A vádlottat több rendőr fogta közre, miközben megérkezett a tárgyalóterembe, és értelemszerűen a hivatalból kirendelt védőügyvéd is velük tartott. Emellett az érintett család több tagja is megjelent, köztük R. Razvan nővére is.
A férfi eddigi vallomásaihoz híven mindent tagadott. Mint mondta, valóban megvárta édesanyját az apai buszmegállóban, haza is vitte, viszont ezt követően visszaautózott Szatmárra, távozása pillanatában pedig még mindhárom családtagja életben volt. R. Razvan szerint a tettes sokkal inkább egy roma férfi lehetett, aki többször is segített a házkörüli munkákban.
A tárgyaláson jelen volt R. Razvan nővére is, aki egyébként nem ápolt túl közeli kapcsolatot a vádlottal. A nő azt vallotta, egymástól való eltávolodásuk ellenére eleinte nem hitte el, hogy bátyja valóban képes lehet ilyen szörnyűség elkövetésére – bár furcsa viselkedése neki is szemet szúrt –, ám miután a nyomozók szembesítetették a közvetett és közvetlen bizonyítékokkal, elvesztette hitét a férfi ártatlanságában.
A vádlott nővére azon kérésének is hangot adott a tárgyaláson, hogy szeretne 300 ezer lejnyi kártérítést kapni testvérétől, melyet aztán jótékony célokra használna fel. R. Razvan azonban kifejtette, sehogyan sem tudna ekkora összeget kifizetni, ugyanis még saját ügyvédre sincs pénze, nem véletlenül védi egy hivatalból kirendelt taláros. Végezetül a vádlott arra kérte a bíróságot, börtön helyett inkább helyezzék hatósági felügyelet alá, azaz házi őrizetbe.
A következő tárgyalás két hét múlva esedékes.