Azt hihették, az egyenlőségért adják életüket – a '89-es áldozatokra emlékeztek

A hivatalos statisztikák szerint 1104 ember veszítette életét 26 esztendővel ezelőtt azokban a véres napokban, amikor a mai napig nem teljesen tisztázott, pontosan ki lőtt kire és miért. Egyesek számára ez már csak történelem, mások számára az idők ködébe vesző emlék. Az áldozatok szüleinek, hozzátartozóinak viszont soha el nem múló fájdalom. December 22-én a Ceausescu-rezsim megdöntése közben életüket veszítőkre emlékezünk.

Minden vég egyben valaminek a kezdete. Nicolae Ceausescu sötét diktatúrájának vége egyben egy szabad(abb) Románia kezdetét jelentette. Minden vég azonban áldozatokkal is jár sajnos - azokban a zavaros napokban hét szatmári fiatal veszítette életét. Emléküket  Szatmárnémetiben a Közigazgatási Palota falán lévő tábla őrzi. Ciul Ioan Marinel post mortem hadnagy, Zimbru Grigore post mortem alhadnagy, Salajan Raluca diák, Szabó Antal, Sófalvi György, Király Mihály, Gergely Csaba katonák - áll a kőbe vésve.

Családtagok, közigazgatási és politikai vezetők itt helyezik el évről évre a megemlékezés és az kegyelet koszorúit. Nem volt ez másként idén sem.

Az ünnepség, mint minden évben, az ortodox egyház képviselőinek szertatásával kezdődött. Annak ellenére, hogy a szatmári áldozatok több mint fele magyar, egyetlen magyar szó, egyetlen magyar ima sem hangozhatott el. Idén sem. Pedig valamikor több százan azt hitték, egyenlő jogokért adják vérüket...

A koszorúzást a szokásoknak és a kijáró méltóságnak megfelelően a rokonok, családtagok nyitották meg.

Háborús veteránok, csendőrség, rendőrség, tűzoltóság, a politikai pártok képviselői, intézményvezetők következtek, majd az ünnepséget a katonai egységek díszmenete zárta.