2020-03-22 17:06:25• hírek • Szatmár.ro

Bár a templomok zárva vannak, mégis eljut hozzánk Isten szava – Interjú Rácz Ervinnel

Nem megszokott időket élünk, fenekestül felforgatta legtöbbünk életét a világszerte tomboló koronavírus-járvány. Lassan a leghétköznapibb megszokottabb, legszeretettebb és leghétköznapibb dolgainkról is le kell mondanunk, mára már a templomba való járás sem opció (ahogy sok más egyéb sem). A közös imádkozás egyre inkább kivitelezhetetlen, prédikációk nyújtotta vigasz- és reménymorzsák pedig egyre nehezebben jutnak el az arra vágyó szívekhez.
Szerencsére a 21. századi modernitásnak köszönhetően sok lelkész még a zárt templomajtók ellenére is tudja tartani élő kapcsolatát gyülekezetével: sokan ügyesen feltalálják magukat, és online áhítatok, istentiszteletek révén folytatják azt a hívatást, melynek gyakorlására életüket tették fel.

Rácz Ervin, a Szatmárnémeti Szigetlankai Egyházközség lelkipásztora is azon lelkészek közé tartozik, aki igyekszik ezekben a napokban is eljuttatni a Szentírás szavát híveihez. Ez alkalommal a Szatmár.ro őt kérdezi arról, hogyan éli meg ezt az időszakot, hogyan hat a gyülekezetre a közösséget mellőzni kényszerülő periódus, milyen vígasszal szolgál Isten ezekben a hetekben a gyülekezet számára.
 

Szatmár.ro: Először is hadd kérdezzem meg: Hogy vagy? Hogyan éled meg a jelenlegi helyzetet először is civilként, családapaként?
Rácz Ervin: Nem tudok, és nem is akarok válaszolni a megszokott: jól vagyok – sablonos válasszal, mert azt most ebben a helyzetben nem mondhatom. Nem hazudhatok. Annyit szoktam mostanában erre a kérdésre válaszolni, hogy: jól leszek. Van reménységem, élő reményem, ezért nézek bizakodva a jövő felé, ami nem tudom, hogy mit hoz, de tudom, hogy Ki irányítja és Kinek a kezében van. Sajnos, és ebben részleteibe nem szeretnék belemenni, az általános helyzeten kívül van saját problémánk is, s ezt most csak azért mondom el, hogy nehogy valaki azzal vádoljon: bezzeg én könnyen beszélek. De nincs idő panaszkodni. Bizakodva mondom és hittel: jó lesz!  
 

Szatmár.ro: Biztosan jó lesz, viszont most mennyire nehéz vajon egy gyülekezet számára, hogy a templomajtó egyelőre beláthatatlan ideig zárva van. Nincs közösségi élet?
Rácz Ervin: Az hogy a templomajtó zárva van, nem a legnagyobb probléma. A baj az, hogy sok ember szíve zárva van az Isten előtt. Én nagyon szeretek közösségi alkalmakat szervezni, a megszokott istentiszteleteken kívül is, de most érteni vélem az idők szavát, elfogadom Isten akaratát, nem ezen az úton terjed az evangélium. De van más út, van lehetőség interneten keresztül hirdetni az Igét, és most ezt teszem, egy hete, minden nap. 
 

Szatmár.ro: Mi a helyzet ebben az időszakban az olyan szertartásokkal, amelyeket nem lehet halogatni? Például a temetések?
Rácz Ervin: Sajnos érint az ügy. Van egy olyan temetésünk, amelyet „vihar” utánra halasztottunk, ugyanis megtörtént a hamvasztás, és így ezt lehet. Van azonban egy másik vigasztaló szolgálat is, azt a megadott szabályokat betartva fogjuk elvégezni. A temetésen kívül minden mást lehet és kell is halasztani.


Szatmár.ro: Hogyan fogja érinteni közelgő ünnepünket, a húsvétot, ha továbbra is fennállnak ezek a szigorítások?
Rácz Ervin: Az most már nem fontos, hogy milyen lesz az ünnep külsősége. Soha nem is volt fontos ez, csak eddig nem nagyon akarták ezt hallani az emberek. Lehet, hogy nem lesz nagyon sok minden, amit eddig a húsvéthoz kötöttünk. Még az is lehet, hogy nem lesz locsolkodás, nem lesz nagy családi összejövetel. De lehet élő találkozás a feltámadott Úr Jézus Krisztussal. S ez az ünnep lényege, hogy végre elhiggyük, Krisztus feltámadt és minket is új életre akar támasztani. Csak az Élő Úr fog tudni segíteni átlendülni ezen a helyzeten, de Ő tud.  A manír, smink eltűnik, s marad a lényeg. S ha elfogyott is a boltból az élesztő, valóban éleszt Ő, ki feltámadt és él. :)


Szatmár.ro: Fiatal lelkészként, és ifjúsági előadóként mindig próbálsz az ifjúság nyelvén szólni a gyülekezethez. Sok az elsősorban számukra kitalált program, az őket célzó rendezvény? Milyenek a visszajelzések a részükről? Nem éreztetik mindezek hiányát most?
Rácz Ervin: A Szatmári Református Egyházmegye ifjúsági előadójaként igyekszem megszólítani az ifjakat az evangéliummal, több-kevesebb sikerrel. Táborok, havonkénti ifjúsági istentiszteletek, vetélkedők, karitatív tevékenységek kötődnek a mintegy négy éve elindított SZIKE programjához. Az elért eredménnyel nem vagyok megelégedve, mert egy olyan terület ez, aminek később van látszatja, az elvetett mag később kelhet ki. De nagyon hálás vagyok a fiatalokkal való közös alkalmakért, a velük töltött őszinte beszélgetésekért, mely nélkül lényegesebben szegényebb lennék. 


Szatmár.ro: Jobb alternatíva nem lévén a „gyülekezeti” alkalmak egy részét átköltöztetted online felületre. Minden este a Facebookon „találkozol” a hívekkel. A múlt este is mintegy 130-an voltak csatlakozva a közvetítéshez. Ez azért egy szép szám, sok lelkész örülne, ha lennének ennyien a vasárnapi istentiszteleten. Mi ilyenkor a legfontosabb üzenet a hívek számára?
Rácz Ervin: Egy hete, pontosabban múlt hétfőn kezdtem az élő bejelentkezések sorát. Minden este 20 órától, illetve vasárnap délelőtt 10 órakor is Szatmárnémeti-Szigetlanka Facebook-oldalán jelentkezem egy fél órás igemagyarázattal. Az általam elvártnál sokkal többen nézik, amiért Istené legyen a dicsőség, minden alkalommal végül 3-4 ezren is megtekintik a bejelentkezést. Vasárnap délelőtt 340-en folyamatosan nézték és hallgatták az istentiszteletet. Pál apostol Filippibeliekhez írott levelét vesszük apránként, s ez a „karanténban” íródott levél, amit a szerző Krisztusért viselt börtönbüntetéséből ír, valódi vigasz a számukra. Örömről szól, mely Krisztussal minden helyzetben megélhető, szeretetre, imádságra, hálára buzdít. Biztos vagyok benne, hogy ez segít az embereknek, sőt CSAK ez segít.  



Szatmár.ro: Melyik igei részt tudnád leginkább párhuzamba állítani a ma eseményeivel? És miért?
Rácz Ervin: A Bibliában nagyon sok szorult helyzetet látunk és olvashatunk. Abban a korban szinte megszokott volt az éhség, még Jézus számára is, aki megtehette volna az ellenkezőjét is. A pusztai vándorlás képe jut eszembe az Ószövetségből, ami a Kánaán földje felé vezet. Ezen az úton szinte feje tetejére áll minden, mint ahogy ma is ez történik, de átélhető a csoda a pusztában is, ha Istenre figyelünk, türelmesek és alázatosak leszünk. Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! (2Móz 14,14) – szól a pusztai vándorlás előtt az Ige, és szól ma is hozzánk! Ézsaiás profétán keresztül pedig ezt üzeni ma Isten: "Eredj, népem, menj be a szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja!" (Ézs 26,20)


Szatmár.ro: Mit tanácsolsz a híveknek, ameddig jobb most benn maradni, mint odakinn lenni, mivel üssék el idejüket, hogyan őrizzék meg nyugalmukat, hogyan csillapítsák az ige iránti vágyódásukat?
Rácz Ervin: Egy másik Ige, ez már újszövetségi, jut eszembe, mégpedig a Tékozló fiú példázata. (Lk 15) Ha ő, mármint a tékozló fiú otthon maradt volna, sok bajtól menekült volna meg. Maradjon otthon, eredj haza! – ma sok tékozló léleknek szívig hasitó felszólítása ez. Talán ebben a helyzetben meg is hallják. Otthon maradni jó: végre elő lehet venni a porosodó Bibliát a polcról, össze lehet kulcsolni a kezünket, meg lehet szólítani Istent imádságban. Közben persze sokaknak ott a család, egybe vannak zárva, lehet tisztázni dolgokat, megbeszélni, átbeszélni, bocsánatot kérni, törődni. Óriási lehetőségek ezek arra, hogy rátaláljunk olyan kincsre, amire valójában mindig szükségünk van. Milyen kincsről beszélek?

Egy asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ.
Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát az asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki.
A nő habozás nélkül neki adta a követ.
A vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
"Gondolkoztam ...- szólalt meg.
Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."  


Ezt kérjük! És kapjuk, ha kérjük!
 

Szatmár.ro: Úgy legyen! Köszönöm szépen az olvasóinkra szánt időt! Bízunk benne, hogy minél többen megfogadják a jó tanácsokat, és szem előtt tartják majd Isten üzenetét főként ezekben a szomorú, nehéz napokban. Békesség Istentől! 

Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
# koronavírus # vírusstatisztika # baleset # helyhatósági2020 # körgyűrű
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: