A sertés fej- és lábrészeiből rendkívül ízletes kocsonyát készíthetünk, de főzve vagy füstölve is felhasználhatjuk, ráadásul a disznófősajt egyik alkotórésze a fej. A sertés legfinomabb része a comb és a karaj. Nem véletlen, hogy a sertés combja használható fel a legsokoldalúbban. Egyik legközkedveltebb felhasználási módja a sonka, sütőben pedig finom pecsenyét is készíthetünk belőle.
Darált húsként töltött káposztába vagy rántani való húsként is felhasználható. A rövid- és hosszú karaj megannyi változatban elkészíthető. A nagy bélszínt akár a bordával együtt is szeletekre vághatjuk, ebben az esetben is karajokat kapunk, melyeket akár serpenyőben vagy roston is megsüthetünk. A bélszínt anélkül is levehetjük a csontról, hogy azt szétdarabolnánk, ebben az esetben sütőben vagy nyárson egészben is megsüthetjük. Különösen finom részek a nagy bélszín alatti kis bélszínek, melyeket késsel óvatosan szedjünk le anélkül, hogy ezeket egymástól elválasztanánk. Ebből a részből szeleteket készítünk, húsklopfolóval enyhén megütögetjük és roston kisütjük. A sertés hát- és mellrészeiből származó húst szedjük le töltött káposztához valamint kolbászhoz szükséges vagdalékhoz, de teljeskörűség nélkül számtalan ételt készíthetünk még belőle.
A sertéshús népszerűsége többek között annak köszönhető, hogy megannyi gasztronómiai különlegességhez felhasználható. Azonban nem árt némi elővigyázatosság. Fogyasztását nem szabad túlzásba vinni, mivel a sertéshús kövér és meglehetősen nehezen emészthető. Ezért sertéshúsból készült ételek tálalásakor, a menüt egészítsük ki néhány könnyen emészthető fogással is.
Emberi fogyasztásra alkalmatlan a nyálkás, sötétebb, megsárgult zsírréteggel rendelkező hús
|
