Árpád-kori település nyomaira bukkantak a régészek a körgyűrű mentén zajló ásatáskor

A 19,5 km-es elkerülő szakasz szondázása még tavaly decemberben fejeződött be, azóta, ahogyan a mondás is tartja, sok víz lefolyt már a Dunán. Olyan lelőhelyeket reméltek, ahol régi települések nyomaira, temetőkre, közösségi élet színterét feltételező régészeti leletekre bukkanhatnak majd.

Az eredmények – bátran állíthatjuk – minden várakozást felülmúltak; az ásatások utolsó szakaszában, egészen pontosan az utolsó hetében járva elmondhatjuk, a körgyűrű vonalán végzett ásatás rengeteg értékes „kinccsel’ egészítette ki  a Szatmár Megyei Múzeum régészeti gyűjteményét.

Az ásatási munkálatok a tikkasztó nyári hőség ellenére jelenleg is aktívan folynak, egy Árpád-kori falu maradványait tárják fel éppen a szakemberek. Régészeti szempontból igazi ritkaságnak számít a Szamos síkságán a hasonló lelet. A múzeum illetékesei nagyjából három hete dolgoznak az említett terepen, ahol eddig házmaradványok és cölöplyukak kerültek elő, amelyek szintén egykori földfelszíni épületek helyét jelzik. Találtak még tárolóvermeket és kerámiákat is, egy kulcsot, valamint néhány fémtárgyat is. A pontos kormeghatározásra ugyan még várni kell, de feltételezhetően a 13. században keletkezett leletekkel bővült megyénk tárháza. A most talált nyomok és tárgyak azért is különlegesek, mert bár számos Árpád-kori régészeti kincs nevét, nyomát ismerjük, csak felszínes információgyűjtésre volt eddig lehetőségünk, mostantól viszont kézzelfogható adatokkal dolgozhatunk. 

/Egy Árpád-kori településen talált egyik lelet, egy kulcs/

A korábbi munkákat összegezve Gindele Róbert, a Szatmár Megyei Múzeum régészeti osztályának vezetője elmondta, eddig összesen kilenc lelőhelyen dolgoztak, melyek közül időben a legkorábbi egy neolitikus település időszámításunk előtt  4-5000 környékéről, időben a második ásatás egy temetőt tárt fel a bronzkorból, időszámításunk előtt 1200 környékéről, de több vandál, szláv és szabad dák település is napvilágot látott a többhónapos ásatási munka során.

A munkálatok tehát a végéhez közelednek, a gördülékeny együttműködésnek köszönhetően a vártnál egy hónappal előbb befejezik az ásatásokat. Ha végeztek, a dokumentáció és a papírmunka következik, később pedig a nagyközönség elé is tárják majd az eredményeket, amelyek nem kis horderejűek: 20-30 %-kal növelik a múzeum régészeti állományát mindannyiunk örömére és büszkeségére.