2015-10-29 12:35:11• hírek • Szatmár.ro

Budapesten jártak a kölcseysek

Idén is megszervezték a hagyományos budapesti kirándulást a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tizenegyedikes diákjai számára. Fórizs Enikő magyartanárnő beszámolója.

A Kölcsey Ferenc Főgimnázium kilencvennyolc tizenegyedikes diákja és tíz kísérő tanára vett részt az október 24. és 26. között zajlott, a Rákóczi Szövetség Diákutaztatási Programja által támogatott budapesti tematikus kiránduláson. A Főgimnázium igazgatónője, Pataki Enikő idén is tartalmas és élménydús programot szervezett a résztvevőknek. Ez a már hagyománnyá vált kirándulás az október 23-i megemlékezés részét képezi, felidézve ezáltal az 1956-os eseményeket, magyar hőseink dicső tetteit. Ennélfogva a kirándulás időpontja minden évben október 23. körüli időszakra esik, és a tizenegyedikeseknek szól, akik tapasztalataink szerint már felnőttként képesek megérteni és befogadni az 56-os eseményeket, a forradalom és szabadságharc célját, üzenetét. Olyan kiállításokat látogathattak meg, melyek a magyarságtudat erősítése mellett maradandó, olykor szavakkal ki nem mondható élményekben részesítette a diákokat. A kirándulás tapasztalataiból kiindulva, ezt hasznosítva jövőre ezen diákok állítják majd össze az október 23-i megemlékezést, iskolaszintű előadást (az iskolai hagyományt folytatva), ahogyan ezt az idén is láthattuk a kifejező és hiteles emlékidézésben.

Annak érdekében, hogy a résztvevők betekintést nyerhessenek a diktatorikus rendszerbe, a kommunizmus éveibe, a magyarság kegyetlen sorsába, olyan intézményeket, kiállításokat tekinthettek meg, melyek ennek hiteles bizonyítékai. A Magyar Nemzeti Múzeum XX. századi kiállításának a bemutatása által a diákok megismerhették a történelmi és társadalmi hátteret, a forradalom előzményeit, következményeit, ezáltal mindenki megteremthette saját maga számára az összefüggéseket a különböző események között, melyekről eddig valószínűleg csak elszigetelten egy-egy tanórán hallott. Az egyik résztvevő így fogalmazta meg a Nemzeti Múzeumhoz kapcsolódó élményét: „A Nemzeti Múzeum kiállítása igazán hasznos volt számunkra, teremről-teremre változtak az évek, ruhák, szokások, személyek, így rövid idő alatt el tudtuk képzelni a múltat." (F.E.)

Nagy Imre szobránál

A Terror Házának rendkívűl találó kialakítása és berendezése önmagában maradandó élményt biztosított, a tárlatvezetés közben pedig újból szembesülni kellett azzal a ténnyel, hogy a múlt századi magyar ember sorsa mennyire kegyetlen volt, de számtalan példáját lehetett látni a küzdelemnek, a kitartásnak, az önfeláldozásnak, a haza iránti elkötelezettségnek is. Mindez arra döbbentette rá a tátogatókat, hogy okkal lehetünk büszkék magyar elődeinkre, magyar hőseinkre. Itt érthették meg igazán a tizenegyedikesek, hogy mit jelentett abban a korban élni, és a reménytelennek tűnő helyzetben a végsőkig küzdeni, és itt döbbentek rá arra, hogy nekünk, magyaroknak, igenis kötelességünk főhajtással tisztelegni hőseink emléke előtt. A diákok megrázó élményekkel jöttek ki a Terror Házából, így fogalmaz erről az egyik diák: „A Terror Házában sokkoló dolgokat tudtunk meg az emberi kínzás módszereiről." (P-F.Á.) „Rémisztő dolgokat tudtam meg az emberek kínzásáról." (A.K.)

A Sziklakórház látványa egy újabb befogadói szempontot kínált a diákoknak. Szembesültek azzal, mit jelentett a magyar embernek élete árán is harcolni a hazáért, nemzetért. A sebesültek élethű másolatai, a viaszból készült alakok és a korhűen berendezett kórház látványa időutazás jelleggel bírt, hiszen eddig valószínűleg csak néhány történelemleckéből következtethettek a diákok a sérültek állapotára, számára. Elgondolkozhattak azon, mit jelentett egy titkos katonai kórházban orvosnak vagy ápolónak lenni. A visszejelzések alapján a résztvevők nagy részét a Sziklakórház és a Terror Házának látványa hatotta meg leginkább: „Megdöbbentő dolgokkal találkozhattunk a Terror Házában és a Sziklakórházban." (K.K.)

Mivel a kirándulás kulcsszava lehetne a magyarságunk szó, ezért nem maradt ki a Magyarság Házában berendezett Mi, magyarok címet viselő kiállítás sem. A Kosztolányi Dezső által kiválasztott tíz legszebb magyar szóhoz kapcsolódott ez a kiállítás, a tíz kiállítóterem mindegyike egy-egy szónak volt alárendelve. A résztvevők nagy érdeklődéssel haladtak végig, ami a kiállítás interaktív jellegével is magyarázható. Meghallgathatták, hogyan hangzik az Ómagyar Mária-siralom korabeli nyelven, magyar nyelvjárásokkal ismerkedtek, megtudták, hogy a pezsgő szavunkat Széchenyi István alkotta, láthatták, milyen ruhát viseltek az egyes korok katonái, harcosai, megülhették a lovat, és sok más, több tudományterületről származó magyar vonatkozású dolgot láthattak a résztvevők.

A Sziklakórház és a Magyarság Háza meglátogatása után a diákok megkapták a budavári totóhoz tartozó feladatlapot, melynek megoldásához 4-5 fős csoportokra szerveződtek a résztvevők. Ennek a totónak a megoldása kevés előzetes tudást igényelt, lényege a „kincskeresés" volt, amely által a várnegyed nevezetességei, érdekességei, főbb tudnivalói rögzültek, hiszen a felfedezés élménye kapcsolódott hozzá. Így egy-másfél óra alatt célirányosan bebarangolhatták budai várat, és a versenyszellem jegyében kitartóan kutatták a megoldást jelentő épületeket, emléktáblákat, felfedezve ezáltal ezt a gyönyörű városrészt. „A várnegyedi totó játék volt a legjobb program, mert szabadon bejárhattuk az egész területet, felfedezhettük, megismerhettük azt." (K-L.Á.) - így emlékezik vissza az egyik résztvevő a játékra.

A Parlament látványa kívülről is rabul ejti a Budapestre látogatót, viszont belülről méginkább lenyűgöző a látvány. Európa egyik legszebb parlamentjének a meglátogatása úgyszintén maradandó élmény jelentett a tizenegyedikeseknek, ugyanis a legtöbb diák még nem járt ebben a gyönyörű épületben, csak a televízióból ismerős számára. Sokan jegyezték azt meg, hogy ezen a kiránduláson a legjobb a Parlament látogatása volt: „Nekem személy szerint a Parlament tetszett a legjobban." (K.G.) „A Parlament lenyűgöző látvány volt, a lélegzetelállító mennyezet, képek, a sok aranydíszítés és a koronázási ékszerek megtekintése feledhetetlen emlék lesz számomra." (T.P.)

Nemcsak a budai várnegyedben volt lehetőség a sétára, de a Parlament meglátogatása után a pesti oldalon is lehetőség nyílt a városnézésre. A rakparton láthatták a résztvevők a zsidóság kivégzésének emlékére elhelyezett cipőket, megnézhették, hogyan szemléli József Attila (szobra) a Dunát, felfedezhették az 1956 októberében leadott lövések nyomait a Parlament közelében lévő épület falán, megnézhették Nagy Imre szobrát. Viszont a várból jól látható Óriáskereket is egészen közelről szemügyre vehették, de megbizonyosodtak arról is, hogy a Lánchídon lévő oroszlánoknak lényleg nincs nyelvük.

A háromnapos kirándulás alkalmával szórakozási lehetőségek is kínálkoztak a diákoknak. Szombat este az Aréna Plázában moziztak a résztvevők, amikoris két film közül lehetett választani: az egyik az Everest, amely igaz történetet dolgoz fel, és másik érdekessége az, hogy IMAX-film, ezért a látvány lenyűgöző, nagyon kalandos volt. A másik egy 3D-s film volt, amire kicsivel kisebb volt az érdeklődés. Vasárnap este csodálatos hajókiránduláson vehettek részt, amely alkalmával a diákok megismerhették a csodálatos főváros legfontosabb látnivalóit. Az élmény azzal is kiegészült, hogy mindez este történt, amikor a Duna által kettészelt, pompásan kivilágított hidakkal összekötött két városrész meleg sárga, arany színben pompázott. A látvány elfeledtette az őszi hideget, ahogy egy diák fogalmazott: „A hajózás a Dunán nagyon szép volt, kicsit hideg volt, de a látvány elfeledtette ezt velem." (H.B.) A hajózás után, a kirándulás záróakkordjaként, a Citadelláról lehetett megnézni a fényekbe öltözött magyar fővárost.

Utolsó nap, hétfőn fakultatív program volt a Fradi múzeum látogatása. A résztvevők másik fele azalatt a Westendben vásárolhatott, nézelődhetett, ebédelhetett. Majd újra együtt volt a nagy csapat, a kilencvennyolc tizenegyedikes diák, illetve kísérő tanáraik, és sajnos elérkezett a hazaindulás időpontja is.

Elmondható, hogy a kirándulás pozitívan hatott a diákokra. Tartalmas, emlékezetes, élményekkel teli kiránduláson vehettek részt a diákok, akik a Kölcsey hat (A, B, C, D, E, F) tizenegyedik osztályát képviselték idén Budapesten. Zárásképp álljon itt néhány diák véleménye az idei budapesti látogatásról: „A fővárosi kirándulás az ebben az iskolában töltött éveim egyik legszebb és legemlékezetesebb élménye lesz." (K-L.Á.) „Szerintem Budapest a lehetőségek városa amellett, hogy leírhatatlanul szép. (...) Nem is gondoltam volna, hogy három nap alatt ennyi érdekességet tudok meg, hogy ennyi helyre eljutok." (F.E.) „A kirándulás alatt olyan dolgokat ismerhettünk meg, amiket véleményem szerint minden magyar embernek meg kellene tudnia, elődeink sokat harcoltak és szenvedtek hazájukért, ami egyben a mi hazánk is. Azért küzdöttek, hogy majd egykor nekünk, az utódaiknak szabadságuk, jogaik legyenek és boldog életük, nem pedig kínlódással teli, mint amilyen az övék volt. (...) Budapest volt és lesz ezután is az álomvárosom, és végül pedig szeretném elmondani, hogy büszke vagyok rá, hogy a magyar nemzethez tartozom." (K.K)

Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: