Egy pap a forradalom viharában: Gonzeczky Jánosra emlékeztek a kölcseysek

Bár ezer szállal kötődik Szatmárnémetihez, mégis sokszor homályba merül személye. Épp ezért a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákszínjátszó köre Gonzeczky János tábori lelkész történetét elevenítette fel csütörtök délután.

„Tavaly március 15-én is előadtuk ezt a darabot, illetve még néhány alkalommal, de amikor megkérdeztem az iskola diákságát, hogy látták-e, akkor gyakorlatilag a visszajelzések szerint alig 1-2 embernek volt csak alkalma megtekinteni az előadást. Ekkor sietett segítségünkre a Rákóczi Szövetség, amelynek anyagi támogatásával újra színpadra tudjuk állítani ezt a régi-új darabot” –mondta el a Szatmár.ro kérdésére Csorján Árpád, ki nem csak a Kölcsey pedagógusa, de a darab rendezője és a diákszínjátszó kör koorditántora is egyben.
 

Az előadás ünnepi üzenete mellett az is különlegessé tette a darabot, hogy ezt immár a KÖDIK megújult csapata mutatta be, tudniillik a kör nemrégiben vérfrissítésen esett át. A 12. osztályosok lassan leteszik a lantot, de szerencsére számos új tehetség pótolja őket. Mint megtudtuk, az Egy pap a forradalom viharában címen futó színmű során 10 diák lép színpadra, viszont a sikerhez nagymértékben hozzájárulnak a „háttérmunkások” is, akik a színfalak mögül támogatják a színészeket.

 A diákok az előadásban lélekig hatoló előadásukban megjelenítették Gonzeczky vívódását. Hajtson fejet az osztrák hatalom előtt vagy engedjen teret hazaszeretétnek? Mind tudjuk, miként döntött végül. Ellenállása miatt kötél általi halálra ítélték, melyet később golyó általi kivégzésre változtattak. A rettegett Haynau még Hám János püspök kérésére sem volt hajlandó megkegyelmezni neki. A tábori lelkészt végül 1849. október 8-án végezték ki. Legutolsó perceiben is azt vallotta, meghalni csak tisztességgel érdemes.

Hogy miért érdemes egy diákszínjátszó körnek ilyen darabokat előadnia? Nem csak a vastapsért, mellyel iskolatársaik jutalmazták őket. Hanem azért is, mert ha a jövő generációja nem emlékezik meg a szabadságért küzdő hősökről, akkor mindazok képe, kik vérüket áldozták a szabadságért, semmivé foszlik. E gondolat mentén Csorján Árpád arra buzdította a darabot megtekintő diáksereget, vegyenek részt a március 15-i megemlékezésen, mely az Ormos háztól, azaz a villanyórától indul 16 óra 30 perckor, majd a huszárok vezette felvonulás után ünnepi megemlékezéssel folytatódik a Petőfi-szobornál. Mi ott leszünk. És te?