Általános szerelmes hazugságok

A szerelmesek minden lehetséges dolgot megfogadnak: soha nem hagyják el egymást, örökké hűségesek maradnak és soha nem hazudnak a másiknak. Mialatt esküdöznek, szilárdan hiszik, hogy megtartják ígéreteiket.

Amikor összehoz a sors a számunkra fontos férfival, akkor az érzelmeink irányítják tetteinket. Mi sem tűnik egyszerűbbnek és természetesebbnek, mint örök szerelmet, hűséget és őszinteséget ígérni annak, akit szeretünk. A gyakorlatban aztán ezek a tervek igen csak nehezen valósíthatók meg. Minden harmadik házasság válással végződik, minden második házasságban legalább az egyik fél megcsalja a másikat, és egyáltalán: apró szükséghazugságok nélkül egyetlen kapcsolat sem tart ki.

Kedves hazugságokkal sem kerülhető el mindig a katasztrófa, sőt ezek olykor szaporítják a félreértéseket

Hazudunk, hogy elkerüljük a konfliktusokat, hogy ne bántsuk meg a másikat, hogy ne kelljen elismerni, ha hibáztunk, és mert azt hisszük, kisebb hazugságokkal elkerülhetők a nagyobb katasztrófák. Sok szerelmi hazugsággal egyébként a másikat akarjuk boldoggá tenni.

Vegyük a klasszikus zsömle–példát: a férfi az alsó felét szereti, a nő a felsőt. Mindketten azt hiszik, a másik ugyanazt a felét szeretné jobban, mint saját maga. Ezért a férfi úgy tesz, mintha a felsőt jobban szeretné, a nő pedig azt mondja, az alsót – és mindketten negyven évig a zsömlének azt a felét eszik, amelyiket kevésbé szeretik.

A szexuális hazugságokkal is leginkább önmagunknak és a szeretőnknek árthatunk

A jószándékú hazugságok leggyakrabban talán az ágyban hangzanak el. Vannak olyan nők, akik férjüknek eljátszák az orgazmust. Sok férfi éveken át „agyondolgozza magát" a misszionárius pózban, holott inkább alul lennének – és fordítva, sok nő átadja magát a ennek a póznak, holott csak akkor képes eljutni a csúcsra, ha felül van. Férfiak és nők szeretkeznek egymással, holott már évek óta nincs kedvük a másikhoz. Férfiak és nők nem szeretkeznek egymással, mert azt hiszik, már túl öregek az ilyesmihez.

Vannak kegyes hazugságok. A feleség, aki súlyosan beteg férjével világkörüli hajóutat tervez, és egy vagyont öl az előkészületekbe, holott tudja, hogy férje meg fog halni. Vagy a férj, aki a fél világot felforgatja, hogy egy ugyanolyan kutyát szerezzen, mint amelyiket megmérgeztek, míg a felesége kórházban volt.

A tragikus hazugságok elfedik az igazságot, és felesleges áldozatvállalásokra kényszerítenek

Vannak nagy, tragikus hazugságok, melyek hőssé teszik elkövetőjüket. A feleség, aki tudja, hogy férje részegen halálra gázolt valakit, és a bíróság előtt magára vállalja a balesetet. Vagy a színész, aki egy ismerőse meggyilkolásáért inkább maga megy a börtönbe, mint sem időközben elhunyt feleségét terhelje vele, aki a valóságban egy fedél alatt tartózkodott a gyilkosokkal.

Aztán vannak olyan hazugságok, melyek olyan valótlanul hangzanak, hogy szinte nincs, aki elhiggye. Egy ügyvéd tizenöt évig ingázott két felesége között, mígnem elérte az infarktus és meghalt. A két özvegy csak a sírnál szembesült a kegyetlen igazsággal: nincsenek egyedül. Nincs szerelem hazugság nélkül. Sajnos...

Füllentés vagy fájdalom nélkül adagolt igazság?
– Sokszor magunk is megtapasztaljuk, hogy a kegyes hazugságok olykor átmenetileg megkönnyítik életünket. Egy apró kis füllentés, és máris elkerültük a vitát, kedvesünk ismét szeretettel néz ránk és elégedett. De ne feledjünk, hogy ezzel magunknak is ártunk, hiszen a látszólagos békének nagy ára van, hiszen például olyasmire mondjuk azt, hogy tetszik, amit egyébként szívből utálunk, de a másiknak a kedvében akarunk járni. Közben azt hisszük, a jó megoldást választottuk, hiszen nem bántottuk meg szerelemünket.
–Gondoljunk arra, hogy lehetséges egy másik megoldás is. Tanuljuk meg úgy elmondani az igazságot, hogy ne bántsuk meg partnerünket és szerettel beszéljük meg gondjainkat. Észrevételeinket ne érezze kritikának, és semmiképpen ne okozzunk neki fájdalmat. Ha például utálja a sportközvetítéseket, akkor nem helyes azt állítani, hogy szeretem. Jó megoldás, ha elmondom, nem kedvelem, de nézze nyugodtan, kényelmetlen érzések nélkül a mérkőzést, mert cserébe azt kérem, hogy a természetfilmet nézhessem majd. Így mindenki azt teheti lelkiismeret–furdalás nélkül, amihez kedve van. A mártír áldozatvállalással nem segítünk sem magunknak, sem szerelmünknek. Előbb-utóbb meggyűlöljük, ha folyton negatív érzésekkel élünk mellette. A sok kényszer lassan munkálni kezd a lélekben, az elégedetlenségünk pedig egyre nő. Mindez idővel betegség forrása is lehet.  nana