A református-evangélikus összetartozást erősítette a Lankadatlanul

A Lankadatlanul harmadik részében, azaz a Szatmárnémeti-Szigetlankai Református Egyházközség nyílt bibliaóráján az evangélikus egyházzal ismerkedhettek meg tüzetesebben a jelenlevők.

Szerdán koraeste 6 órakor közös énekléssel, Papp Krisztina kántor és Csorvási Mihály vezetésében kezdődött az alkalom. Rácz Ervin házigazda lelkipásztor köszöntötte a mintegy félszáz jelenlevőt, majd elmondta, hogy a maroknyi Szatmárnémeti Lutheránus-Evangélikus Egyházközséggel igyekeznek szorosabbra húzni a kapcsolatot, nemcsak azért mert az 1973-as leuenbergi  konkordia késztet erre, hanem azért mert Krisztusban egyek.

Illyés Sándor evangélikus lelkipásztor mindenek előtt utóbbi közel száz év drasztikus lélekszámvesztéséről beszélt, ami a romániai evangélikus közösséget illeti, szórványegyháznak tekinthető. Míg 1930-ban Romániában majdnem 400.000-re volt tehető az evangélikusok száma, ez a 2011-es népszámlálás szerint 30.000-re csökkent, a magyar evangélikusok 25000-en, a szászok pedig 5000-en vannak.

1560-ban alakult a lutheránus egyház. Az előadó a Luther-rózsát is elhozta és bemutatta, mint egyháza jelképét. A jelenlevők hallhatták azt, hogy mi a sajátossága a lutheránus egyháznak:  templomaikban megtalálható az oltár, a kereszt, a papi ruhák, a gyertyák, és a keresztvetést is gyakorolják a papok. Az úrvacsoratanban különböznek a reformátustól: az evangélikus tanítás szerint a hívők találkozása az élő Istennel, aki valóságosan jelen van: a megszentelt kenyér és a bor Krisztus valódi teste és valódi vére, jóllehet a kenyérben és a borban semmiféle fizikai változás nem történik.

A kenyér alatt náluk ostya értendő.  A bibliaórán többször is elhangzott, hogy a református és evangélikus egyház a leuenbergi konkordia 1973-as elfogadása óta úgynevezett szószéki és úrasztali közösségben vannak egymással. Ezt a közösséget és összetartozást erősítette a Lankadatlanul harmadik kiadása is, a közös úrvacsoraosztás is meglesz még ebben az évben.