A gondos talajművelés nélkülözhetetlen eleme az integrált mezőgazdasági rendszernek, mert nélküle a rendszert ellátó és működtető energia bevitelek kérdésessé válhatnak.
Az integrált termesztésben alkalmazott talajművelés célja a talajszerkezet és talajstabilitást (erózió ellenálló képességet) megtartani, biztosítani a termékenységet, annak érdekében, hogy a növények növekedése és egészségi állapota optimális legyen. Ezzel szemben az intenzív gazdálkodás jellemzője a szakosodás, a nagy mennyiségű vegyszer és műtrágya felhasználás, a magas fokú gépesítettség, az alacsony munka felhasználás és a maximális profitnyerés. Ezek az eljárások nagy energiafogyasztók, drágítják a termelést, a növénytermesztés szűk keresztmetszetét adják. Ezen okból kifolyólag az intenzív gazdálkodás hosszú távon nem járható és nem tartható fent. Szükségessé váltak a fenntartható gazdálkodási módok, mint az integrált gazdálkodás vagy a kemikáliákat majdnem teljes mértékben mellőző ökológiai termesztés. A talaj fontos természeti erőforrás, ezért a talajművelés tervezése elengedhetetlen. A tervezés a talaj és a gazdaság tevékenységének részletes megismerésével kezdődik, amely egy térkép elkészítésében testesül meg. A térkép olyan információforrás, amely nem csak a gazdaság területére vonatkozik, hanem a környező területekre is, ezáltal pedig az integrált rendszer egyik alapkövetelményének tesz eleget. Egy másik információs lehetőségnek számítanak a szakmai információs anyagok (például kiadványok), amelyek számos olyan adatot hordoznak, amelyek abban segítik a gazdákat, hogy a hosszú távra kiható hibákat megelőzzék, ugyanakkor olyan gyakorlat alkalmazását teszi lehetővé, amely fenntartja a talaj növénytermesztésre való alkalmasságát.
A talajművelés irányítása a legfontosabb, mivel ennek hiányában a rendszer egyéb input elemei károsodhatnak. A gazdáknak azonosítaniuk kell a területükön előforduló fontosabb talajféleségeket, mivel ezek meghatározó módon befolyásolják a gazdálkodást. A tervezéskor a szakmai tanácsadók ajánlásait is figyelembe kell venni. Talajtani térképek hiányában, a gazdáknak maguknak kell azonosítaniuk a területen lévő talajtípusokat.
A talajtípusok azonosításakor olyan lényeges információkhoz jut a gazda, mint a talaj munkálhatósága, pH-ja, természetes termékenysége, vízmegtartó képessége, vízáteresztő képessége stb. Minden talajtípust a szerint csoportosítunk, hogy hogyan reagálnak az egyes művelési módokra. Minden típusnak olyan nevet kell adni, amely által könnyen azonosítható, illetve kötődik az adott helyhez. A gazdálkodóknak olyan tanácsadó szolgáltatásban érdemes részt venni, amely segítségével elkerülhetik a talajok hosszútávú károsodását. A talaj egy véges természetes erőforrás, amelyet nagyon könnyen és hamar szét lehet rombolni. A talajt védeni kell a káros mezőgazdasági talajművelések erózióval, szennyezéssel és az emberi tevékenységekkel szemben. A talaj nemcsak a mezőgazdasági tevékenységeknek, nyersanyag előállításának, energia vagy élelmiszertermelésnek ad helyet, hanem szűrőjeként is szolgál a víznek és védő rétegnek az élelmiszer előállításban használt potenciális szennyező forrásokkal szemben.
A talajgazdálkodás tervezése magába foglalja a terület lejtése miatt a vízfolyásokba kerülő szennyezés megelőzését. A talajszennyeződés megállapításakor fontos a talaj vízáteresztő képességének figyelembe vétele. A talaj felületén jelentkező vízpangás azt jelzi, hogy a kijuttatás nagyobb mértékű (legyen az eső vagy öntözésből származó víz) mint a beszívódás. Így az elfolyás is nagyobb mértékű, különösen a lejtős területeken. Ellenkező esetben, amikor magas a talaj vízáteresztő képessége, akkor az a kockázat jelentkezik, hogy a beszivárgott mennyiség hamar a talajvízbe jut, csökkentve ez által a talaj szűrő hatását. Ezért a rosszul kezelt rendszerekben jelentős lehet a potenciális kár.
Az emberi tevékenység számos olyan fizikai, vegyi és biológiai károsodást okozhat a talajnak, amely által csökken a termőképessége és eltartó képessége. Fontos, hogy a gazdálkodási tevékenységek tervezésekor számos megelőző és javító intézkedést meghatározzanak. A szennyező anyagok, amennyiben ipari, kereskedelmi és háztartási eredetűek, ellenőrizhető hulladéknak számítanak. A tervezéskor nem szabad elfelejteni, hogy a talajművelés célja a talaj tápanyag tartalékainak megőrzése, termékenységének megtartása és védelme, a talajerózió tényezőinek -víz -szél -lejtő –okozta károk kezelése. Olyan fizikai állapot létrehozását kell elérni, amely a termesztendő növények igényeit kielégítik, tehát:
- részletes ismerettel kell rendelkezni a talaj tulajdonságairól és potenciális hasznosíthatóságáról;
- minden egyes parcelláról éves nyilvántartást kell vezetni a talaj topográfiai adottságainak függvényében a technológia, talajművelési eljárások gyakoriságának változtatásáról;
- a vetésforgó alkalmazásával meg kell őrizni és javítani kell a talj termőképességét;
- állandó talajborítottságot kell biztosítani a szél és/vagy a víz okozta erózió megelőzése érdekében;
- meg kell előzni a növényvédő szerek felhalmozódását a talajban;
- ha lehetséges minimális talajművelést kell alkalmazni.
A talajtani térkép megfelelő információt ad a talaj vízmegőrző képességéről, megmunkálhatóságáról, vízáteresztő képességéről, kémhatásáról és természetes tápanyag ellátottságáról. Kissé részletesebb térképekre van szükség ahoz, hogy a tápanyag és vegyi elemek lemosódásáról kapjon információt a gazda. Ezek a térképek képezik a talajműveléssel kapcsolatos cselekvési terv alapját. A talajféleségek területről területre változnak, gyakran még ugyanazon parcelán belül is. A térkép méretét és bonyolultságát befolyásolja a gazdaság mérete. Egy reális összképhez ajánlott minden hektáron négy ellenőrzési mintavétel. A térképnek mennyiségi és minőségi információkat kell tartalmaznia, amelyek tájékoztatást adnak a pH-ról, talajszerkezetről, szerves anyag tartalomról, termő réteg vastagságáról, valamint azon területekről, amelyek speciális kezelést igényelnek az esetleges vízzáró rétegek illetve talajmélyedések miatt. A talajról a szükséges információkat mintavételezéssel lehet megszerezni, amelyet szonda segítségével végeznek.
A termesztési tevékenységekből a talaj művelés, a vízgazdálkodás és a gépesítés hat a legnagyobb mértékben a talaj fizikai állapotára.
Számos gyakorlati eljárás létezik a talaj fizikai állapotának javítására:
a) gépesítés alkalmazása: olyan művelési eljárásokat kell alkalmazni, amelyek megfelelnek a követelményeknek és minimálisra csökkentik a talaj szerkezetének romlását:
- megfelelő traktorméret;
- dupla kerékhasználat;
- vízzel töltött kerekek.
Folyamatosan ellenőrizni kell a gépek állapotát, különösen a kerekek légnyomását és megfelelő művelési eljárást kell alkalmazni – ott ahol lehetőség van a szántást a talajforgatást nem igénylő technikával felváltva kell alkalmazni.
- a talaj művelési munkálatok megkezdése előtt figyelembe kell venni az, időjárási előrejelzéseket, a talaj víztartalmát, a megfelelő eljárások használatát amelyek csökkentik a talaj tömítettségét;
- a taposások számának csökkentésére a talaj művelést és a vetést, ahol lehetséges egyszerre kell elvégezni;
- a területi szegélyeket nem kell művelni;
- a talajművelésekről és a problémás területekről nyilvántartást kell vezetni;
- fel kell becsülni a szükséges kézi munkaerőt és a ledolgozható munkanapok számát.
b) a talaj vízháztartásának kezelésekor: a szél és víz okozta erózió kockázatait azonosítani kell és amennyiben lehetséges, a talajt állandó növényzettel borítva kell tartani. El kell kerülni a túlzott talajművelést. A vízfolyások melletti művelésbe nem vett pufferzónákat kell fenntartani.
a) gépesítés alkalmazása: olyan művelési eljárásokat kell alkalmazni, amelyek megfelelnek a követelményeknek és minimálisra csökkentik a talaj szerkezetének romlását:
- megfelelő traktorméret;
- dupla kerékhasználat;
- vízzel töltött kerekek.
Folyamatosan ellenőrizni kell a gépek állapotát, különösen a kerekek légnyomását és megfelelő művelési eljárást kell alkalmazni – ott ahol lehetőség van a szántást a talajforgatást nem igénylő technikával felváltva kell alkalmazni.
- a talaj művelési munkálatok megkezdése előtt figyelembe kell venni az, időjárási előrejelzéseket, a talaj víztartalmát, a megfelelő eljárások használatát amelyek csökkentik a talaj tömítettségét;
- a taposások számának csökkentésére a talaj művelést és a vetést, ahol lehetséges egyszerre kell elvégezni;
- a területi szegélyeket nem kell művelni;
- a talajművelésekről és a problémás területekről nyilvántartást kell vezetni;
- fel kell becsülni a szükséges kézi munkaerőt és a ledolgozható munkanapok számát.
b) a talaj vízháztartásának kezelésekor: a szél és víz okozta erózió kockázatait azonosítani kell és amennyiben lehetséges, a talajt állandó növényzettel borítva kell tartani. El kell kerülni a túlzott talajművelést. A vízfolyások melletti művelésbe nem vett pufferzónákat kell fenntartani.
- rétegvonalak menti talajművelést kell alkalmazni;
- a vízlevezetőket karban kell tartani;
- az öntöző kapacitást, öntözővíz szükségletet az időjárási előrejelzés szerint kell megtervezni;
- meg kell határozni a talaj szerves anyag tartalmát. Magasabb szerves anyag tartalomnál nagyobb a talaj vízmegkötő képessége.
- a vízlevezetőket karban kell tartani;
- az öntöző kapacitást, öntözővíz szükségletet az időjárási előrejelzés szerint kell megtervezni;
- meg kell határozni a talaj szerves anyag tartalmát. Magasabb szerves anyag tartalomnál nagyobb a talaj vízmegkötő képessége.
Figyelemmel kell lenni, a trágya bedolgozására, mivel a mennyiség nem haladhatja meg a 170 kg/ha nitrogént. A trágya azonnali bedolgozást igényel, különösen a lejtős területeken vagy lakóterületek közelében.
Székely Ernő – agrármérnök
F.M. Integrált növénytermesztés
Magyar Agrárkamara 2004
F.M. Integrált növénytermesztés
Magyar Agrárkamara 2004
