Adventi imaórák a Hám János Líceumban

Trepszker Erika SJC beszámolója az iskola adventi imaóráiról.

Advent a készülődés és a várakozás ideje. Mégpedig kettős várakozásé. Egyrészt mi várakozunk a Messiás Jézus Krisztus születésére, másrészt Ő maga várakozik arra, hogy beengedjük szívünkbe: „Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja nekem az ajtót, ahhoz bemegyek.'' (Jel 3,20)

A mindennapi zaj, amiben élünk, nem engedi meg, hogy Isten hangját vagy az ajtó kopogását teljesen meghalljuk. Van, hogy a csend unalmas, de mit teszel, ha vársz valamit, ami meg tudná változtatni az életedet? Hogyan készülsz erre? Másvalamire figyelsz és megtöltöd az életedet zajjal és szórakozással? Szaladsz mindenhová, csak azért, hogy jól érezd magad?

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében zajlanak a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum adventi imaórái a Kálvária templomban szerda reggelenként. Az első adventi héten egy kisfilm megtekintésével rádöbbenhettünk arra, hogy az Isten által elgondolt és szépnek teremtett világot mennyire megrontotta a bűn. Az ember bűnbeesésére emlékeztető fa, illetve a megváltást hozó keresztfa szimbólumai, amelyeket a diákok állítottak, lassan  levelekbe öltözködtek. A bűnbánat, a bocsánatkérés vagy a hála és köszönet életadó zöld leveleit sorra ragasztottuk fel a csupasz ágakra. Ezt követően a jelenlevő atyák áldásában részesülhettünk, akik irgalmas Istenünk megbocsájtását és szeretetét közvetítették számunkra.

A második adventi imaórán az elengedést gyakoroltuk. Azoknak a dolgoknak az elengedését, amelyek akadályoznak minket abban, hogy meghallgassuk Jézus kopogtató hangját szívünk ajtaján. A bűnbánat felindításának és a szentgyónás elvégzésének lehetősége után egy feladat elvégzésére hívott meg iskolánk spirituálisa: írjunk egy levelet Jézusnak, amiben megoszthattuk Vele érzéseinket, gondolatainkat és vágyainkat. A címzéssel ellátott levelek hova máshová szólhattak, mint a Mennyország utca 12 szám alá?