biokémikus 1973 októberében látogatott Magyarországra, és sűrű programjába iktatta, hogy interjút adjon a Magyar Televíziónak. A portréfilm két napos forgatásának befejeztével, Molnár Miklós kérésére az akkor 80 éves tudós örömmel vállalkozott még egy rövid, újszerű interjúra, háromdimenziós felvételre. A térhatású rögzítésnek akkor még csak az elve létezett, a technikai megoldást ezért gyakorlatilag rögtönözte az operatőr. A 3D felvétel fekete-fehér filmre készült, két 16 mm-es filmfelvevő géppel. Ezután 35 évre doboza került, vetítéskor ugyanis nem volt még lehetőség a térhatás megjelenítésére.
Tizenöt évvel később Molnár Miklós újabb térhatású felvételeket készített, ezúttal színesben. Terve továbbra is az volt, hogy archiválási céllal készítsen 3D filmeket, amelyeket valamikor a távoli jövőben, háromdimenziós vevőkészüléken vissza lehet majd nézni. Takács Mari, a Magyar Televízió népszerű tévébemondója volt az, aki 1988 októberében elsőként vállalta a különleges feladatot. Az akkor 50 éves Takács Mari komolyan vette a felkérést, és alaposan felkészült a felvételre. A jövő tévénézőinek szóló üzenetét két kamerával rögzítették egycolos videoszalagra, a felvételek pedig a tervnek megfelelően az Archívumba kerültek.
A televíziós technológia fejlődése napjainkban tette lehetővé, hogy az MTV Archívumának Digitális Restauráló Stúdiója elvégezze a régi felvételek korszerű felújítását, utómunkáját. Molnár Miklós felvételeit időtálló digitális hordozóra mentették, hogy azok akár a jövőben várható 3D televíziós rendszerek számára is megjeleníthetők lehessenek. Távoli még a térhatású műsorok sugárzásának ideje, nincs 3D televíziókészülék sem, ezért jelenleg csak speciális, poláros szemüvegen keresztül láthatjuk a felvételeket.
