Az esős idő ellenére idén négy nap alatt 40 000 látogatója volt a 6. Félsziget Fesztiválnak.Az esős idő ellenére idén négy nap alatt 40 000 látogatója volt a 6. Félsziget Fesztiválnak. A szervezők összességében sikeresnek tartják az idei fesztivált, egyetlen koncert sem maradt el, és a Félsziget Cocktail rendezvényei az előre beharangozott program szerint zajlottak.
A Félsziget utolsó napjára sem hagyott alább a fesztiválozók lelkesedése, ami könnyen érthető, hiszen rengeteg nagyszabású koncert várt még rájuk.
A Weekend színpadon a Coma kezdett, majd a heavy metál-torkok egyik legnagyobbika, Kalapács lépett színpadra, akit tömör és erős műsora után alig engedtek le rajongói a színpadról. A Félszigeten először járó 30Y már egy kicserélődött közönség előtt lépett színpadra, hogy megmutassa, hol tart ma a magyar alternatív rock. Ezután a német Beatsteaks teremtett több mint fergeteges hangulatot, a jelenlévők körében az volt az általános benyomás, hogy ez volt a Félsziget legpörgősebb, legbulisabb koncertje.
A koncert alatt mindenki számára világossá vált, miért kapkodják el percek alatt az összes koncertjegyet hazai fellépéseiken a rajongók. A Weekend színpad ezt követően a Vamával búcsúzott a félszigetezőktől.
A Maros színpadon egymást követték a csúcspontok: a The Underskiesnak sikerült a borongós idő ellenére is napsütést varázsolnia az emberek szívébe, majd a román zene két nagy neve, a Spitalu de Urgenta és a Mandinga jött - az utóbbiak fellépésén alig fért el a színpad előtti téren a tömeg, amelyen eluralkodott az általános táncolási láz. A Ghymes koncertje szintén nagy tömegeket mozgatott meg, Péterfy Bori és zenekara pedig újabb pozitív energiákkal töltötte fel a Félsziget látogatóit.
Aki általános táncolásra tudja bírni a négy nap időjárási viszontagságaival és fáradságával küzdő nézőit, az nagy tettet hajt végre - és Boriéknak ez gond nélkül sikerült. A színpadon utolsóként a brit Client hölgytrió lépett színpadra, és a megcsappant nézőszám sem gátolta meg őket abban, hogy mindent beleadjanak: a gyönyörű hölgyek sikkes showja egyértelmű választ adott arra, miért dolgozott már több világsztár is a csapattal.
A Zakuska színpada az utolsó napon is rengeteg zenei csemegével kecsegtette nézőit: már az első előadó, a Slip is ráadást játszott, az egyre növekvő tömeg pedig a Za'Duff, majd a szólóban a Félszigeten először játszó, de máris kedvező benyomást tevő Byron koncertjeit élvezhette. A Trenul de Noapte vérbő bluesa szép számban vonzotta a közönséget, amely a Butterflies in my Stomach-kel búcsúzott a színpadtól és a Félsziget fáradalmaitól.
A Kiss Aréna utolsó nap sem vesztett népszerűségéből, az olyan neveknek köszönhetően, mint a Fine Cut Bodies, Seba 1394 vagy Junkie és Hawky, a világsztár kategóriába tartozó John B-ről nem is beszélve.
Az excentrikus brit lemezlovas keményen megmozgatta a többezres tömeget kiszámíthatatlan, a stílushatárokat figyelmen kívül hagyó szettjével, a sátorban pedig a Félsziget utolsó éjjelén is hajnalig ropták a legkitartóbbak.
Aki általános táncolásra tudja bírni a négy nap időjárási viszontagságaival és fáradságával küzdő nézőit, az nagy tettet hajt végre - és Boriéknak ez gond nélkül sikerült. A színpadon utolsóként a brit Client hölgytrió lépett színpadra, és a megcsappant nézőszám sem gátolta meg őket abban, hogy mindent beleadjanak: a gyönyörű hölgyek sikkes showja egyértelmű választ adott arra, miért dolgozott már több világsztár is a csapattal.
A Zakuska színpada az utolsó napon is rengeteg zenei csemegével kecsegtette nézőit: már az első előadó, a Slip is ráadást játszott, az egyre növekvő tömeg pedig a Za'Duff, majd a szólóban a Félszigeten először játszó, de máris kedvező benyomást tevő Byron koncertjeit élvezhette. A Trenul de Noapte vérbő bluesa szép számban vonzotta a közönséget, amely a Butterflies in my Stomach-kel búcsúzott a színpadtól és a Félsziget fáradalmaitól.
A Kiss Aréna utolsó nap sem vesztett népszerűségéből, az olyan neveknek köszönhetően, mint a Fine Cut Bodies, Seba 1394 vagy Junkie és Hawky, a világsztár kategóriába tartozó John B-ről nem is beszélve.
Az excentrikus brit lemezlovas keményen megmozgatta a többezres tömeget kiszámíthatatlan, a stílushatárokat figyelmen kívül hagyó szettjével, a sátorban pedig a Félsziget utolsó éjjelén is hajnalig ropták a legkitartóbbak.
