Az ősegyház szellemében
Egyszerűségben, hűségben és önfeláldozásban telt eddigi ötven éves szolgálata Ft. Heinrich Ferenc aranymisés papnak - méltatta a jubilánst Mezőfényen Ft. Román János nagybányai esperes.
Helyi és zarándok hívek, az egyházmegye számos részéről, nagy számban érkező papok töltötték meg szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepén a mezőfényi templomot. A nagy érdeklődés ugyanakkor nem csak a templom búcsúja miatt volt, hanem első sorban talán azért, mert a falu szülötte, Ft. Heinrich Ferenc hazatért aranymiséjét ünnepelni.
A tizenegy órától, Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspökkel, a szintén aranymisés Ft. Kühn Pál tiszteletbeli kanonokkal és a paptársakkal együtt történt áldozatbemutatás elején a főcelebráns Heinrich Ferenc az ötven évvel ezelőtti primíciájára, az azóta eltelt idő szépségeire és nehézségeire emlékezett: "1965. június 29-én tartottam ebben a templomban, Péter és Pál napján az első misémet, tridenti szertartás szerint, latinul. Ötven év, egy fél évszázad... Sok minden belefér, főleg egy papi életbe... Van mit megköszönni az Istennek, mint az Ő ajándékát, de kérem a bocsánatát is, hiszen mindannyian gyarló emberek vagyunk. Megköszönöm elsősorban a kegyelmet, hogy az egész papi életemben hittem abban, amit prédikáltam. Másképp a papnak nincsen hitelessége. Amiért pedig első sorban bocsánatot kérek a személyes hibákon, a bűnökön, bajokon túl az, hogy sokkal többet tudtam volna az ismerőseim közül az Istenhez visszavezetni. Azok voltak a legszomorúbb esetek, amikor egy barátot úgy kellett eltemetnem, hogy nem sikerült visszavezetnem az Istenhez. A mai szentmise ezért a háláról és a bocsánatkérésről szól számomra."
Ft. Román János nagybányai esperes mondta a szentbeszédet, méltatva az aranymisés atyát és a közösséget, amiből származik: "Ahogy egy sváb édesanya mondta egykor, az életben mindent elveszíthetünk - földet, vagyont, családot -, de mindig megmarad Isten és a templom, amihez a végletekig hűségesnek kell maradnunk. Olyan szép látni, a sváb betelepítések után háromszáz évvel, hogy a mezőfényiek megmaradtak a templom árnyékában. Egyáltalán nem véletlen, hogy a szatmári sváb területeket, így Mezőfényt is, szent földnek nevezik. Ez a megnevezés azokat a területeket illette, ahonnan sok papi hivatás származott, származik. Ez a falu például a háromszáz év alatt 27 papot adott az egyházmegyének, és köztük Heinrich Ferencet. Az aranymise hálaadás, jubiláns testvérünk hálát ad a szüleiért, tanáraiért és mindenkiért, akik őt nevelték, azokért a testvérekért, akikkel együtt szentelték. Márton Áron a kispapjait az ősegyház szellemében nevelte, a szenteléskor figyelmeztette őket, nehéz sorsuk lesz, és kérte, ne hátráljanak meg, tartsanak ki, mert ezt várja tőlük Isten és az Egyház.
Elmondhatjuk, a most ötven éves jubileumot ünneplő atyák - Heinrich atya mellett az itt jelen levő Kühn Pál atya is -, kitartottak az ősegyház szellemében, az egyszerűségben. De hűségesek is voltak, sok lehetőségük lett volna rá, hogy hátat fordítsanak az egyháznak és Krisztusnak, és nem tették meg. Tőlük közelebbről is ismerjük az önfeláldozást, ők tudják, hogy amikor azt mondják a szentmisében, 'ez az én testem, amely értetek adatik', az nem csak az ostyára vonatkozik, hanem a saját testükre és lelkükre. Így szentelődött meg ötven év papsága. Aki szépen, áldozatosan éli meg életét, az megszenteli azt."
A szentmise végén előbb a helyi-, majd a nagybányai közösség köszöntötte verssel az aranymisés atyát, Ft. Czier István plébános egy-egy, a templom fővitráliájáról készült képpel ajándékozta meg Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspököt, Ft. Kühn Pál tiszteletbeli kanonokot és Ft. Heinrich Ferencet, akinek ugyanakkor egy pápai áldásról szóló dokumentumot is átnyújtott. Ezt követően köszönte meg a jubiláns atyának Schönberger Jenő püspök az ötven éves szolgálatot: "Feri atya egész papi életében nyitott ember volt, ezért volt sok barátja és vonzotta maga köré a hívek sokaságát, de nem maga miatt, hanem Krisztusért. Megköszönöm azt a papi életet, amit te elfogadtál, és Isten kegyelméből a Szatmári Egyházmegye és a szatmári hívek javára végeztél. Lassan az ember elkopik, és jól van ez így. Nem kell sajnálni, ha az a munka, amit Isten szolgálatában végeztünk, elkoptat minket. Minden, amit tettünk, Isten szerető irgalmából lett a mi osztályrészünk, és mert Isten nem irigykedik, a maga dicsőségéből nekünk is ad néha-néha egy keveset. A Jóisten irgalmas szeretete legyen a jutalmad Istenben is".
Végül Heinrich Ferenc köszönte meg mindenkinek a szentmisén való részvételt és aranymisés áldásában részesítette előbb a papokat, aztán a rokonságot és a további híveket.
