A szatmári fodrásznő, Czikai Éva exklúzív története Nepálból és a Himalájából – 1. rész

Nepál lelki élményeiről és a Himalája embertpróbáló helyzeteiről beszélgettünk Czikai Évával, városunk egyik legelismertebb fodrásznőjével. 

Az októberi, majd’ három hetes utazása alatt találkozott az lét legpuritánabb formáival, az élet körforgásával, a halállal. Aludt hóban, fagyban és ébredt arra, hogy szinte levegőhöz sem jut. A szabadsága nem volt csillogó álomnyaralás, Éva bakancslistás utazása egyike volt azoknak a helyszíneknek, ahol a teljes pszichikai kikapcsolódás mellett a kemény fizikai megpróbáltatások mély lelki élményekké formálódtak, és ahol a saját határainak feszegetése a túlélésért, és nem az extremitás divatáért történt.

A természet szeretete és a teljes pszichikai és fizikai kikapcsolódás keresése Évát már iskolás kora óta érdekelte, de csak az elmúlt évek folyamán találta meg ehhez a legmegfelelőbb sportot és környezetet. Számára a nyári szabadság és a tenger egyenlő a búvárkodással. Egy héten keresztül a vízen, a parttól több száz méterre, ahol csak a madár jár és a hullámok ringatják a hajót, ott érzik igazán jól magukat a férjével, Dan Fabian búvároktatóval. Nincs nyüzsgés, csak a csend, napi ötszöri merülés, a sós levegő és a ringatózás. Ilyenkor sem ereje, sem kedve nincs az embernek, hogy az ügyes-bajos dolgaival törődjön, csak a nyugalom és a jól eső kimerültség érzése veszi hatalmába.

Ehhez hasonló, de szárazföldi élményre vágyott már rég óta Éva. Főként arra, hogy eljuthasson egy olyan helyre, ahol két hétig barangolhat az anélkül, hogy modern civilizációval találkozzék. Az ilyen hely Európában nagyon ritka, ahhoz túl sűrűn lakott a kontinens.  Az ehhez kapcsolódó másik vágy pedig a szabadulás a materialista, minden kényelmet kielégítő, túl-civilizált, technológiával átszőtt világból – mert ez a szabadság jelenti számára az „off” gombot, a maximális pihenést.

Hol lehetne a lemesszebb túrázni anélkül, hogy telefon- és villanypóznával találkoznánk, mint sem a Himalájában? 

A sziklák, a hó és a jég örök világában. Itt az ember magára van utalva, nincs mobiltelefon a zsebben, az elektromos hősugárzót sincs hova bedugni. A hegy nem nézi, mi a neved, honnan jöttél és milyen márkájú a ruhád. A hegy felőröl, ha nem vagy felkészülve testileg, de főleg pszichikai értelemben.

Czikai Éva vállalkozott arra, amire 45 éves korban a nők már csak nagyon kevesen mernek. Eldöntötte, hogy megmássza a Himalája egyik technikai csúcsát, a Island Peak-et. Erre a csúcsra mondják azt, hogy az évtizedes múlttal rendelkező profik számára jól mászható, de az amatőrök számára az utolsó, amire gondolhatnak, s mellyel próbálkozniuk kellene. És akkor a nulláról, szó szerint a semmiből induló kezdők számára milyen próbát jelenthet? Mert ebben az esetben pontosan erről volt szó, Czikai Éva hegymászói múlt nélkül hozta meg a döntését, hogy nekivág a bakancslistás megpróbáltatásnak.

Tavaly szeptemberben találkozott először a nepáli és a Himalája túra lehetőségével, és decemberben iratkozott fel a kirándulást szervező utazási társaság listájára. Innen már nem volt visszaút.

Három hónapba telt, míg megtalálta azokat az embereket, akik segítettek számára a felkészülésben. Miért keresgélt ennyi ideig, nem volt helyben erre való edző? – a kérdés jogosnak tűnik, a válasz pedig kiábrándító. 

Éva felkészülési idejének egy jelentős része, három hónap, arra ment el, hogy Románia számos profi hegymászóját felkeresse, ők pedig a visszautasítás mellett lehetetlennek és gyermetegnek, átgondolatlannak és humorosnak nevezzék a tervet. Ugyan így vélekedtek azok az edzők is, akikkel kiegészítő, erőnléti edzésterv miatt vette fel a kapcsolatot. Telt-múlt az értékes idő, de nem hiába, mert végül csak sikerült megtalálni azt a két szakértőt, akik kihívásnak, mintsem humorosnak találták a nulla hegymászó múlttal rendelkező 45 éves fodrásznő tervét. Az értelem és a jó akarat találkozott az elszéntsággal,  és kiderült, hogy a terv bizony kivitelezhető.

Hétvégente Szabó Leventével, nagybányai hegyimentő, profi hegymászóval túráztak és gyakorolták a technikai mászást, a speciális eszközök használatát, és a pszichikai-elméleti felkészítés sem maradt el. Hét közben Éva az Nicolescu S. Lucian, olimpikonok, teniszezők szakértő edzője által összeállított erőnléti edzéstervet követte. Az edzővel minden napos volt a kapcsolattartás a felkészülés felügyelete végett. Az edzőtermi tréninget váltotta a Dinamo pályás kardió edzés. 

Heti hat napon edzett azért, hogy a tervét biztonsággal, egészségesen valósíthassa meg, mert a családjának épen és egészségesen van rá szüksége. Pontosan tudta, hova megy és mire készül, nem engedhette meg magának a meglepetéseket. Az öt hónapos felkészülési időszak után már csak az a kérdés maradt hátra, hogy Évának lesz-e bátorsága végigcsinálni a két hetes túrát, nekivágni a mászók technikai tudását alaposan számonkérő csúcsnak? 

A válasz hamar kiderült a számára. Félni nem félt, nem is ijedt meg, de a kétely néha a vállára ült: „Vajon mit keresek én itt a -18 fokban, éjjel a sátorban?”

Hogy mit is keresett Czikai Éva életveszélyes körülmények között, vacogó hidegben egy sátorban a hegyen? Hogy milyen megrázó élmények kísérték az útján? És miért kellett visszafordulni a csúcstámadás előtt? - A válaszokat a következő részben, szerda délelőtt megírjuk. Maradjanak Ránk hangolva!