2009-07-07 17:49:40• hírek • Parajdi Andrea

Bármikor összedőlhet a kitámasztott épület

Szatmárnémeti központjában öt család él azzal a félelemmel, hogy bármelyik percben összedőlhet az otthona. A balesetveszély állandó fenyegetésének tükrében mindenki felelősöket keres. Nincs pénz sem a felújításra, sem pedig az elköltözésre. Két vélemény, két álláspont: egy megoldás helyett.

Négy évvel ezelőtt, 2005 októberében szakadt be a Stefan Cel Mare és a Randunelelor utcák sarkán található 150 éves épület két szintje, lakhatatlanná téve négy család otthonát. Azóta az épületet kívülről és belülről is faoszlopok támasztják, ám az elhelyezett gerendák korántsem jelentenek biztonságot az ottlakók számára.

A lakóközösség és a Polgármesteri Hivatal évek óta „harcban" áll egymással, hiszen a családok azt kérik, hogy az Önkormányzat finanszírozza a felújítás költségeit, azonban a város ezt nem hajlandó felvállalni, mondván, nem kötelezi őket törvény arra, hogy elvégezze magántulajdonban lévő lakások rehabilitálását.

Az ottlakók nem így látják a helyzetet. Preda Emil, a lakóközösség elnöke felháborodottan meséli, miből fakad az évek óta tartó szélmalomharc. Elmondása szerint a XX. század közepétől kezdődően évekig varroda működött az épület egyik részében, a varroda-helyiség pedig akkor a Polgármesteri Hivatal tulajdonában volt.

A varroda főnöke - mivel szerette volna átlátni, hogyan dolgoznak az alkalmazottak - kiveretett egy elválasztófalat, amely negatív befolyással volt az amúgy vastag téglarétegből felhúzott épület stabilitására. Évek múlva, rehabilitáció hiányában pedig bekövetkezett az, amitől a lakótársulat korábban is félt: az egyik reggelen beszakadt az épület két szintje.

„Levélben értesítettük a Polgármesteri Hivatalt arról, hogy észleltük a falak repedését, azonban nem érkezett senki, hogy ellenőrzést tartson." - panaszkodik a lakótársulat elnöke, aki úgy véli, mivel az egész épület problémáját az a rész okozta, amely a Hivatal tulajdona, egyértelműen a városnak kellene megtennie a szükséges lépéseket a biztonság érdekében.

Ilyés Gyula polgármesternek 10 cm magas irattömbje van a lakótársulat panaszleveleiből. Azt mondja, immár nem tud mit kezdeni velük, egyszerűen már nem válaszol a vádaskodásokra. Elmondása alapján, a városnak valóban van egytized része az épületben, azonban nem gondolja, hogy onnan indulna a probléma. „Az épület nagyon régi, sem a város, sem pedig az ottlakók nem újítottak a szerkezetén. Ezek a lakások magántulajdonban vannak, tehát törvényileg az önkormányzat nincsen kötelezve arra, hogy felújítsa az épületet." - mondja a polgármester, aki kihangsúlyozta: ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyáltalán meg sem próbáltak segíteni a családoknak.

-Megpróbáltunk olyan befektetőket keresni, akik érdekeltek lettek volna egy ilyen központi fekvésű épület iránt, hiszen úgy gondoltuk, így megoldódhatna mindenki problémája. Sikerült találnunk egy olyan vállalkozót, aki az épületért négyzetméterenként 550 eurót fizetett volna. Az ottlakók azonban ennyi pénzért nem voltak hajlandóak az eladásra - magyarázza a polgármester.

Preda Emil azt mondja: két lehetőség lenne számukra: vagy kapnak központi fekvésű szociális lakást a várostól, vagy pedig önkormányzati pénzekből felújítják az épületet, ugyanis úgy gondolják, semmi joguk olyan ingatlan rehabilitálásához, amely a város tulajdona.

Ilyés Gyula polgármester ezzel szemben más megoldást szorgalmazna: véleménye szerint az lenne a legjobb, ha mindenki megpróbálná még most értékesíteni az otthonát, és másikat vásárolna magának. „Szociális lakást nem tudunk rendelkezésre bocsájtani, felújításra pedig nincsen pénze az Önkormányzatnak, nem beszélve arról, hogy nem is kötelessége" -fejti ki a polgármester.

Ilyés szerint az Önkormányzat már nem kívánja sokáig húzni az ügyet, hiszen az épület immár nem csak az ottlakókra, hanem a járókelőkre is veszélyt jelent. „A törvények értelmében hamarosan felszólítást küldünk a családoknak, amelyben értesítjük őket arról, hogy milyen büntetésekre számíthatnak, amennyiben nem hárítják el a közveszélyt." - mondja Ilyés.

A felújításra szoruló épületnek két szárnya van, egyiket 150 éve, míg a másikat 90 éve építették. Az épületegyüttesben élő öt család közül négyen az újabb szárnyban laknak, egy család azonban közvetlenül a beomlott falak mellett éli mindennapjait, s leginkább őket fenyegeti a beomlás veszélye.

A 2005-ös beszakadást követően járhatatlan lett az emeletre felvezető lépcső, így a lakosok egy „tyúklépcsőt" fabrikáltak, amely némileg biztonságos feljutást tesz lehetővé. A régi feljárót pedig egy valamikor ajtóként funkcionált falemezzel zárták el, lefedve azzal egy olyan problémát, amely meglétével emberéletekbe is kerülhet, ha nem talál mihamarabb megoldásra.


Az omlásveszély által fenyegetett épület 150 éves
Az omlásveszély által fenyegetett épület 150 éves



Az épület hátsó szárnya stabilitását tekintve biztonságosabb
Az épület hátsó szárnya stabilitását tekintve biztonságosabb



2005-ben két szintje szakadt be az épület első szárnyának, az emeletre vezető lépcső is használhatatlanná vált
2005-ben két szintje szakadt be az épület első szárnyának, az emeletre vezető lépcső is használhatatlanná vált



Az ottlakók "tyúklépcsőn" jutnak fel az emeletre
Az ottlakók "tyúklépcsőn" jutnak fel az emeletre


Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: