127 szatmári magyar diák véleménye: Túl sok és érthetetlen a fő tantárgyak anyaga?

Majd` 130 fiatal osztotta meg véleményét a fő tananyagok mennyiségével és érhetőségével kapcsolatban. Nehézségeikről ki más tudna hihetőbben mesélni, ha nem ők?

A Szatmár.ro internetes, anonim kérdőívét többségében szatmárnémeti, líceumba járó fiatalok töltötték ki, de volt köztük általános iskolás, szakiskolás és duális képzésben résztvevő is. A kutatás nem reprezentatív, mivel az adatgyűjtés hólabda módszerrel készült. Az eredmények azonban több mint 100 valós véleményt tükröznek, így mindenképp érdemes odafigyelni rájuk, és latba vetni őket a szülőknek és a pedagógusoknak egyaránt.

A válaszokat átolvasva a nebulók általános pesszimizmusa köszön vissza első benyomásként. Ezt félretéve, mert a „két oldali iskolaundoritisz” ismert kórnak számít a 10-18 évesek korában, mégis megjegyzendő, hogy sem az iskolarendszer, sem a tananyag, no meg a számonkérési módszerek sem könnyítik meg az ifjak életét.

Elsőként arra kérdeztünk rá, mennyire érzik nehéznek, soknak a tananyagot az iram szempontjából. Az összes válaszadó átlagosan 2,54-re értékelte (1-es jelentése: nem sok, nem vagyok lemaradva; 4-es: túl sok, le vagyok maradva) a helyzetét. 127-ből mindössze 10-en tartanak az élbollyal és vélik elviselhetőnek a tudni való mennyiségét. 20-an pedig úgy érzik, elvesztették a fonalat.

A lemaradt válaszolók a matematika, történelem, illetve magyar nyelv és irodalom oktatással kicsivel a középérték fölötti mértékben, átlagosan 2,1-2,6 közötti szinten elégedettek ( 1-es jelentése: egyáltalán nem; 4-es: teljes mértékben). Ehhez képest a román nyelv és irodalom oktatásra átlag 1,75-ös értékelést adtak. Ebbe törik bele legtöbbjük bicskája. Az a 10 pedig, aki könnyen veszi az akadályokat, a tantárgyak mindegyikével jóval a középérték fölött, átlagosan 2,5-3-as szinten elégedett.

A román nyelv és irodalom órákon mindent megértenek-e vagy sem – erre a kérdésre a 127 válaszadó közül csak 16-an adták a legmagasabb pontszámot (a válaszok skáláját feljebb tisztáztuk), és hármuk tartozik a tananyagot és a tempót elviselők 10 fős csoportjába. A 3-as értékelésre 37-en nyomtak, innen 2 diák vallja magáról, hogy nem veszett el a tanulni valók sűrű erdejében.

Az előbbi 16 tanuló, akiknek jól megy a „román”, 1,85-re tartják a mennyiséget és a követhetőséget (a válaszok skáláját feljebb tisztáztuk), a közepesnél sokkal jobban viselik a volument, talán le sem maradtak a hajrában.

Arra a kifejtős kérdésünkre pedig, hogy az iskolások szerint hogyan lehetne javítani a román nyelv oktatásának színvonalán, 127-ből 78-an álltak elő valamilyen építő jellegű ötlettel. Íme pár javaslat a részükről:

„Legyenek játékosabb órák! Ha egy tananyag előadása játékos, akkor a diákok is jobban kedvelik, és több kedvük van hozzá.”

„Magyar anyanyelvű tanárokra lenne szükség, főleg 5-8. osztályban, ahol sok volt a nyelvtan. Egészen más lett volna, ha tudjuk viszonyítani a magyarban tanultakhoz. No meg sokszor azt sem tudtuk, mi a házi, még azt sem értettük.Át kéne gondolni, mit tanítanak, mert megtanuljuk a régies nyelvezetben írt szövegeket is, amire semmi szükségünk, főleg úgy, hogy ez a mindennapi életben nem segít. Többet kéne beszéltessenek az órán hétköznapi dolgokról. Angolból például sokkal jobban haladunk. Szívesebben és könnyebben beszélek angolul, mint románul.”

„Véleményem szerint, lehetne egy kommunikációs óra, ahol beszélgetni próbálunk hétköznapi dolgokról. Pl.: ha bemegyünk egy boltba, vagy ha magunkról kell mesélni.”

„Lehetne úgy tanítani a román nyelvet, mint az angolt, interaktívabban gyakorolni. Minden évben a fő érettségi témákat elővenni, és újra áttanulmányozni. Amit kilencedik osztályban tanul a diák, ritka, aki emlékszik majd arra a tananyagra érettségin.„

„Több olyan dolgot kellene tanítani, amivel találkozunk a hétköznapi életben.„

„Úgy gondolom, hogy, bár az irodalom és nyelvtan oktatása is fontos, nagyobb figyelmet kéne fektetni a tanórákon a kommunikáció fejlesztésére. Lehetne mindenkit bevonva beszélgetni, hiszen a legtöbb embernek ez okoz problémát. Persze, csak abból a heti 4-5 óra románozásból senki nem fog perfekt beszélni, ehhez valamiféleképpen iskolán kívül is érintkezni kéne a nyelvvel.”

„Két nyelven tudó tanár, aki akármikor elmondja, mi a hibám, és kedvesen segít ahogy csak tud. A csak románul tudó tanár beszédéből néhány diák egy szót sem ért.”

„Kis osztályban keltsék fel a gyerekek érdeklődését a nyelv iránt, és tanítsák meg maradandóan érdekes és aktuális leckék által. Később is fontosabb, hogy mindenki tudjon beszélni és helyesen írni románul, mint verset elemezni és írók életútját tárgyalni. A nyelvtanulásra kell fektetni a hangsúlyt, míg ez meg nem valósul egy idegen nyelvi B1 vagy B2-es szinten.”