Díjeső és zsíros kenyér – hangulatos gálával búcsúztatta az évadot a Harag György Társulat

Néhány év kimaradás után ismét megszavaztatták a közönséget is, így a szakmai díjak mellett a közönségdíjakat is átvehették szombat este a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészei. Volt népdal és néptánc, kabaré és versek, egyéni és páros fellépés - a végén pedig jött a zsíros kenyér.

Aki gyakori vendége a Harag György Társulat előadásainak, annak megszokás, aki esetleg ritkábban fordul meg ott, annak talán meglepetés, az előadóknak pedig mindenképpen elégtétel, hogy az Északi Színház nézőtere ezúttal is kicsinek bizonyult, akkora volt az érdeklődés a szombat esti évadzáró gála iránti. Mindez azonban nem hozta zavarba az intézmény alkalmazottait, ugyanis pillanatok alatt megjelentek a pótszékek is.

Nyitányként Laczkó Tekla és Rappert Vencz-Stella duettje George Gershwin-dalokkal örvendeztette meg a közönséget, Manfrédi Annamária kísért zongorán. Őket László Zita követte Királyhegyi Pál „A főbérlőnő beszél" című betétjével, majd Zákány Mihály énekelte el a Fényes-Szenes páros „A legtöbb ember ott hibázza el" dalát. A sort Czintos József folytatta, aki Vajda János „Húsz év múlva" című versét szavalta el, majd Laczkó Tekla és Péter Attila Zsolt adta elő a Quimby „Most múlik pontosan" című slágerét. Kovács Éva betekintést engedett egy csúnya nő gondolataiba (Márai Sándor: Csúnya nő az ablakban), aztán Varga Sándor a nő teremtésébe (Darvas Szilárd: Legenda a nő teremtéséről).

Bessenyei István igazgató és az elbűvölő Némethy Zsuzsa alkotta konferanszié-páros ekkor jelentette be a díjátadások első felvonását. Bessenyei Gedő István elmondta, a színház vezetői kíváncsiak voltak a közönség véleményére, ezért az évad során minden látogató kérdőíveket tölthetett ki. Ezekből kiderült, hogy a könnyű műfajban a Világjobbítók, a komolyabb hangvételű darabok közül pedig a Szerelem tetszett a legjobban a szatmáriaknak. A felmérésből kiderült, hogy az Északi Színház nézői inkább a könnyedebb műfajokat részesítik előnyben, ellentétben a nagybányai közönséggel, mely inkább a komolyabban kedveli. Arra is kíváncsiak voltak az intézményvezetők, hogy a szatmáriak melyik műfajt látnák még szívesen - itt a táncszínház végzett az élen.

Ezt követte a díjátadás. A legjobb epizód színésznőnek járó díjat (és az ezzel járó 250 lejt) Rappert-Vencz Stella, a férfiak közül pedig Péter Attila Zsolt kapta. Az évad legjobb komikája a közönség szerint Gál Ágnes, míg a legjobb komikusa Nagy Orbán lett. A legjobb drámai színésznőnek Lőrinczi Ágnest, színésznek pedig István Istvánt választotta a közönség.

Nagy Orbán hamarosan be is bizonyította, nem érdemtelenül kapta a díjat, Méhes Katival nevettették meg a nézőket Pólos Árpád „Néptáncverseny" című szerzeményében. A kisfináléban közkívánatra nótacsokor szólt a Bartók Béla Hagyományőrző Kulturális Egyesület zenekarának kíséretével.

A szünetet követően Bessenyei István énekelte el a Kola-Szécsény páros „Egy régi nótát hoz Budáról" a szél című szerzeményét, majd Bándi Johanna és Poszet Nándor a „Szeret-e a szíve" című Horváth-Szenes alkotást. Újabb díjátadás következett, amikor is Dorogi András világosító nevében fia vehette át a Művészeti Tanács díját áldozatos munkájáért, majd Kányádi Szilárd a Baranyai Zoltán díjat (és 500 lejt).

A folytatásban Gaál Gyula komoly sikert ért el Karinthy Frigyes „Tanulságával", majd énekcsokor következett. István István a Beatles örökzöld Yesteday-t, Péter Attila Zsolt az „Eljött a percet" (Jekill és Hyde), Rappert Vencz-Stella a „Talánt" (Valahol Európában), Marosszéki Tamás pedig a „Hogy mondjam elt" (Rómeo és Júlia) adta elő.

Végül megtudhattuk, a Művészeti Tanács szerint kinek a nevéhez fűződik az évad legjobb produkciója: a Nívó-díjat (és az ezzel járó 500 lejt) a hölgyek köszül Sándor Anna a férfiak közül István István kapta meg. Az Ács Alajos díjat és ezzel együtt 2000 lejt (a Poszet kft jóvoltából) Rappert-Vencz Stella, a Harag György-díjat és az ezzel járó 4000 lejt (az Autonet támogatásával) Nagy Orbán vehette át.

A végén Némethy Zsuzsa majd Tóth-Páll Miklós adta elő a magyar irodalom egy-egy nagy klasszikusának alkotását: előbb Petőfi Sándor „Színészdala", majd Ady Endre „A színészek természetrajza" hangzott el. Végezetül a fináléban a társulat valamennyi tagja A szabin nők elrablása betétdalát, a Színész dalát énekelte el, majd a hagyomány szerint finom zsíros kenyérre invitálta a nagyérdeműt, ahol a művészekkel is el lehetett beszélgetni.