Csütörtökön lenne 50 éves Murvai István egykori asztalitenisz bajnok
Csütörtökön lenne 50 éves Murvai István egykori remek asztaliteniszező, aki a sportág szatmári fénykorának meghatározó játékosa volt: 18 évesen ifi román bajnokságot nyert, tagja volt a korosztályos válogatottnak. Az asztalitenisz mellett életét a matematikának szentelte, azt tanította szülővárosában, majd később Magyarországon is. Itt érte a halál idén augusztusban.
„Hihetetlen labdaérzékkel és magas játékintelligenciával rendelkezett. Sajnos az akkori körülmények nem motiválták úgy, hogy még több időt szánjon sportágának", jellemezte egykori tanítványát Terebesi Imre, aki a későbbiekben kétszer is Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert a német TTC Zugbrücke Grenzau csapatával 1988-ban és 1989-ben.
Murvai István 1964 október 23-án született. Édesanyját sajnos már két évesen elveszítette. Az asztalitenisz iránti vonzalma szinte predesztinálva volt: édesapja, Murvai Miklós és nagybátyja, Murvai László is kitűnő játékos volt, nagynénje pedig, Murvai Buci országos bajnokságot is nyert. Ő maga hétévesen, 1971-ben kezdett el asztaliteniszezni unokabátyja, Reha József kezei alatt. Kevéssel később csatlakozott a nálánál két évvel idősebb Makoldi Gábor, Hodász László, Fógel László és Wantuch Péter alkotta négyeshez. Ez az ötös pedig éveken keresztül szinte legyőzhetetlen volt saját korosztályában!
Miközben a csapat 1977-ben a kadét korosztályban országos bajnokságot nyert, egy évvel később pedig bejutott az ifiknek szánt országos bajnokság élvonalába, ahol 1980-ban - azaz 16-18-évesen - bronzérmet szerzett. Ezzel párhuzamosan azonban a még mindig a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, vagy ahogy akkor hívták 5-ös számú ipari líceum - diákjaiként 1978-ban, 1979-ben és 1980-ban is harmadikként végeztek a felnőttek között a második osztályban. Ezzel hajszállal lemaradva a feljutásról. Mindez aztán 1981-ben sikerült és rögtön a hatodik helyen végeztek - alig voltak 17-19 évesen a felnőttek között!
Legnagyobb sikerét egy évvel később érte el, amikor a craiovai Paul Haldau oldalán országos bajnoki címet nyert. Egyéniben is majdnem összejött az arany, ám a fináléban éppen Haldautól kapott ki. Talán más lett volna az eredmény, ha az elődöntő után pihenhetett volna kicsit és nem kellett volna rögtön elkezdenie a döntőt...
Ezekkel az eredményekkel biztos tagja volt a román ifi válogatottnak, amellyel az olaszországi Európa-bajnokságra készült. Ezen azonban nem vehetett részt, mivel a kormány, megelégelve, hogy a világeseményesen a sportolók sorra emigrálnak, nem engedte elutazni a válogatottat.
Csoportkép a 2013-as Véndiáktalálkozón: Murvai István, Fógel László, Makoldi Gábor, Pataki János, dr. Szakál László, Terebesi Imre és felesége
Egy évvel később leérettségizik, majd Tóth László matematikatanár életre szóló hatására a Babes-Bolyai Tudományegyetem matematikaszakára felvételizik sikerrel. Itt ismerkedik meg későbbi feleségével, Ildikóval. Mivel az asztaliteniszből akkor nem lehetett megélni, inkább tanulmányaira fordított nagyobb figyelmet. 1988-ban államvizsgázik, majd matematikát tanít 1990-ig, amikor is Magyarországra települ feleségével és két éves Tamás fiúkkal. A Pest megyei Pátyon telepedtek le, ahol Murvai István 1997-ig matematikát tanított a helyi szakközépiskolában, majd egy budapesti gimnáziumban, majd egy digitális radiológiai eszközöket importáló és forgalmazó cég igazgatója lett.
Ezzel együtt nem fordított hátat első nagy szerelmének, az asztalitenisznek sem. A zsámbéki csapatot az élvonalba segítette, miközben a pátyi gyerekeket is oktatta.
Murvai István 2014 augusztus 4-én hunyt el - egy súlyos betegség néhány hónap alatt elragadta szerettei és barátai köréből.
„Maximalista volt a sportban, a magánéletben, a munkában. Mindig, mindenhol a minőségre törekedett. Minőséget akart adni és kapni, legyen szó a családról, munkáról, sportról. Ironikus humora volt, de arra mindig ügyelt, hogy ezzel soha senkit ne bántson meg. Véleményét mindig és minden körülmények között őszintén, köntörfalazás nélkül nyilvánította ki. Ugyanakkor tiszteletben tartotta a mások véleményét is", vallják egykori barátai.
