Elöljáróban elárulta, hogy a korai kiesésé miatt ugyan fáj kissé a válla, amely az első hírek ellenére nem törött el, csak repedést szenvedett, de lelkileg sokkal inkább megviselte a dolog. „Egész évben erre készültem, de rosszul kezdődött számomra az új év. Ennél már csak jobb jöhet."
Gyenes számára pedig jól indult a verseny, az első szakaszon az élbolyban tartózkodott, amikor elhaladt csapattársa, David Casteu mellett, aki éppen defektes kerekével bajlódott. Mani megállt, felajánlotta segítségét, amit a francia előbb elutasított, majd azt kérte, nem adja-e neki hátsó kerekét. „Odaadtam neki, pedig nem lett volna muszáj, nem volt ilyen jellegű megegyezés a csapaton belül.", mondta Gyenes. Így, az itt elvesztegetett idő miatt a szatmári versenyző a 96.-ként ért célba.
És ez, véleménye szerint, végzetes volt számára másnap, amikor három kilométer megtétele után hatalmasat bukott és feladni kényszerült a versenyt. Amennyiben ugyanis az elsők között indulhatott volna, akkor nem lett volna akkora a por és talán jobban látta volna az „akadályt". Amely, a hírekkel ellentétben nem egy gödör volt, hanem egy 25-30 centiméter mély kerékvágás. „Átrepültem a kormányon, éppen a vállamra. Ezt követően felálltam, be is gyújtottam a motort de a vállam már nagyon fájt, és nem tudtam továbbmenni."
Nem ő volt az egyedüli, aki pórul járt, mert heten estek ott el, és rajta kívül további hárman feladni kényszerültek a versenyt. Mani balesetéről és hazaútjáról további részleteket a Szatmári Magyar Hírlap pénteki számában olvashatnak.
