50 éves lett Vujity Tvrtko: „Az a célom, hogy a világ legjobb embere legyek”


A floridai Miamiban ünnepli az ötvenedik születésnapját Vujity Tvrtkót, aki ez alkalomból sem tagadja meg önmagát. E mérföldkövet egy új filmmel és egy jótékonysági rendezvénnyel ünnepli. A Blikknek nosztalgiázott egy kicsit az elmúlt fél évszázadról, de a jövőbeli terveiről is mesélt.
Az ötvenedik születésnap vagy nagyon megijeszti az embert, vagy egyáltalán nem érdekli. Ön melyik kategóriába tartozik?
Vujity Tvrtko: Nem tördeltem a kezem emiatt, mert nekem ez inkább egy adminisztrációs szám. Egyébként mivel Hawaiin tíz évet fiatalodtam, most negyvenéves vagyok.
Akkor nem is szokott ünnepelni?
Tvrtko: Tíz éve Majkon, az erdei kis házunkban ott volt a családom apraja és nagyja, a barátaim, akkor volt egy nagy kirándulós, sütögetős buli.
Ha a kora nem is foglalkoztatja, úgy tudom, az elmúlt hetekben számba vette élete fordulópontjait.
Tvrtko: Az ember ilyenkor összegez, mi történt az első ötvenben, mit akar a másodikban, ha megéri. Én is így tettem, miközben a közelmúltban Budapestről teljesen átköltöztem az előbb említett majki házba. Ki kellett pakolni a pesti lakásból, többek között azt a kétezer darab kazettát is, amelyeken rajta van minden forgatásom, a nyersanyagok, az életem. Olyan kazetta is van, amelyet a technika már le sem játszik! Az egyik VHS-en az szerepelt, Tvrtko 1991.
Mi van rajta?
Tvrtko: Egészen döbbenetes volt, amikor végre megnéztem, a felvétel ugyanis a háborús ostromgyűrű kellős közepén készült. A Pesty László vezetésével bejutott tévéstáb készített velem, az akkor 19 éves fiúval egy interjút, amelyben többek között arról mesélek, milyen volt az eddigi életem és mit tervezek a jövőben.
Mi valósult meg és mi nem?
Tvrtko: Hát erről szól az Életem filmje című új Facebook-filmem, amelyet az ötvenedik születésnapomon mutatok be. Fogtam a stábomat, és az elmúlt egy évben hét országban a saját költségemen leforgattam azt, hogy mi lett azokból az álmokból, amelyeket akkor az a fiú ott, a háború kellős közepén megálmodott. De a film azért is különleges, mert – életében először – kamera elé ült az édesanyám.
Kezdjük mi is az elején. Gyerekként mi akart lenni?
Tvrtko: Szénbányász, mint az édesapám. Rendkívül markánsnak és férfiasnak tartottam ezt a hatalmas termetű embert, még azt is elviseltem, hogy csúfolnak miatta, mert a szeme ráncaiba beleivódott szénpor miatt olyan volt, mintha sminkelt volna. Igaz, sírtam a csúfolódás miatt, de akkor az apukám leültetett, majd azt mondta: „Jól jegyezd meg, fiam, ha nem lennének szénbányászok, a gazdag emberek és a nagy hatalmú politikusok lakásaiban is hideg lenne!”. Ezzel a mondatával egy életre megtanított a kétkezi munka tiszteletére.
További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.
Melyik szülőjére hasonlít jobban?
Tvrtko: Tökéletes mix vagyok, a nagyon erős racionalitás, a gyakorlatiasság, a pontosság az apukám, a délszláv temperamentum, ha megszólal a harmonika, én már az asztal tetején énekelek, meg anyukám.
Mit tart az ötven éve legnagyobb sikerének?
Tvrtko: A politikától való teljes függetlenséget. Nálam nincs jobb- vagy baloldal, kormánypárti, ellenzéki, magyar emberek vannak, akiknek megpróbálok a magam módján segíteni. A születésnapomon például a floridai magyar étteremben beállok egy előadás közben pincérkedni, a jótékonysági akcióból befolyó összeg harminc százalékát egy itteni magyar iskola kapja, a többit pedig a Tabitha gyermekhospice-ház rezsiköltségre.
Hol van otthon?
Tvrtko: Ahol a családom van... most éppen itt találtunk otthonra. A sok utazásnak egyébként van egy másik missziója is azonkívül, hogy szeretném megmutatni a gyerekeimnek a világot. Azoknak a nézőimnek is szeretném megmutatni, akiknek nincs lehetőségük elmenni ide vagy oda.
Hogy néz majd ki a következő ötven év?
Tvrtko: Az a célom, hogy a világ legjobb embere legyek. Nyilván nem leszek az, de attól semmi sem tántoríthat el, hogy megpróbáljak az lenni. Apám a halálos ágyán megkérdezte tőlem, jó apa volt-e. Azt válaszoltam, a legjobb! Szeretném én is ezt hallani, amikor eljön az én időm.
További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.