Áldott legyen az áldozatok emléke, dicsőség a hősöknek – az 1970-es árvíz áldozataira emlékeztek

Óriási, soha nem látott mennyiségű eső hullott Szatmár megyére és a Szamos vízgyűjtő területére május 13-án. A folyó kiöntött, több ezer házat elsodort. Nem. Nem most volt, hanem 47 évvel ezelőtt!

Ez volt a II. világháborút követő időszak legtragikusabb mozzanata Szatmárnémeti életében. Egyben minden idők talán legnagyobb mértékű természeti csapása. De a legutóbbi három évszázadban biztosan!

Több, mint 120.000 hektár került víz alá! A Szamos 15 kilométer szélesen hömpölygött. A pusztító ár szabályosan eltüntette a föld felszínéről Etény és Kak településeket, de Berendből is csak a templom maradt meg. Utóbbi településbe az ár után visszatért az élet, de Kak és Etény gyakorlatilag megszűnt létezni. Közel 28.000 épület sérült meg, több mint 2200 ház dőlt össze. A hivatalos adatok szerint 56-an vesztették életüket, ám ismerve a szocialista idők „adatkozmetizáló” szokását, a valós szám ennél vélhetően magasabb. Ezzel együtt is mintegy hétezer személyt sikerült megmenteni.

A tragédia hallatára még Nicolae Ceaușescu nagyvezér is Szatmárnémetibe látogatott. Ennél fontosabb azonban, hogy olyan nyugati települések, mint a holland Zutphen vagy a német Wolfenbüttel igyekezett Szatmárnémeti megsegítésére. Innen a máig tartó testvérvárosi kapcsolatok.

Mindezen eseményeket Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere idézte fel ünnepi beszédében. Vasárnap délben ugyanis az 1970. május 14-i árvízre, annak áldozataira és hőseire emlékeztek a Május 14. lakótelepen felállított emlékműnél. Amely azóta is jelzi, hogy azon a ponton két méteres volt a víz azon a végzetes napon.

A megemlékezésen jelen volt többek között Turos Lóránd szenátor, Magyar Lóránd parlamenti képviselő, Altfatter Tamás alprefektus, Pataki Csaba megyei tanácselnök, Maskulik Csaba város- és Nagy Szabolcs megyemenedzser is. Az áldozatok felekezeti sokszínűségéhez mérten az előbbi évekkel ellentétben ünnepi beszédet tartott nem csak egy ortodox pap, hanem Hársfalvi Ottó római katolikus és Kiss József református lelkész is.

„Azokban a tragikus napokban született meg az a szellemiség, amit szatmáriságnak nevezünk! Őrizzük meg azt a szolidaritást és azzal dolgozzunk városunk fejlődéséért! Áldott legyen az áldozatok emléke és dicsőség a hősöknek, akik félelmet nem ismerve, önfeláldozóan siettek segíteni a rászorulókon”, zárta szavait magyarul Kereskényi Gábor.