Elsőként Erdei lépett a szorítók a közé, akinek a cím megvédése mellett eddigi tökéletes mérlege (30 meccsen ugyanannyi győzelem, ebből 17 K.O.) is volt a tét. Ennek megfelelően Madár neki is esett fordított alapállású ellenfelének, balegyenesekkel őrölte annak ellenállását. Barasjan csak a negyedik menetre tudott feljönni, innentől kezdve egyenrangú ellenfele volt a magyar fiúnak, aki, bár a végére elfáradt, egyértelmű győzelmet aratott az ukrán fölött.
Az est főmeccse tulajdonképpen egy házi csatát hozott, mivel mind Balzsay, mind Inkin (akárcsak Erdei) az Universum csapatát képviselik. A címvédő orosz bunyós kezdte határozottabban a mérkőzést, a fordított alapállású Balzsay jobb egyeneseiben bízott. Fej-fej mellett haladt a két küzdő fél, ám némi plusz az orosz javára volt írható. Egész a tizedik menetig, amikor Balzsay egy balegyenessel nagyon eltalálta, Inkin meg is szédült, ám folytatta. Az ütés hatása a következő menetben is érezhető volt, így a magyar versenyző meg tudta fordítani az állást és ha kevéssel is (116:112, 1116:112, 115:113 volt a pontozók papírján a végén), de nyerni tudott.
Ezzel Kovács István és Erdei Zsolt után Balzsay Károly lett az Universum harmadik világbajnoka.
