A szempontok:
1. TÁRSADALMI KONVENCIÓ – vagyis közmegegyezésre, ami lehet írott vagy íratlan az emberek meghatározzák, hogy egy adott időben mit tartanak normálisnak és mit nem (pl. manapság a homoszexualitás egy elfogadott viselkedési forma, a jelen patológiákat leíró „nagykönyvben”, nem szerepel, mint abnormalitás)
2. KULTURÁLIS NORMA – egy adott kultúra, nép, stb szempontjából egy viselkedés lehet normálisnak tekintett vagy épp ellenkezőleg, ebben a kultúrák egy adott időben eltérhetnek egymástól (pl. monogámia, poligámia)
3. STATISZTIKAI v. ÁTLAGNORMA – ez azt jelenti, hogy a tudomány azzal a normalitással dolgozik, amelyik átlagosnak tekinthető, az emberek nagy százalékara jellemző. Ha az emberek pl. 90%-ra jellemző egy adott viselkedés, az azt jelenti, hogy statisztikailag normális a viselkedés.
4. EGYÉNI NORMA – minden személy gondolkodási rendszereben megfigyelhető egy egyéni kategórizációja annak, hogy az egyén maga mire mondja, hogy normális illetve nem az. Lehet, hogy amit az egyik ember normálisnak tekint, a szomszédja nem úgy gondolja.
PSZICHÉS RENDELLENESSÉGNEK tekinthető az a működésmód, amely deviáns (eltér a megszokottól), szenvedést okoz, diszfunkcionális vagy veszélyeztető.
Egyes szerzők a normalitást az alábbi kritériumok alapján különítették el. Normálisnak mondható az a személy aki rendelkezik: általános alkalmazkodóképességgel, örömképességgel, szexuális örömkészséggel, kompetens interperszonális viselkedéssel, intellektuális képességekkel, érzelmi és motivációs kontrollja van, szociális attitűdökkel rendelkezik (bizalom, aggódás, szeretet), saját autonómiája van illetve kedvező énképpel rendelkezik.
Fleisz Kinga pszichológusnő elérhetőségéért írjon bizalommal a szatmar@szatmar.ro e-mail címre.
