Az emberiesség menete

Több száz fős menet haladt szerda déltájt át Nagykárolyon. Amint hírül adtuk, a társadalomban a közösségvállalás érzettét növelendő idén is felvonultak a ritka betegségekkel élők. A nagykárolyi Werdnig Hoffman Egyesület az önkormányzat kulturális igazgatóságával közösen, a városbeli oktatási intézményekkel és a helyi rendőrséggel együttműködve szervezte immár a második alkalommal a menetet a ritka betegségben élők világnapja alkalmából.

A demonstráció a Kossuth-parktól indult, s az ártézi kút elé érkezett. A járókelőknek szórólapokat osztogatott az egyesület tizenöt önkéntese. A város valahány iskolájából érkezett diákok pedig lufikat eregettek, és transzparenseket emeltek a magasba. A városháza előtt Kovács Jenő polgármester várta a menetet. Veres Róberttel, az egyesület elnökével váltott pár szót az elöljáró. Elmondta, hogy a hajdani kaszárnyából alakuló központban otthonra lelhetnek majd a ritka betegségekkel élők is. Olyan tevékenységeik helyszínéül szolgálhat majd az épület, amelyeket székházukban nem tarthatnak meg. Az egyesületi vezető pár szóban beszámolt arról, hogy más országokbeli egyesületekkel közösen európai uniós támogatásra pályáznak. Egyfajta üdülőközpontot hoznának létre a hagyományos nyári táboruk helyszínén, azaz Bobáldon. Ezen projektjükhöz kért támogatást.

Az artézi kúthoz érő menet tagjai rövid beszédeket hallgathatott meg. Az önkormányzati kulturális igazgatóság vezetője és a nagykárolyi görög katolikus esperes pár mondat erejéig szólt arról, hogy mennyire empatikusaknak is kell lennünk a különféle betegségek nyűgeivel együtt élőkkel.

Az amúgy lélekmelengető rendezvény egyetlen furcsasága a többnyelvűség hiánya volt: mind a hirdetmények, mind a beszédek kizárólag románul szóltak a jelenlévőkhöz, holott természetszerűleg a betegségekkel élők és a velük szolidaritást vállalók között is jó néhányan például magyar nemzetiségűek. Helyénvaló lenne, hogy még ehhez hasonlatos eseményeken is helye legyen a magyar nyelvnek is.