Az IMF vezére borúsan látja a világgazdaság jövőjét

Nyomatékos figyelmeztetést intézett a világ országaihoz a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatója, összefogásra buzdítva őket a fenyegető világgazdasági válsággal szemben.

A washingtoni külügyminisztériumban mondott beszédében Christine Lagarde leszögezte: nincs a világon egyetlen olyan gazdaság sem, amely immunis volna a válsággal szemben. Olyan válságról van szó, amely nem csupán kibontakozik, de érzékelhetően súlyosbodik - fogalmazott.
Az IMF főnöke a mai helyzetet az 1930-as évekkel hasonlította össze. Az akkori nagy gazdasági válság idején elzárkózás, protekcionizmus és elszigetelődés nyomta rá a bélyegét a nemzetközi politikára. Szavaival Lagarde alighanem arra célzott, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) hasztalanul tesz erőfeszítéseket a nemzetközi kereskedelem liberalizálása érdekében.

A francia szakember meglátása szerint öt fő veszély okozhat súlyos kárt a nemzetközi konjunktúrának: az európai és az egyesült államokbeli adósságválság, Kína csökkenő gazdasági ereje, a bankszektor éleződő válsága, valamint az élesen vitatott ellenszer: a protekcionizmus.

A konjunktúrát fenyegető legfőbb kockázati tényezőt az európai adósságválságban látja Lagarde. Az OECD néhány tagállamában akár 5 százalékkal is csökkenhet a gazdaság teljesítménye - figyelmeztetett. Ennek pedig iszonyatos következményei lehetnek a költségvetés és a munkanélküliség terén. Értelmüket veszíthetik a nagy nehezen összeállított takarékossági programok.

A nemzetközi konjunktúra már hosszabb ideje döntő mértékben függ a kínai gazdaságtól. Éveken át felmutatott kétszámjegyű növekedési ráták után azonban most akadozik a "kínai motor". Pekingi szakemberek az idei évre már csak 8,5 százalékos növekedést jósolnak, ami 0,7 százalékkal marad el a tavalyi mutatótól. Az erősödő infláció, a spekulatív alapon növelt árak (például az ingatlanpiacon), a bedőlt hitelek és a kiürülő állam- és önkormányzati kasszák miatt érzett aggodalom már régen elhomályosította a korábbi évek eufóriáját.

Az amerikai adósságválság további súlyosbodása beláthatatlan következményekkel járna a konjunktúrára és a pénzpiacokra nézve. Paradoxnak tűnhet, hogy még az amerikai kormány szanálási intézkedései is veszélyt jelenthetnek. "Ha nem sikerül enyhíteni a 2013-tól életbe lépő takarékossági intézkedések szigorát, akkor olyan recesszióba süllyedhet a gazdaság, amelyet politikai eszközökkel aligha lehetne ellensúlyozni" - figyelmeztetett az OECD.

Bankválság: számos nagy banknak sürgősen friss tőkére van szüksége, hogy túlélje a közelgő viharokat. Beláthatatlan következményekkel járna, ha egy nagy nemzetközi bank - mint egykor a Lehman Bros. - összeomlana. A pénzintézetek fokozódó bizalmatlansággal tekintenek egymásra. Inkább minimális kamat mellett fialtatnak nagy összegeket a jegybankoknál, semhogy abból a vetélytársaknak adjanak kölcsön. Ez pedig nagy veszélyt jelent a pénzpiaci körforgásra. A stabilitás érdekében a nagy bankoknak legalább 115 milliárd euró friss tőkére van szükségük; Lagarde már 200 milliárdról beszélt Washingtonban. Emiatt lehet, hogy visszafogják a hitelkihelyezést, ami végleg beteheti a kaput számos megroggyant cégnek.

Szintén az európai bankok feltőkésítése mellett emelt szót hétfőn Lagarde elődje az IMF élén. Dominique Strauss-Kahn egy pekingi gazdasági fórumon felszólalva bírálta, hogy az európai pénzintézetek inkább hajlandók visszafogni a hitelezést, semmint fölemelni a tőkéjüket: ez pedig negatív hatással van a térség gazdaságára. DSK szerint az adósságválság alapvető megoldásának a gazdasági növekedésen és fejlődésen kell alapulnia, és nem szabad túlzottan a takarékosságra összpontosítani.

Protekcionizmus: fenyegető helyzet esetén az államok gazdaságpolitikai önzéshez folyamodnak. Tipikus intézkedésnek számítanak a védővámok, behozatali korlátozások, a külföldi termékeket sújtó különféle előírások, valamint a hazai vállalatok szubvencionálása. Az ilyen kereskedelmi akadályok ellen hirdetett harcot a WTO dohai értekezlete, ám ez a fórum több mint egy évtizede egy helyben topog.