Az összefogás példája

Befejezték a domahidai római katolikus templom felújítását, amit hosszú  évek gyűjtéseiből, a hívek munkája által valósítottak meg.

A domahidai hívek lelki igénye lett, hogy Isten házának méltóbb formát adjanak, ahogy látták a régi vályog épület folyamatos leromlását. Ezért döntöttek úgy az egyházközség helyi vezetői plébánosukkal - kellő fizikai erőt és elszántságot érezve önmagukban -, hogy Isten házának méltóbb körülményeket teremtsenek.

A munkák megkezdésével aztán, összekovácsoló szerepe is lett a templom felújításának, e hozzávetőlegesen 110 lelket számláló egyházközség életében. Az Egyház mindig is kovász szerepét töltötte be a világtörténelemben és nem titkoltan ezt a példát igyekezett szem előtt tartani a domahidai egyházközség is ezen akciójával.

Egy lelkes kis csoport - Fehér Ferenc, Tarr Miklós és Farkas Ferenc - áldozatos mindennapi fáradtsága vitte jó véghez a templomfelújítási tervet és a munkálatokat. Melléjük a hívek, férfiak és nők, fiatalok és gyerekek csatlakoztak fel kétkezi munkájukkal, adományaikkal segítve Isten házának méltóbbá tételét. Szintén példaértékű, hogy a hely jó lelkületének megfelelően, a testvéregyházak is a római katolikus hívek mellé álltak lehetőségeikhez mérten, a polgármesteri hivatallal együtt, támogatásukat téve e szép ügyben.  

Az augusztus elején megindult munkák hamar meghozták eredményüket: a szeptemberi elsőáldozást már a belsőleg megújult templomban tarthatták, október elejére pedig a domahidai templom teljesen megújult. Az összefogás példája lett így a templom, amit a domahidaiak mindig is magukénak éreztek.

A felújított domahidai római katolikus templom.