Németországból, Horvátországból, Lengyelországból már kihalt!

Legfeljebb szomorúan olvassuk, hallgatjuk azokat a híreket, amelyek arról szólnak, hogy havonta, évente hány faj szorul a kihalás szélére vagy tűnik el Földünkről. Afrikában, Ázsiában, gondolhatjuk, de nem Európában! Hisz európai életterünket oly stabilnak, a környezetvédelmet oly fejlettnek hisszük.

Pedig nem hogy Európában, de szűkebb otthonunkban, a Kárpát-medencében, sőt Erdélyben is élnek olyan fajok, amelyekre ha nem vigyázunk, gyermekeink már csak internetes lexikonokban láthatják őket. Ilyen például az ürge, a délvidéki földi kutya és főleg a csíkos szöcskeegér. Valamint az ezen rágcsálókkal táplálkozó kerecsensólyom és a parlagi sas.

A Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség és a marosvásárhelyi Milvus Madárvédő Egyesület több magyarországi természetvédelmi szervezettel közösen átfogó programot indított a kerecsensólyom és a parlagi sas megvédése érdekében. Tevékenységüket az Európai Unió 2,8 millió euróval támogatja.

Egy (esetleg több) ragadozót azonban csak úgy lehet megvédeni, ha legfontosabb táplálékát is megóvjuk. Csakhogy e két fenséges vadász leginkább a mezei nyulat, a hörcsögöt, a délvidéki földikutyát, a csíkos szöcskeegeret és mindenekelőtt az ürgét tűzi előszeretettel étrendjére. Közülük azonban több is a kihalás vagy legalábbis az Erdélyből való eltűnés szélére sodródott!

A délvidéki földi kutyából például mindössze félezer példány él már csak Szerbia és Magyarország határvidékén, míg az erdélyi földikutyát már csak a Mezőségen lehet megtalálni. Nála is ritkább a csíkos szöcskeegér, amelyet 2012-ben 126 év után (!) azonosítottak ismét, szintén a Mezőségen! Magyarországon is mindössze egyetlen populációja ismert a Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben!

Mindezeket Fülöp Tihamér, a Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség munkatársa mondta el hétfő délelőtt a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban megtartott, fényképekkel, videókkal színesített előadásában. A szakember kedden és szerdán Szatmárnémeti másik két magyar nyelvű középiskolájában, a Református Gimnáziumban és a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban is bemutatót tart az ürgék védelmének fontosságáról.

Akárcsak a földikutya vagy a szöcskeegér, az ürge is endemikus, azaz őshonos faj Európa ezen részén. Elsősorban az intenzív mezőgazdaság következtében azonban populációja olyannyira visszaesett, hogy az ürge teljesen eltűnt Németországból, Horvátországból, Lengyelországból! Ugyan utóbbiba jelentős nehézségek árán sikerült visszatelepíteni, de az ürge Ausztriában, Szlovákiában, Magyarországon és Romániában is eltűnt sok jelentős területen. Szatmár megyében leginkább Szaniszló és Mezőpetri környékén él.

Fülöp Tihamér előadásán a diákok nem csak azt tudhatták meg, hogy az ürge a nyílt kaszálókon, legelőkön, rövid füvű vagy homokos pusztákon, föld alatti járatokban él, hanem megismerkedhettek hangjával is. A legnagyobb meglepetés akkor érte azonban őket, amikor megtudták, hogy közeli rokonukhoz, a prérikutyához hasonlóan az ürge igen fejlett kommunikációval rendelkezik!

A növényi magvakkal, levelekkel, virágokkal, rovarokkal táplálkozó kicsiny állat azonban az élőhelyek feldarabolása, beszántása, beépítése és a legeltetés megszűnése miatt egyre nagyobb veszélyben van, ezért az ürgés gyepek megőrzése elsődleges fontosságú kell legyen nem csak az ürgék, de egyéb természeti értékeink - mint a kerecsensólyom vagy a parlagi sas - megóvása miatt Romániában is.