2020-04-12 08:15:31• hírek • Szatmár.ro

Áldott húsvétot kívánunk! Az egyházi vezetők ünnepi gondolatai

Benedek Elek versével szeretnénk Istentől megáldott húsvéti ünnepeket kívánni Önnek és kedves családjának!

 

Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.


 


Schönberger Jenő püspök üzenete 2020 húsvétján


Kedves Paptestvérek, Szerzetes Testvérek és Nővérek, 
Krisztusban szeretett Hívek!


Egyházmegyénk Kegyelem Évének utolsó Nagyböjtje ért véget, és itt van a Húsvét. De valóban véget ért a Nagyböjt? Már nem a gyász, a fájdalom lengi be a lelkeket, hanem a győzedelmes öröm? Sikerült-e visszacsalogatni a negyven napja elhallgattatott alleluját?

Az idei Húsvéti Vigílián nem a hívek tömege válaszolta, csak az üres templomok visszhangja: Alleluja! Krisztus feltámadott! Milyen csendben, visszafogottan emlékezünk, ünnepelünk. Nehéz a magunkról megfeledkező, határtalan örömmel való ünneplés, mert lelkünket megbénítja a koronavírus okozta járvány láthatatlan keze. 

Kedves Testvérek, éppen ma, Húsvét ünnepén kell eldöntenünk, engedjük-e, hogy a félelem vezéreljen bennünket, vagy a halált legyőző feltámadt Krisztus, aki azt kiáltja felénk szüntelen: ne félj, te kisded nyáj! Ennek ellenére tele vagyunk félelemmel, szorongással és szomorúsággal. Mi lesz velünk, mi lesz ezután? És még nincs vége! A feltámadt Krisztus mindnyájunkat bátor szembenézésre hív a betegségekkel, járvánnyal, családi és gazdasági problémákkal, és ha kell, akár a halállal szemben is. Arról van szó, hogy merjük hangosan kimondani: hiszünk! Hiszünk a feltámadt Krisztus üdvösséget hozó győzelmében! Hiszünk a mennyei Atya szeretetében! Hisszük, hogy Krisztus ma is velünk van! Velünk, bennünk szenved és örül. Nem hagy el soha, mert egy láthatatlan szál összekapcsol vele bennünket, és ez nem más, mint a hit! Az Anyaszentegyházunk hite, a mi hitünk, ami a halál kapujában is azt mondatja velünk, hiszem és várom a feltámadást, és az örök életet! Hitünk erős bizalom Istenben, aki életünk fonalát a kezében tartja.

Tilmann Beller, schönstatti atya gyönyörűen szemléltette ezt a kezében lévő rózsafüzérrel. A szentolvasó végén lévő kis kereszt a keresztény embert jelképezi – mondta, és a kéz, ami a füzért tartja, Isten kezét. Amikor a kéz úgy fogja a rózsafüzért, hogy a kereszt az asztallapon fekszik, olyankor az embernek szilárd talaj van a lába alatt: a gyerekek iskolában, a munkahely rendben, a család egészséges, vasárnap elmegy az illető a templomba, imádkozik, igazi, mély közösségi és szép keresztény életet él. Ám a kéz néha felemeli, meglengeti, sőt megpörgeti a szentolvasót a levegőben. Ilyenkor kicsúszik az ember lába alól a talaj, és minden összeomlani látszik. Nem tudjuk, mi lesz. Csak egyetlen biztonság van: a lánc, ami a Jóistenhez köt bennünket, a hit és a bizalom. Az ember természetesen szenved ebben az állapotban. De a szívünkben biztonság uralkodik, hiszen a sorsunk fonala ott van a szerető Isten kezében, mi pedig két kézzel kapaszkodunk a kötélbe, amely vele köt össze bennünket. Mennyei Atyánk ma sem érez másként irántunk, mint választott népe iránt érzett, amikor Izajás próféta által üzent: „Ne félj, mert megváltottalak; neveden szólítottalak: az enyém vagy” (Iz 43,1). 

Hogy is tehetne másként Ő, aki egyszülött Fiát adta értünk, a mi bűnös lelkünkért, mert azt akarja, hogy senki se vesszen el közülünk, hanem mindenki Hozzá térjen. Ne rettegjünk hát! Bár ma még nagyon sokan szenvednek, sokan meghalnak szerte a világon, sőt talán ismerőseink és rokonaink közül is. Imádkozunk értük, együtt érzünk velük, és velük együtt szenvedünk, de kétségbe nem esünk. Testvéreim, keresztény hitünkből kell erőt merítenünk! A történelem folyamán mennyi szenvedést, üldözést, járványt és háborút kellett elszenvednie az emberiségnek, és ma is milyen sokan szenvednek, s nemcsak a járvány miatt, hanem természeti csapások miatt, sőt éppen keresztény hitükért. Minden szenvedőnek, és nekünk is azt üzeni a feltámadt Krisztus: bátorság, ne féljetek! Emeljétek fel fejeteket! Engem megöltek ugyan, de élek, és ti is élni fogtok! Testvéreim, engedjük, hogy felragyogjon bennünk a Feltámadott világossága, hiszen ezt jelenti a Húsvét, és ettől lesz az életünk megmagyarázhatatlanul szép és ragyogó! 

Kedves Testvérek! Az idei Nagyböjt igazi kegyelmi idő volt azzal, hogy fokozottabban rámutatott az Istenre utaltságunkra, és a Húsvét is az lehet számunkra. Igaz, nem mehettünk templomba, és most sem tehetjük. Nem áldozhatunk, nem ölelhetjük köszöntve egymást, de ha felértékelődött és növekedett bennünk a vágy a szentmise, a szentáldozás és a testvéri szeretet után, akkor máris közelebb kerültünk Istenhez és egymáshoz. És amikor majd újra tehetjük, akkor kitartóan, őszintén és egyre nagyobb szeretettel tesszük. … És nem mulasztunk több szentmisét! … És gyakran áldozunk! … És szívből megbocsátunk egymásnak, mint igazi keresztény testvérek!  Adja Isten, hogy így legyen!

Ezekkel a gondolatokkal, és húsvéti hittel kívánok a pap- és szerzetes testvéreknek, a kedves híveknek és minden jóakaratú embernek kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket. Krisztus feltámadt!

Szatmárnémeti, 2020 Húsvétján,   
                            † Jenő püspök

 



Csűry István püspök húsvéti üzenete


 

Életen túl, halálon innen – Húsvéti pásztorlevél

Nagyszombaton olvassuk: „…pihentek a parancsolat szerint” (Lk 23,56). Krisztus Jézus temetése után ennyit tudunk erről a titokzatos napról. A tanítványok elhúzódtak nemcsak a világ elől, hanem egymástól is. Az asszonyok illatszereket és aromás keneteket igyekeztek készíteni. A bűnbánati istentisztelet után mi is lecseréljük a nagypénteki fekete terítőket, és megterítjük az úrasztalát húsvétra.

Számunkra nincs már a szombatnak annyi törvényi tiltása, mint hajdan volt, mégis az ünnepre való készülésben bennünket is áthat a rejtelmek alázatra csillapító érzése. Mi tudjuk, hogy Krisztus meghalt és feltámadt, a tanítványok és az asszonyok akkor nem merik sejteni sem, a farizeusok pedig egyenesen kárörvendnek. Mi tudjuk, hogy feltámadt, mégis a bizonytalan értelem állandóan racionalizálva nyugtalanít. A Golgota szemtanúi a gúnyolódók porba alázó győzelmében tehetetlenül ellehetetlenednek. A zsidó és római hatalmasok, szombat ide vagy oda, tanácskozásra gyülekeznek, elvégre a sírt őrizni kötelességnek tartják.

Húsvét, nagyszombati látómezőből, részben életen túli állapot, mégis halálon inneni lesz. Isten Fia meghalt a kereszten, de az ellenségei kerültek a halál kötelékébe. Követői a minden elveszett érzés halálos görcsei között megsejtik a feltámadás lélekmélyéről érkező jeleiből az örökélet halált megsemmisítő ígéretét. Ezzel szemben ellenségei szívükben a halált ünneplik, és a sír biztosítására szövetkeznek, alig érzékelve, hogy ezzel a halál áldozatai lettek. Az asszonyok szombati pihenését a másnapi „mélyen” korai temetőlátogatás követte. A bánat eltakarta örömhírt az angyali üzenet fogalmazta meg. Nincsen a sírban Krisztus, hanem él és éltetni fog. Az asszonyok hajnala igen felgyorsult a szombati pihenés után. Tucatnyi tett és eseményemlék van mögöttük ezen a korai órán, amikor visszatérnek a tanítványokhoz az evangéliumot hitelesítő Igével: feltámadott! Lukács evangéliuma Júdás elvtársaira és barátaira innen kezdve egyetlen szót sem pazarol rájuk.

Krisztus szenvedését és feltámadását történelmi tényként ismerhetjük fel, de úgy is, mint olyan esemény, amely tükörként áll elénk és önvizsgálatra késztet. Vannak nemcsak húsvét előtti nagyszombatjaink, hanem többször is egy esztendő folyamán. Nagyszombati félelem, sötétség, kínos pihenés, tehetetlen várakozás és felsorolhatatlan nyomorúság szorongatja a keresztyénséget, a nemzeteket, a családokat és egyenként bárkit. Nem mindegy, hogyan éljük meg ezeket a terhelt időket. Lehet mesterséges önkívületben, gyáva önfeladásban vagy betegszerepben sínylődve. Nekünk már lehet őszinte emberszeretettel, bátor megoldásokkal vagy egészséget építő istentisztelettel szolgálni. Nagyszombatjainkon érdemes Krisztushoz készülnünk, hogy húsvéti érkezéseink lehessenek.

Van halál és vannak haldokolással teli nehéz napok, azaz nagyszombati vergődés, de ez sem csökkentheti a lendületet, az életkedvet és a folyamatos alkotói vágyat, mert halál után élet van! Az a hit, hogy a Krisztust követők halála után örökélet van, egyenesen boldoggá teszi az ilyen embereket.

Reménységünk, hogy sok ilyen ember él és élni fog a keresztyén világban, ezen belül a Királyhágómelléki Egyházkerületben is.

Nagyvárad, 2020 húsvétján,
A békesség kötelékében!

Csűry István,
püspök

 



Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök húsvéti pásztorlevele


Húsvét, az élet győzelme!

„Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (Jn 16,23.33)

Húsvétkor a fényt, az örömöt, az egymásra találást, az újrakezdést, az életet, végső soron a feltámadást ünnepeljük. Erről szólnak az evangéliumi tudósítások is: a hét első napján a kora reggeli órában fény ragyogja be az üres sírt, vége a nagypénteki gyásznak, feketeségnek. A magdalai Mária örömmel újságolja a tanítványoknak: „láttam az Urat”. Tovalett a sírás, kétségbeesés, jajgatás, szomorúság, ehelyett a Mester közvetlen tanítványai csendben együtt vannak a jeruzsálemi felső házban. Érzik, még nem tudják, de sejtik, hogy legyőzték a félelmet, nemet mondtak a nagypénteki szétszóródottságnak, hisz lám, erejük van újból együtt lenni.

Ebben az esztendőben, amikor a megpróbáltatások nehéz napjait éljük, húsvétkor én ezt a győzelmet ünnepelem. Húsvétot mindenekelőtt a jézusi élet, tanítás, példa, életeszmény, istenfiúság győzelme ünnepének tartom.

Az evangélium tudósítása szerint Jézus – születésétől a nagypénteki keresztre feszítéséig – arról a győzelemről vall, mely az Istenben hinni és bízni tudó ember életének az alapeleme kell legyen. Ez a győzedelmes istenhit még a keresztfán is megnyilvánul, és elemi erővel hat, hiszen még az idegen római katona is, hallva Jézus imádságát, így kiált fel: „Ez az ember valóban igaz volt.” (Lk 23,47).

Jézus arra az isteni ajándékként ható tudásra nyitja fel az értelmünket és szemünket, hogy az ember élete csak Isten mellett és Istenben teljesedik ki. Tanításaiban, példázataiban, a csodás gyógyítások leírásában is kitapintható, hogy a hit és cselekedet elválaszthatatlanok egymástól. Rámutat, hogy nem lehetünk egyszerre két úr szolgái még akkor sem, ha megadjuk a császárnak, ami a császáré, mert elsősorban és mindenekfelett meg kell adni az Istennek, ami az Istené. A hívő keresztény ember fel kell tegye a kérdést ezekben a kritikus napokban is, hogy számára ki vagy melyik a nagyobb. A látható, emberformálta világ, a maga sziporkázó, de hamis színeivel, vagy a tiszta, isteni fény? Mi a nagyobb? A világ feletti uralom becsvágya, vagy Isten országa szeretetben való szolgálása?

Húsvét ünnepén ezekkel a súlyos és minden ember életében lényegbe vágóan fontos kérdésekkel szembesülünk. Kínok, keservek, vajúdások és szenvedések között meg kell találni a választ a fentebbi kérdésekre, és akkor igazi húsvétunk lesz! Erre az alaptapasztalásra készítette fel a tanítványokat, erre tanít minket is: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”

Honnan az erő a küzdelemhez, a mindennapi harchoz? Erre is megadta Jézus a választ és példát is mutatott, ugyanis ez nem más, mint az imádkozás: „…hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek”.

A modern élet a maga millió problémájával kavarog körülöttünk, világunk rohamosan fejlődik, de az ember lényegében, lelkileg, belsőleg évezredek alatt nem sokat változott. Amióta Jézus ezt a tanácsot adta tanítványainak, hogy kérjenek az Atyától, külsőségeiben óriásit változott a világ. Ezek a változások természetesen nemcsak a körülményeket, hanem magát az embert is megváltoztatták. Azonban az otthon és a család megoldatlan problémái ugyanazok maradtak. A hatalmi vágy, a gyűlölet ugyanaz maradt. A szeretet ma is éppúgy kell. A szív ma is éppúgy tud fájni. Az emberi rosszindulat miatt ma is éppúgy kell szenvedni. A halál előtt mi sem állunk másképp, mint a régiek. Az ember a végső egzisztenciájában továbbra is ember maradt. Akinek ma is a legfőbb problémája az erő kérdése, vagyis hogy honnan vegye az erőt az élethez és a halálhoz. Látva mindezt, válaszunk nem lehet más, mint az, hogy mindenek felett és előtt az Isten szeretetére, gondviselő jóságára és segítségére van szükségünk.

Az imádság az Istenben bízó ember lélegzetvétele, ami által magához veszi az isteni, lelki értelemben éltető „levegőt”, de nemcsak önmagáért, hanem a mellette élő embertársáért is imádkoznia kell. Így tehát szolgálat is a másokért mondott ima, mert nem lehetünk közömbösek, hogy ez a világ rohan a pusztulása felé. Szakadék szélén állunk, de az imára képes, erős lelkek életmentőek lehetnek.

Ez esztendő húsvétjának ez a legnagyobb üzenete. Nem járhatunk, gondolkodhatunk úgy, hogy Istent kizárjuk a világból. Igazolni kell minden nap, hogy Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Kétezer év alatt a keresztény ember egy mesterséges világot hozott létre maga körül, elbizakodott tudásában, de hitében nem nőtt naggyá. A nagypéntekek gyászát nem lehet kizárni életünkből, de minden megnyilvánulásunkkal jelét kell adjuk, hogy a bennünk élő isteni lélekkel erőt adunk, fényre, győzelemre, életre tudunk jutni. „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok... mert én élek, ti is élni fogtok!” (Jn 14,18–19).

Ez esztendő húsvéti üzenete a jó reménységre, bizakodásra való felhívás. Mindig adódtak és adódnak súlyos problémák, kritikus helyzetek, veszedelmek. Ezekkel a veszélyes helyzetekkel kapcsolatban hangzik a fölhívás, biztatás. Húsvét ünnepén ma így szól a jézusi tanítás: bízzatok, legyetek jó reménységgel, ne csüggedjetek, amikor a világ nyomorúság-hullámai magasra csapnak! Ennek a derűs, bizakodó magatartásnak a legmélyebb okát is megmondja: azért bízhattok minden körülmények között, mert én legyőztem a világot!

Gabriel García Márquez egyik írásában így vall: „A rajtunk most átvonuló zivatar annak előjele, hogy egünk nemsokára kiderül, s jobb napokat fogunk látni, mert lehetetlen, hogy akár a baj, akár a jó örökké tartson, s ebből az következik, hogy mivel a baj már soká tart, a jónak közel kell lennie.” (Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak). Húsvét ennek az Istentől kiáradó jóság győzelmének az ünnepe.

Adjon a jó Isten hitben, szeretetben és felelőségben való megerősödést húsvét ünnepén, hogy tudjunk igaz lélekkel imádkozni és erős hittel bízni!
 

Kolozsvár, 2020 húsvétja    
                
Testvéri szeretettel,
Bálint Benczédi Ferenc

 



Adorjáni Dezső Zoltán - a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökének a húsvéti pásztorlevele
 


 

Nézzünk fel Jézusra!

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.” (Zsid 12,2)

Kedves testvéreim!

Keresztény hitünk leglényegesebb tartalmát ünnepeljük: Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának ünnepét, mely az első tanítványok óta minden vasárnapnak a lényege. Jézus tanítványai engedelmeskedtek a Mester parancsának (ApCsel 1,4), és félve ugyan, a külvilágtól elzárkózva, de várták, hogy megtörténjen Jézus ígérete, és erőt kapjanak. Nem csalódtak! A félelem közepette a bezárt házban megállt mellettük a Feltámadott. Észre sem vették, és a húsvétot követő első istentiszteletet zárt közösségben, zárt ajtók mögött ünnepelték, hiszen velük volt Jézus, és benne velük volt az Isten: a zárt ajtók mögött szólt hozzájuk, megválaszolta kérdéseiket, velük étkezett.

Nézzünk csak vissza, mi történt mindez előtt? Jézus tanított, szólt a legegyszerűbb emberhez is, és mindenkit a mennyei Atyjához vezetett. A tanítványok szemtanúi voltak annak, hogy Jézus közelében nincs hatalma a gonosznak. Láthatták, hogy közelében testi-lelki gyógyulás van: a vakok látnak, a bénák lábra állnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot (Lk 7,23): közel van a mennyek országa! A világ mégsem ismerte fel, az övéi nem fogadták be Őt. A Názáreti Jézus útja mennyei magasságból a kereszt magasságába vezetett. De mindez mégsem az emberi gonoszság akarata szerint, hanem a szeretet Istenének akaratából lett. És nem is zárul le a kereszt gyászánál, hanem feloldódik Krisztus feltámadásában, a húsvéti győzelemben. Azért, hogy Jézus Krisztus által ne csak a Jézus korabeli, hanem a mindenkori embernek, a mai kereső, szenvedő, félelmekkel teli embernek is Élete legyen.

Jakab apostol a missziói munkájának néhány éves távlatából már nemcsak a nagypénteket, húsvétot és a Szentlélek kitöltését látta együtt, amikor a tanítványok megkapták a Lélek erejét. Jakab már látja a teljes eseménysorozatnak a betetőzését is: Krisztus felment a mennybe, és az Atya jobbján uralkodik mindenek felett. Ezért biztat minket is: Nézzünk fel Jézusra! Ne csak a nagypénteki kereszten értünk szenvedő Megváltóra, akinek keresztjéből is erőt nyerhetünk. De nézzünk fel arra a Jézusra is, aki az Atya jobbján ül, és hatalommal kormányozza a világot, benne a mi kis, porszem életünket is. 

Testvéreim! A mi nemzedékünk először szembesül világméretű járvánnyal. A koronavírus okozta járvány rányomja bélyegét ünneplésünkre is. Miközben azért adunk hálát, hogy Krisztus legyőzte a halált, talán kétségbeesetten figyeljük a betegség tüneteit, és naponta szorongva imádkozunk a mieinkért és önmagunkért. Miközben azt ünnepeljük, hogy Krisztus közösséget teremtett Önmagával, és minket is a felelősségteljes gyülekezeti és közösségi életre nevel, mégsem élhetjük meg korlátlanul ezt a közösséget templomainkban, de még a nagycsaláddal, barátokkal sem. Miközben nagycsütörtökön hálát adunk az úrvacsora szentségéért, a járvány miatt le kell mondanunk a minket hitünkben erősítő úrvacsora táplálékáról, és talán még a hagyományos nagycsaládos étkezésekre sem keríthetünk sort. Miközben vágyik arra a lelkünk, hogy húsvétkor meggyúljon a fény a sötétben, és megünnepeljük, hogy Krisztus a világ világossága, a valóságban talán ki sem mozdulunk otthonainkból, és a félelem sötétíti be mindennapjainkat. Amikor e sorokat írom, még nem tudom, csak sejtem, hogy hová fokozódhat a járvány, mire ezeket olvassátok.

És mégis, most még inkább tekintsünk fel Jézusra! Tegyünk meg mindent, ami emberileg az orvostudomány szerint véd a fertőzéstől. De ne feledjük el, hogy ezek felett is Isten az Úr. A gonosz, a sötétség fejedelme ma is el akar választani minket Istentől, el akar szakítani Megváltónktól, és ma is el akar minket választani egymástól is. De Pál apostollal együtt meg vagyok győződve arról, hogy sem élet sem halál… sem karantén, sem járvány, sem más fenyegetettség nem tud elválasztani minket Isten szeretetétől és Jézus Krisztussal való közösségünktől. Tekintsünk fel Jézusra, mert a Feltámadott közelében ma is meghallhatjuk, hogy szól hozzánk, meghallgatja kéréseinket, megérti félelmeinket, mint akkor, a nyolcadik napon, amikor megállt a tanítványok között. A közelében ma sincs hatalma a gonosznak, és ma is van gyógyulás testnek és léleknek. Tudom és hiszem, 2020 nagyböjtjének napjaiban pedig még hallhatóbban mondom: ne féljetek! Nézzetek fel Jézusra, mert nála Élet van!

2020, húsvét, 
Kolozsvár,
Adorjáni Dezső Zoltán püspök

 

Hozzászólás:
Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
# koronavírus # baleset # helyhatósági2020 # hétvégiinterjú # körgyűrű
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: