2014-01-17 16:07:25• hírek • MTI

175 éve született Paul Cézanne

Paul Cézanne, a posztimpresszionista festészet nagy alakja százhetvenöt éve, 1839. január 19-én született.

Dél-Franciaországban, egy jómódú Aix-en-Provence-i bankár gyermekeként látta meg a napvilágot. A gimnáziumban kötött barátságot az író Émile Zolával, majd a helyi egyetem jogi karára iratkozott be, de ezzel párhuzamosan órákat vett egy rajziskolában. Az apja által vásárolt villában rendezte be első műtermét, majd húszévesen Zola buzdítására Párizsba ment festészetet tanulni, hogy kivonja magát a vidéki konformizmus világából. Itt depresszióba esett, és néhány hónap után visszatért Provence-ba, ahol beállt apja bankjába, de 1862 végén ismét a fővárosba költözött.

Az ambiciózus fiatal művész órákat töltött a Louvre-ban, kezében vázlatfüzettel, felfedezte magának Delacroix-t, magába itta a nagy mesterek alkotásait, ihletet nyert a szobrászattól is, és barátságot kötött az impresszionisták későbbi nagy mestereivel, Pissarróval, Renoirral, Monet-val és Sisley-vel. A híres École des beaux-arts-ra azonban nem jutott be, mert heves vérmérsékletére hivatkozva elutasították felvételi kérelmét.

1870-ben ismét Provance-ba költözött, ekkor született tájképein a természet képeit megpróbálta saját belső érzéseivel együtt vászonra vinni. 1872-ben Pissarróval együtt Ile-de France-ba, Pontoise-ba költözött, ahol a szabadban festettek. Ekkortól már impresszionista kortársai hatottak művészetére, színei könnyedebbek és érzékletesebbek lettek, tájképein a meleg színek és a hideg árnyékok tónusváltakozása ötvöződik helyenként az impresszionistákra jellemző fényárral, és figyelmen kívül hagyja a klasszikus perspektíva szabályait.

Az impresszionisták 1874-ben rendezték meg első, botrányosra sikeredett közös kiállításukat a fotográfus Nadar műtermében. A legélesebb szakmai kritikákat Cézanne kapta, és a közönség is az ő három kiállított képét fogadta a legnagyobb értetlenséggel. Ezután csak a harmadik, impresszionisták rendezte kiállításon, 1877-ben állított ki újra, ezúttal már tizenhat képet, de a kritikusok többsége még mindig támadta művészetét. A hivatalos festészet műveit bemutató szalonokra nem hívták meg, ezért 1882-ben visszaköltözött Provence-ba.



Marseille egyik kikötőnegyedében, Estaque-ban telepedett le, majd 1885-ben egy szülővárosa melletti faluba, Gardanne-ba költözött, itt kezdte festeni a közel nyolcvan képet magába foglaló Montagne Sainte-Victoire-ciklust.

Apja halála után jelentős örökség szállt rá, már nem kellett a napi megélhetésért dolgoznia, és feleségül vehette korábbi modelljét, Hortense Fiquet-t. (Kapcsolatuk még 1869-ben kezdődött, és gyermekük is született, de Cézanne titkolta a viszonyt apja elől.)

Az "aix-i remeteként" emlegetett Cézanne ábrázolásmódja az 1880-as évek második felére érte el művészi csúcspontját, ekkor készültek legismertebb képei (A komód, 1887; Húshagyókedd, 1888; Kártyázók-ciklus, 1892-1895; Nagy fürdőzők-ciklus, 1898-1906). 1890-ben már a Húszakkal közösen állították ki műveit Brüsszelben, de első önálló tárlatát csak 1895-ben rendezte meg a műkereskedő Ambroise Vollard, miután megvásárolta közel kétszáz festményét.

A nagyközönség ugyan továbbra is hűvösen fogadta műveit, viszont kivívta magának a művészvilág megbecsülését. Anyja 1897-es halála után feleségével és barátaival is megromlott a kapcsolata, és teljesen begubózott. Hírneve viszont egyre nagyobb lett, legendáját az is táplálta, hogy szinte lehetetlen volt találkozni vele. 1901-ben Aix peremén felépíttette nagy műtermét, és az 1904-es őszi Szalon már egész termet szentelt Cézanne képeinek.

Sikereit nem élvezhette sokáig. 1906-ban a szabadban dolgozott, amikor vihar tört ki, de ő még két órán át kint maradt az esőben, majd hazafelé tartva rosszul lett. Másnap még munkához látott, de összeesett, és az ágyból nem kelt fel többé. Hatvannyolc évesen, 1906. október 22-én tüdőgyulladásban halt meg Aix-en Provence-ban, sírja a helyi temetőben található.

Cézanne-t színkezelése miatt az impresszionistákhoz hasonlítják, de képszerkesztésében különbözött, sőt elvetette elveiket; nála a valóság nem oldódik fel a színkavalkádban, sőt a formák és tömegek geometrikus szigorral jelennek meg kevéssé részletező képein. Művészetének óriási hatása volt számos egymástól nagyon különböző művészeti irányzatra: a fauvizmusra (a Vadakra), a kubizmusra, sőt egyes absztrakciós törekvésekben is követőkre talált.



Képeiért ma már hatalmas összegeket fizetnek, 2012-ben zárt körű liciten a műkincspiacon máig rekordot jelentő 250 millió dollárért kelt el Kártyajátékosok című műve, amely így a világ legdrágább festménye. A budapesti Szépművészeti Múzeumban 2012-2013 telén Cézanne és a múlt - Hagyomány és alkotóerő címmel rendeztek nagyszabású kiállítást a festő munkáiból. Baán László, az intézmény igazgatója a Szépművészeti valaha volt legfontosabb tárlatának nevezte a kiállítást, amelyet 300 milliárd forintra biztosítottak, és 170 ezernél is több látogatója volt.

Kapcsolódó hírek:
Legfrissebb apróhirdetések:
További friss hírek:
Kiemelt hírek:
Valutaváltó:


Promó: