A Vaskapu-csatornát 120 éve avatták fel

A teljesen elkészült Vaskapu-csatornát százhúsz éve, 1898. október 1-jén adták át a forgalomnak, ezáltal az év tíz hónapjában lehetővé vált a zavartalan hajózás az Al-Dunán (a Millennium évében, 1896-ban már megtartották a csatorna felavatását).

Az MTVA Sajtóadatbankjának háttéranyaga:

A Vaskapu a Duna alsó szakaszának utolsó, három kilométer hosszú szorosa Szerbia és Románia határán, a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között. A folyó az egyes helyeken 162 méterig keskenyedő szoroson 20 métert esik, mire kilép a Román-alföldre. A Vaskapu a kiálló sziklák és a nagy sodrás miatt évszázadokig a dunai hajózás jelentős akadálya volt, vízhozama és vízsebessége a szabályozás előtt szélsőségesen változott, így csak magas vízállás esetén, kanyargós útvonalon volt hajózható - akkor sem veszélytelenül -, aszályos években csak évente 70-80 napon keresztül.

Az akadályok leküzdését már a rómaiak megkísérelték: a meder szikláit nem tudták eltávolítani, ezért a 2. század elején hajózócsatornát építettek a jobb partnál, és fából épült galériáról lóval vontatták kis merülésű hajóikat. Később az Al-Duna elvesztette kereskedelmi jelentőségét, az addig elhanyagolt keleti gazdasági kapcsolatok csak a 19. század elején, a napóleoni háborúk utáni gazdasági visszaesés idején kerültek előtérbe. Széchenyi István gróf 1830-ban Pestről négyevezős csónakon a Fekete-tengerig hajózott le, de nem tudta meggyőzni a török hatóságokat az akkor határfolyó Dunán tervezett építkezés hasznáról.

A tervéről le nem tevő Széchenyi - immár királyi biztosként - Vásárhelyi Pált bízta meg a folyó vizsgálatával, aki megállapította: a zúgók megszüntetésére nem áll rendelkezésre alkalmas technika. Tervei alapján 1833-1837 között sikerült a mederből a legveszélyesebb zátonyokat kirobbantani, így a hajózás immár öt hónapra vált biztonságossá, s megépült egy Széchenyiről elnevezett, 122 kilométeres parti út Orsovától Báziásig, lehetővé téve a hajók rakományának közúti szállítását. A Helytartótanács 1840-ben átfogó szabályozási tervet is készíttetett, ám a munka a magas költségek miatt nem kezdődött meg.

A krími háború (1853-1856) alatt a Habsburg Birodalom megszállta az Al-Dunát, és Gustav Vex hadmérnök elkészítette a Vaskapu-csatorna terveit. A háborút lezáró párizsi béke kimondta a dunai közlekedés szabadságát minden ország hajói számára, így a szabályozás nemzetközi kérdés lett. 1871-ben a Dunai Gőzhajózási Társaság megbízására Mac Alpin amerikai mérnök készített szabályozási terveket, de ezek sem valósultak meg.

A politikai akadályokat 1878-ban a török uralom alól felszabadult balkáni területek sorsát rendező berlini kongresszus hárította el. Az al-dunai szabályozást az Osztrák-Magyar Monarchiára bízták, amely ennek fejében hajózási illetéket szedhetett, és Szerbia is hozzájárult partjainak igénybevételéhez. A munkálatokat teljes egészében a magyar államkincstár finanszírozta, ez volt a kor legnagyobb állami beruházása. A munkálatok szervezésében Baross Gábor vállalt oroszlánrészt, a "vasminiszter" emléktáblája ma is látható a Duna 1036,3 folyamkilométerénél.

A 2200 méter hosszú Vaskapu-csatornát, a szoros fölötti gázlókon átvezető csatornákat, duzzasztókat, gátakat Wallandt Ernő tervezte, az 1890 augusztusában kezdődött építkezést Rupcsics György vezette. A kivitelezésre alapított német-magyar vállalat a hajózás zavartalansága érdekében a Vaskapu-zuhatagnál a csatornát a jobb part mellett, szárazzá tett területen robbantotta ki. A partról és a sekély vízből 227 ezer köbméter sziklát emeltek ki, 162 ezer köbmétert az áradatban robbantottak fel.

A Vaskapu-zuhatagon keresztül, a szerb part mentén haladó hajózó csatorna három méter mély és 75 méter széles lett. A többi zuhatagon készített csatornáktól eltérően a Duna koncentrált esése miatt a csatorna mindkét oldalán nagyméretű, árvízszint fölé érő gátat építettek, így sikerült a meredek bukásszintet hosszabb szakaszokra elosztani. A víz sebessége így is igen nagy maradt, ezért a felfelé haladó hajók számára gőzgép hajtotta vontató-berendezést kellett létesíteni.

A munka befejezését 1895-re tervezték, de az időpont egyre csúszott, s 1896. szeptember 27-én a millenniumra való tekintettel sor került az ünnepélyes felavatásra. Ezen jelen volt I. Ferenc József mellett Károly román és Sándor szerb király is, de az osztrák, a román és a szerb zászló mellől hiányzott a magyar, Ferenc József pedig - Magyarországot meg sem említve - a Monarchia sikeréről beszélt.

A munkálatok még két évig tartottak, az Al-Duna valamennyi csatornáját 1898. október 1-jén adták át a forgalomnak, ezáltal a hajózási idény tíz hónapra nőtt. Az Al-Duna Ómoldova és Turnu-Severin (Szörényvár) közti 114 kilométeres szakaszának szabályozása és a csatorna megépítése csillagászati összegbe, 27 millió koronába került. Bár az előre becsült költségek a háromszorosukra híztak, a ráfordítás így is gyorsan megtérült, s az Al-Duna szabályozása a magyar vízépítészet kiemelkedő alkotása lett.

A Dunának ezen a szakaszán 1964 és 1972 között megépítették a Vaskapu I. vízerőmű, kétmilliárd köbméter vizet duzzaszt 33 méter magasra. A megemelkedett vízszintű folyón hajózsilip is épült, ami jóval nagyobb hajók áthaladását teszi lehetővé - igaz, ennek áraként a völgy legszebb része elpusztult, a régi Orsova az Ada Kaleh-szigettel és három faluval víz alá került. Az 1980-as évek közepére 20 kilométerrel lejjebb egy második vízlépcső is létesült.

A Vaskaput, a folyó e festői szakaszát egyre több turista látogatja. 2018 májusában újraavatták Széchenyi István magyar, román és angol nyelvű emléktábláját, miután az 1885-ben felállított eredeti a Vaskapu vízerőmű megépítése után víz alá került.