten kegyelme úgy működik, hogy általában meglep bennünket, de ott van bennünk is, világosságként. Nem vagyunk az Istentől elszakítva, Ő velünk van. Csak a belső habitusunkon múlik, hogy felismerjük-e az Istent. Ha tudunk ajándékot elfogadni és rábízni magunkat Istenre, segítheti, művelheti a mi életünkben az Ő kegyelmének a munkálkodását, hogy egybeérjen az életünk Vele, aki felé tartunk.”


Az előadás után négy csoportra bomlott a résztvevők tábora, annak alapján, hogy ki, melyik előttük álló év vonatkozását érezte közelebb magához: külön beszélgetett a papság; aztán külön az ifjúságot; a családok örömeit; illetve a betegség, az idős kor sajátosságait magukénak érző személyek. Minden csoport írt egy hálaadó és egy kérő imát is a beszélgetésen elhangzottak alapján – ezeket a záróplénumban mind felolvasták.


Az összegzésben Schönberger Jenő püspök a kegyelem megtapasztalásának beengedését kérte híveitől. „A reggeli imában hallottuk: mostantól fogva, mindörökké. Az ember életében mindig most van itt a kegyelem ideje. Jó lenne, ha tudatosítanánk, Isten jelenlétében élünk, a kegyelemben vagyunk, most. Ahogy a szálak átjárják a szövetet s alkotják azt, úgy jár át mindent a kegyelem. De persze nem megfogalmazni kell a kegyelmet, hanem élni kell azt. Isten számára mi vagyunk a legfontosabbak, én és a társaim, a krisztusi közösségem. Kegyelem az, ha ezt megértem. Így tehát a kegyelem évei arra irányítanak minket, hogy lélegezzünk tudatosan. Ahogyan a levegőről sokszor nem veszünk tudomást, észre sem vesszük, mennyire fontos, úgy a kegyelem is körülvesz és átjár. Ha ezt megérezzük és megértjük, átváltozik az életünk.”


A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében a Krisztus-közösség Éve Advent kezdetével zárul le, és akkor nyílik meg a Kegyelem Éve.


Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: