Dr. Tallián Krisztián - kérdezz

2012 május 14
Alexandra: Tisztelt Doktor Úr! Röviden leírnám a történetünket. Párom 2011 májusában ment szét a volt feleségével, akivel van két közös gyermek. Mi 2011 júniusában jöttünk össze párommal. A kicsi fiú, aki augusztus végén lesz 5 éves, fura dolgokat csinál, amit nem tudok hova tenni. Már rég nem kellett Neki éjszakára pelenka, mikor pár hónappal ezelőtt szólt az anyja, hogy bepisilt éjszaka. Nálunk is előfordul azóta sajnos. Van egy olyan meglátásunk ezzel kapcsolatban, -mert mondja a gyerek, hogy nem mondhatja el az otthoni dolgokat, sok minden van, amiről nem beszél, tiltva van Neki- hogy nem-e ezért pisil be, mert lelkileg nincs rendben? A másik, hogy szintén pár hónapja elkezdte ruhán keresztül a mellemet fogdosni, és puszilgatni, hogy Ő szereti a cicimet, és feszt rajta akart lógni. Természetesen mondtam Neki, hogy nem szabad, majd, ha nagy lesz, akkor a barátnőjével csinálhat ilyeneket, de velem nem. Aztán volt, hogy a kádban a huga nemiszervéhez dugdosta a sajátját. Azóta már az enyémhez is próbálta. A minap este elalvás előtt mondtam, hogy menjünk ki pisilni, mondta, hogy pisiljek én is, mondtam, hogy oké. Leültem a wc-re és elkezdte ismét dugdosni a nemiszervét az enyémhez. A földön játszottunk, és a fenekembe akarta dugni a kezét. Tegnap már rácsaptam a kezére, és ismét elmondtam Neki, hogy nem szabad. Kicsit megilletődött, lehet, hogy nem kellett volna? Ezekkel a dolgokkal kapcsolatban szeretnék információt kérni Öntől, Doktor Úr! Ilyet az óvodában láthat, vagy otthon? Sajnos az anyukával nagyon rossz a viszonyunk, teljes mértékben támadó, és elutasító viselkedést tanusít felénk, ezért nem tudnánk normális rákérdezni Nála, hogy lehetséges-e, hogy Tőlük látta. Kérem segítsen nekem Doktor Úr! Köszönettel: Gy. Alexandra

2012 május 14
Linda: Tisztelt Doktor Úr! Az lenne a problémám,hogy van egy 3 éves kislányom aki nem beszél folyamatosan,nem akar önállóan enni, nem szobatiszta és nem nagyon figyel ránk,ha mondunk neki valamit mintha meg se hallaná.Csak arra figyel oda ami neki tetszik és öt érdekli,de ha mondjuk szólunk neki a nevén nem figyel oda.A hallásával nem hiszem hogy gond lenne,mert felismeri a dalokat amiket szeret ha tetszik neki amit mondunk azt utánozza.Folyamatosan nem beszél de azt tudom hogy érti amit mondok mert reagál rá.Ha valamit szeretne azt nem mondja hanem vagy megmutatja vagy csak hisztizik.Azt tudni kell hogy ő a 3.ik gyerekem. A másik két gyereknél különbözően alakultak a dolgok de ennyire későn érés nem volt mint most nála.Egyébként a kicsi nagyon barátságos,közvetlen mindenkivel még az idegenekkel is.Azt szeretném tudni hogy mit kellene tennem,mertén olyan nagyon rossz dolgokat nem veszek észre de kívülállók mindig megjegyzéseket tesznek amit nem tudok mire vélni.Segítségét előre is köszönöm

2012 május 14
Kisjimmy: Tisztelt Krisztián ! Tanácsát szeretném kérni. Kisfiam 3 hónapos lesz, kétlaki életet élünk vele. Hétközben itthon vagyunk a szüleimnél, péntektől vasárnapig pedig a férjem szüleinél vagyunk. Arra lennék kíváncsi, ez a kétlaki élet megzavarhatja-e babám fejlődését, mivel más környezetben van, mások veszik körül, máshol alszik, fürdik stb... Ez negatív hatással lehet a fejlődésére ? Jobb lenne inkább ha egy helyet szokna meg ? Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm !

2012 május 14
Roni: Tisztelt Doktor Úr! Az lenne a problémám, hogy a kisfiam februárban betöltötte a 4 évet és még mindig beszékletel. Ehhez persze hozzá kell tennem, hogy 3 hónaposan végbélszűkület miatt megoperálták, azután majd egy évig kellett tágítani a végbélnyílását. Az óvodába már nem szeret emiatt járni, mert az óvónők nem nézik jó szemmel ezt, és nem úgy viszonyulnak a gyerekemhez, mint a többiekhez. A védőnőnk azt tanácsolta várjunk, hátha megoldódik a probléma a nyáron. Mit lehet tenni ilyen estben, mivel próbálkozzak, egyáltalán van megoldás? A sebész szerint a szervi baj megoldódott. A gasztroenterológus, már lazított a székletén, de sajnos ez sem segített igazán. Előre köszönöm válaszát.

Lehetséges hogy kisfiánál kialakúlt egyfajta szorongás ami a székelést illeti és ez teljességgel érthető ha belegondolunk mennyi megpróbáltatáson ment át eddig. Ráadásúl leirásából azt éreztem hogy jelenleg is a székelés a fő téma (otthon és az oviban) ami valószinűleg nem tesz mást mint fokozza a szorongást. azt javasolnám "kerűljön le a teritékről " ez  a probléma és próbáljanak átsiklani felette még akkor is ha néha kényelmetlen helyzeteket teremt. Feltétlenűl szükség lesz az óvodai személyzet segitségére hiszen ott is át kell irányitani a figyelmet a kakilásról pld. a gyermek teljesitményére, erősségeire, sikereire ahhoz hogy önbizalmat szerezhessen és átsegitsék őt a szorongáson. ha semmiképpen nem sikerűl ezeket véghezvinni, javaslom kérjenek egy pszichológiai vizsgálatot illetve tanácsadást. Üdvözlettel T.K.

2012 május 14
Robert: Tiszteletem! Elvált férfi vagyok, exemnél maradtak 6 éves lányom és 8 éves fiam. Külön költöztek, látogatnom őket a szokásos 2 hetente egy hétvégére lehetséges. Életükben a férfimodellt a nagypapa és esetleg az exem bátyja adhatja. Aggódom amiatt hogy exem a viszonyunk megromlása óta egy ágyban alszik a gyerekekkel. Többször is próbáltam lebeszélni erről, teljesen eredménytelenül. "De hát szeretnének velem aludni, majd megpróbálok változtatni." Ennek már 2 éve és az idő csak múlik, a gyerekek nőnek. Van erre egyáltalán példa még máshol? Hogyan kezelik majd le amikor majd feltűnik egy új férfi az életükben? (Ezt szívből kívánom!) Alaptalan az aggodalmam hogy az anyával alvás káros a számukra? Ha mégsem, milyen módon tudnám megbeszélni ezt az exemmel. Kemény fejű, makacs fajta a gyerekeit majomszeretettek édesgeti magához. Segítségét előre is közönöm! Takács Róbert

2012 május 14
Bugijudit: Tisztelt Doktor Úr! a mi problémánk az, hogy a lányunk 5éves (márciusban töltötte), nagyon szereti az állatokat-a kedvence a ló és a kutya(rengeteg gumi és műanyag póni és kisállat van itthon neki).már-már olyannyira állatkedvelő, hogy mással nem is szeret játszani.ez nem is lenne gond, a problémánk az, hogy a kislány mostmár állatként viselkedik az óvodában, itthon és bárhol. ez azt jelenti, hogy olyan pózban fekszik, mint a kutya,a kezét úgy tartja, mintha mancsa lenne, liheg, nyüszít.számunkra ez már nem normális és "égető".emiatt már nem járunk el társaságba sem, mert egyszerűen szégyenérzetet kelt bennünk a gyermek viselkedése.próbáltunk már vele szépen és csúnyán is beszélni, már ki is kapott ezért a viselkedésért, de semmi haszna. kérem adjon tanácsot, hogyan kaphatnánk vissza a kislányunkat és hogy ne egy kis "mauglival" éljünk együtt.előre is köszönöm és várom válaszát. tisztelettel.bugijudit.

2012 május 14
Erika: Üdvözlöm! Kisfiam 27 hónapos 3 napja probálkozom szobatisztasággal olyan módon ,hogy nem adok rá pelust csak alváshoz. kisgatyát kap ha kimegyünk is. Előfordult ,hogy annyira jó idő volt hogy a kisgatyát is levettem róla, viszont nem mert a földre pisilni és sokáig visszatartotta a pisit. Pedig már annyira érezte ,hogy pisilnie kell és nem mert, szóval visszatartotta. A vége az lett,muszály volt visszaadnom a pelenkát mert annyira szenvedett a dologtól. Lehet még nem érett a szobatisztaságra ennyi idősen?

igen, lehetséges hogy még nincs megérve de az is lehet hogy csupán szokatlan neki a pelenka hiánya hiszen ő az üritést a pelenkához köti. ezért fokozatosan  - nem erőltetve ! - kell rávezetni a bili vagy a WC szerepére. Nem ajánlatos elsietni a folyamatot mivel az erőltetés szorongást okozhat és lényegesen késleltetheti a leszokást. Üdvözlettel T.K.

2012 május 14
Molly: Tisztelt Doktor Úr ! 7 éves a fiam, első osztályos.Jól tanul, csak a tanárok elmondása szerint nem tud viselkedni, megülni a fenekén hosszabb ideig, figyelme sem tart sokáig.Ezért jár fejlesztésre, személyre szabott tornára. Más gond nincs vele, nem agresszív senkivel. Egyik délután a tanító néni azzal fogadott, hogy jó lenne ha elvinném napköziből a fiamat, mert a többi gyerek is rossz, kakaskodnak, egymást piszkálják, és a tanárnő ezt nem bírja.(???) És azzal állt elő, hogy mi lenne ha felíratnék valami gyógyszert a gyereknek, hogy kicsit nyugton maradjon, és akkor jobban tudna figyelni is, mert neki már volt egy ilyen diákja, aki valamilyen antipszichotikus szertől kezelhetőbbé vált.Mélyen ledöbbentem, és felháborodtam,hogy egy alsós pedagóus szájából ilyet hallok.persze nincs kétségem, nyilván 1-1 tabletta seduxennel elviselhetőbbek lennének a diákok. Én nem gondolnám, hogy egy életre gyógyszerfüggővé kéne tennem a kisfiamat.Ön szerint mi a következő lépés ?

2012 május 14
Reka: Tisztelt Doktor Ur! Kisfiam 3 es fel eves es meg mindig cumizik. Igaz, napkozben keveset, de delben es este elalvas elott mindig keri. Oviba is visszuk, ott is azzal alszik. Ejszaka tobbszor felebred es keri. En most mar elerkezettnek latom az idot, hogy vegleg leszokja, csak nem tudom, hogyan, mert ahanyszor probalkoztam, mindig BORZASZTO siras, hiszti lett a vege. Es nem 10-20 perc, hanem kepes orakig orditva sirni, amig szinte elajul. Mindent kiprobaltunk, igertunk neki cserebe egyebet, meg is igerte, hogy eldobja, de mihelyt eljon az este, kezdodik minden elolrol. A kerdesem az lenne, hogy hagyhatom orakig sirni, nem lesz valami baja tole? Tuntessuk el egyszeruen, egyik naprol a masikra es kesz? Hany orat szabad orditani hagyni, anelkul, hogy kart tegyen magaban? Valaszat elore is koszonom!

2012 május 14
Lili: Kedves Doktorúr! 7,5 éves kisfiammal kapcsolatban szeretnék kérdezni Öntől. Az lenne a kérdésem, hogy a későbbi nemi identitásról adhat-e képet az, hogy néha azt mondja, hogy zavarja a fütyije, nem tetszik neki, inkább puncit szeretne. Azt is mondta már, hogy az osztályban tetszik neki egy kisfiú arca, és az, hogy olyan szépen nevet, szeretné, ha barátja lenne. Egyébként nem szereti túl fiús játékokat, de azért azt nem mondanám, hogy a lányos játékokhoz vonzódna. Lehet, hogy túlzott az aggodalmam, de szeretném, ha elmondaná Ön is a véleményét erről. Válaszát előre is nagyon köszönöm!

2012 május 14
Erika: Kedves Krisztián! Az alábbi ügyben kérném segítségét! A kisfiam nyáron lesz 6 éves, és mivel aug.31-ig betölti a hatodik életévét tanköteles, tehát be kellett íratni iskolába, de az óvodavezető által kiadott igazolás alapján további egy évig maradhat oviban! Mégpedig azért mert heti két alkalommal jár logopédushoz, valamint mozgásterápiára, ugyanis születésekor a köldökzsinór rá volt tekeredve a nyakára, és pár másodpercig oxigénhiányos állapotba került! Valószínűleg emiatt későn kezdett el beszélni, és bár, mint említettem már 6 éves lesz, de nagyon sok hangot helytelenül ejt ki. Tavaly október óta pedig jár szintén heti két alkalommal jár speciális tornára, ahol az egyensúlyérzékét, koncentrációját próbálják fejleszteni! Januárban a logopédus említette, hogy át kellene vigyem a kisfiamat egy másik óvodába, ahol van speciális logopédiai csoport! Az új oviban 12 gyerek lenne egy csoportban, tehát több idő jutna a foglalkozásokra, fejlesztésekre! Múlt héten el is mentünk nyílt napra, de persze a kisfiamnak nem tetszett. Próbáltuk neki mondani, hogy esetleg szeptembertől az új oviba járna, de hallani sem akar róla, hiszen a régi oviban vannak a barátai, ráadásul heti két alkalommal jár focira a mostani csoporttársaival, amit nagyon szeret! Nem tudom mit tegyek? Erőltessem az új ovit, ahol minden bizonnyal jobban tudnának vele foglalkozni, mint a mostani 25 létszámos csoportban, vagy pedig hagyjam a régi oviban, mert ott érzi jól magát, ott vannak a barátai! Segítségét köszönöm! Erika

2012 május 2
Éva: 8 éves fiam nagyon rossz evő.Nem hajlandó ételeket megkóstolni, évek óta csak néhány dolgot eszik meg. Úgy gondolom, így nagyon egyhangú a táplálkozása, félek, hogy ez kihat a fizikai, szellemi teljesítményére is. Többféle módszerrel próbálkoztunk: jutalmazás, büntetés, kényszerítés...sajnos semmi nem vezetett eredményre.Kérem segítsen, hogyan tovább!

2012 május 2
Figyoerika: Tisztelt doktor úr! 5 éves és egy 1év3 hónapos fiam van. Az 5 éves fiammal kapcsolatban lenne kérdésem. Úgy tűnik, sem a férjem, sem én nem tudunk igazán közel kerülni hozzá, nem találjuk meg vele a „közös hangot”. Úgy tűnik, megrekedt a dackorban (szó szerint soha semmit nem akar (elmenni, hazamenni, enni, befejezni a játékot.....), együttműködésre nem igazán „alkalmas” (óvodából is panaszkodtak). Az a típus, aki, ha nem kapja meg a megfelelő figyelmet, akkor valami csínytevés eszel ki, h. Mindenki rá figyeljen. Sajnos ösztönözni nem tudjuk a férjemmel (dícséret, ölelgetés nem segít, dührohama van egy gombolkozás közben, h. Ezt ő nem tudja megcsinálni...) Próbáltam matricával ösztönözni. Ez sem igazán jött be. Szinte nincs önbizalma, a másik véglet, h. Túl sok, pedig egyáltalán nincs rá alapja adott helyzetekben... Nem tudom támogatni egy új dolog megtanulásánál (cipőkötés pl.), mert a dühkitöréseitől már én is idegbajt kapok. Rengetegszer képtelen koncentrálni (asztalnál, evés közben pl., villanylekapcsolásnál....) Számtalan olyan viselkedése van, amit elfogadni és elviselni sem tudok!!! (férjem sem) (csúnyán beszél, oviból csúnya dalokat, mondókákat hoz haza, felesel, ismétli, amiket kérünk tőle....) A helyi pszichológus figyelemzavarra gyanakodott, ezért a Vadaskertbe mentünk el. Teljesen normális gyereknek állapították meg. Látszik, h. Pörög, de nagyon okos (valóban az). Tud figyelni, ha akar. Látszik, h. Egy teljes embert kívánó aktív gyerekről van szó. Ez lett a megállapítás. Mivel rengeteg helyzet van, amit mi (szülők) saját kúfőből nem tudunk megoldani (nem szeretnék mindig ordítozni..), ezért családi szakemberhez fordulnánk. Szeretnék javaslatot kérni, körülbelül milyen irányba induljunk el, ahol a gyermek temperamentumát is figyelembe veszik a szülői tulajdonságainkat is, és segítenének nekünk, hogy közelebb kerüljünk gyermekünkhöz, és hogy megfelelően tudjunk helyzeteket megoldani. Várom válaszát. Üdvözlettel: fityoerika

2012 május 2
Mária: Kedves Doktor ùr! Bèbiszitter vagyok, szuletèsuktol fogva vigyàzok egy fiù ikerpàrra, akik most 16 honaposak. Napi 10-12 òràt, nèha tobbet is, ès a csalàddal èlek, tehàt akkor is korulottuk vagyok, amikor nem kell dolgoznom. Az egyik gyerek mindig is nagyon ragaszkodott hozzam, de gondoltuk, èn is ès az anyuka is, hogy normàlis, mert èn vagyok mindig veluk, de kb. 3 honapja senkivel nem marad egy percre sem, se a szuleivel, se a nagyszuleivel, senkivel, csak velem. Ha nem johet hozzàm, hisztizik, ordìt. Mitol vàltozott meg ennyire? A màsik gyerek bàrkivel elvan. A màsik kèrdèsem az lenne, mennyire okoz nekik torèst, ha èn eljovok a csalàdtol? Az anyuka szerint elkapattam nagyon a gyereket, ès ez az oka a viselkedèsènek, ezèrt nem akarja, hogy tovabb maradjak veluk. Hatàssal lesz ez a kesobbi èletukre, vagy mèg tùl kicsik, ès elfelejtenek engem? Vàlaszàt elore is koszonom, udvozlettel: Mària

2012 május 2
Hajni: Érdeklődni szeretnék Önnél, hogy foglalkozott-e valaha fogyatékkal élő, értelmi sérült gyermekkel? A kisfiam 12 éves, beteg kisfiú. Nagy problémám merült fel, és nem tudom hová forduljak. Nem tudok olyan orvost, nem találok az interneten sem, és az iskolában sem tudnak ajánlani olyan orvost, aki sérült gyermekekkel képes kapcsolatot teremteni. A helyzetünk az, hogy mostanáig a fiam, az édesapjánál nevelkedett. Nagyon kötődött hozzám, nem akart tőlem soha haza menni, ezért végül meg egyeztünk, és hozzám költözött Andris. Nov. Dec. teljesen jól, boldogan éltünk. Viszont Januárban el kezdődőtt a gond. El kezdett engem ütögetni. Ha a közelébe mentem, elég sűrűn rám ütött, vagy belém karmolt. Néha komolyabban, néha kevésbé. Először csak sírtam, majd már odáig fajult a dolog hogy kiabáltam. Volt hogy vissza csaptam. " nem komolyan, csak kicsit" Mostanra, már nem csak felém irányúl. Már mást is ütöget. Egyre durvább, és én már lassan a közelébe sem mehetek, mert egyből ütni, karmolni, harapni akar. Ma megint az iskolába is, a tanárnénit is megütötte, büntibe rakták, erre a saját kezét karmolta szét. Nagyon aggódom. Kezd nagyon komoly lenni a gond. Azt mondták az iskolában csak normális szintű gyermekekkel tud az orvosuk teszteket íratni, meg stb... Mondja meg, hová forduljak? Szükség lesz gyógyszerekre ha már semmi sem nyugtatja meg??? Lassan félnem kell a kisfiamtól? Kérem írjon pár sort, hogy mi a véleménye. Köszönettel. Simongáti Hajnalka Pilisszentiván

2012 május 2
Kriszta: Kedves DoktorÚr! Kisfiam 3 éves elmúlt,megbeszéltük vele, hogy ideje letenni a cumiját, így a beleegyezésével odaadtuk a Nyuszinak. Viszont azóta minden éjszaka többször felébred,sír, nincs magánál. A cumit egyébként már nem emlegeti,nem kéri. Normálisnak tekinthető ez? Más változás nem volt az életében, kistestvére is már 1 éves. Köszönöm válaszát!

2012 május 2
Jómagam: Tisztelt doktor úr! Úgy kezdődik az én történetem hogy van egy nagyon kedves lány ismerősöm, akinek van egy 3 éves kislánya, idén lett 3 éves. Tavaly ősszel nagyon jóba lettem velük, a kislány megszeretett nagyon. Mivel az igazi apukája nemfoglalkozik vele és nem is ismerte sose, engem kezdett annak tekinteni. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, de nekem el kellett sajnos utaznom fél évre, az elején még sokat emlegetett, mert hiányoztam neki, de ahogy telt az idő már egyre kevesebbet, mert hiába beszéltünk skypeon, de magyarul kihült a kapcsolat eltávolodtunk. de az anyukájával naponta tartottuk a kapcsolatot ő is ottvolt mindig. Most mikor hazajöttem az anyukája mondta neki hogy fogok jönni, de már szinte fel se tudta fogni nemfoglalkozott vele, nemszolt rá egy szót se, elmult a "rajongás" már eltávolodott valamilyen szinten. 3 napja vagyok itthon és előttem nem mer se pisilni se kakilni, visszatartja látszik rajta hogy begörcsölt és be is pisilt. Régebben, nemvolt sose ilyen, csak most hogy hazajöttem, gondolom még nem birta feldolgozni hogy újra ittvagyok velük. sok volt a külön töltőtt idő. Én már nem hagyom el őket, mert ebből időközbe szerelem alakult ki. Mivel lehetne megszüntetni ezt a széklet vagy vizelet problémát? Ahogy olvasgattam nem szabad ezt mondogatni, mert még akkor rosszabb..!? De csak akkor csinál ilyet ha én ottvagyok, nem mer előttem szólni hogy pisilni kell vagy kakilni inkább bekakil. Mi lenne a jobb megoldás? Ha kevesebbet talákoznánk és szépen lassan szokna meg újra? Vagy legyek vele mégtöbb időt? Előre is köszönöm!

Aggodo nagymami: TISZTELT DOKTOR ÚR! 12-ÉVES A KISFIÚ UNOKÁM,KB 6-ÉVS KORÁTÓL,EGYSZERU TIK SZINDÓMÁJA LEHETET,MERT UTANA OLVASTAM.DE KB.6-8 HETE,OLYAN ROHAMOK JONNEK RÁ,AMI FESZULTSÉG FÉLÉK LEHETNEK MERT KINYÚJTSA MAGÁT,MOROG KOZBEN EGÉSZ A FOLDRE CSÚSZIK,A KEZEIVEL VASALJA A TALAJT,ÉS IDONKÉNT EROSEN RÁZZA MAGÁT,OLYAN MINT HA TELE VOLNA FESZULTSÉGGEL.ÉS ÚGY LÁTOM EGYRE EROSEBB ÉS TOVABB TART.EZELOTT I-2 HETE ROVID IDEIG TARTOTT,MOST OLYAN 10-PERC KORUL VAN.MI LEHET EZ,ELMÚLIK KEZELÉSSEL???MERT VOLT NEUROLOGIÁN,PSZICHIÁTER ODA KULDTE,MA VOLT PSZICHOLOGUSNÁL.A NEUROLÓGIAI VZSGÁLAT,AZT ÁLLAPÍTOTTA MEG,HOGY NEURÓZIS,MERT NEM TALÁLTAK MÁST NÁLA.AZ APUKA UGYANIS A FIAM,AZT MONDTA.DE KISKORÁTÓL AZ ANYÁNAK NEM VOLT FONTOS,HOGY A KISFIÚNAK BIZTONSÁGOT NYÚTSON,MERT AZ MINDÍG KÉSETTBAZ HA A KISFIÚ ELÉ KELLET MENNI AZ ISKOLÁBAN,OTTHON SE ANYA MÓDJÁRA VISELKEDETT,ÉS UTÓBBI IDOBEN OTTHON SOK STRESSZ ÉRTE,ÉS AZ ISKOLÁBAN,EZÉRT NEM TUD ODAFIGYELNI,MERT HA DOLGOZATOT ÍRNAK,A FELÉT TUDJA CSAK MEGCSINÁLNI,PEDIG AZT MONDTA NEKEM ,HOGY O TUDTA,ÉS NEM TUDJA BEFEJEZNI,MOST KI VAN ÍRVA,KOZEL 1-HÓNAPJA,DE HACSAK A TANULÁSRÓL,VAGY AZ ISKOLÁRÓL VAN SZÓ,AZONNAL BELEESIK EBBE A ROHAMMBA,ÉS ALIG BÍR KIJONNI BELOLE.NAGYON AGGÓDUNK A NYAPJÁVAL,HA MOST KEZELVE VAN TABLETTÁKAT KAPOT,RENDBE FOG JONNI,DOKTOR ÚR?PEDIG NAGYON OKOS,ÉS UGYES KIFIÚ !!!

Nimado: Kedves Doktorúr! Kislányom két éves, nagyon okos, édes kislány. Apukája külföldön dolgozik, ahonnét ritkán jár haza, így egyedül nevelem. Korábban angol anyanyelvű, most orosz oviba járunk, mindkettővel megbarátkozott, nincs problémája a nyelvekkel. Sok barátunk van, akik sorban állnak, hogy elvihessék „bandázni”, játszóra, állatkertbe, stb. Ezekre nagyon szeret menni, aztán boldogan jön haza. Néha pillanatokra úgy érzem, máshol talán még jobban is szeret lenni, mint otthon, hiszen például símán ott aludt volna nélkülem is a barátnőméknél. Még szopizik, így különösen szoros a kapcsolatunk, és együtt is alszunk, mert az esti szopizásnál ez a rutin alakult ki. Magam nem vagyok a rend és szabályok embere, így elég hektikusan nevelem szegényt, de mindig úgy éreztem, hogy mindent ért és nem jelent neki problémát az általam csak lazának mondott, de igazából lehet, hogy felelőtlen életvitelünk. Sokszor későn, 8 óra felé érünk haza a csavargásból, ekkor szegény már nyűgös, amit egy darabig tolerálni tudok, aztán már kezdünk veszekedni. Másnap kicsit hagyom tovább aludni, így mi érünk utoljára az oviba, ahonnét aztán utolsónak jövünk el, mert együtt játszunk ott. Azt hiszem, kicsit elfáradtam, kimerít, hogy még mindig szoptatok, és hogy egyedül nevelem, ezért sokszor türelmetlen vagyok a kis drágámmal, pedig olyan jószándékú, aranyos… Pl. mondja, hogy kicsit alszok, aztán jövök, jó? Mindenben segíteni akar, mindent meg akar csinálni egyedül. Én ilyenkor örülök is, de már nem tudom tolerálni, falra mászok, mikor indulnunk kéne reggel, és még szeretgeti a babáját, mert a baba „szomorú”, vagy fel kell öltöztetni, hogy meg ne fázzon, vagy mert reggelit csinál nekem…. Az lenne a kérdésem, hogy okozhatok-e lelki sérülést ennek a tündéri gyereknek, ha kiabálok vele, amikor hangsúlyt szeretnék adni a mondanivalómnak, vagy azt mondom, hogy oké, én megyek, és elindulok, mert ilyenkor csapot-papot otthagyva rohan utánam, hogy „én is jövök”!!! Okozhat-e neki lelki problémát, hogy az apukája távol van és csak több hónap elteltével találkoznak, és ilyenkor van-e valami, amire figyeljünk? Ilyenkor pár nappal előtte el szoktam kezdeni mondogatni, hogy jön Apa, takarítunk, melyik ruhát fogod felvenni, stb. és nagy szerelemben telnek napjaik, aztán mikor el kell válni, sokszor mondja apának, hogy gyere te is… Köszönöm szépen válaszát, elnézését kérem, hogy levelem kicsit hosszabbra sikerült.

2012 május 2
Boogie: Tisztelt Doktor úr!Kisfiam 34 hétre született baba jelenleg 23 hónapos.Az lenne a kérdésem ,hogy probléma-e ha a fiam nem játszik a vele egykorú gyerekekkel?Sokszor inkább csak figyeli őket ill egymás mellett játszanak.A nagyobb gyerekekkel jobban elvan.Ön szerint probléma ez?Válaszát előre is köszönöm.

2012 május 2
Gabi: Tisztelt Doktor Úr! Fiam 13 éves, tavaly költöztünk másik városba, fiamnak új iskolába is be kellett illeszkednie. Sajnos ez a mai napig nem sikerült. Napi szinten szekálják, csúfolják, lelkileg bántalmazzák fiamat. Már ott tartunk, hogy minden reggel stresszesen kel fel, fél, nem tudja hogy fogja túlélni a napot. Alapjáratban is egy visszahúzódó és félénk, szűkszavú gyerek, de most méginkább az lett. Jegyei is romlottak.Amúgy otthon ha épp nincs suli jókedéjű és egy normális kamaszkorra jellemző viselkedésű gyerek. Jegyein is rontott az új iskolában. Sokat beszélgetek vele erről is, de úgy érzem nem használ semmit. A gyerek maga mondja hogy úgy érzi ezt már a lelke nem bírja. Nagyon rossz ezt hallgatni és tehetetlennek érzem magam. Jövőre új iskolába szeretném vinni, hátha ez megoldás lesz. De attól félek, hogy mivel amúgy is nagyon bátortalan és nagyon nehezen ismerkedik ott is lehet hogy gondok lesznek. Mit javasolna? Hogyan tudnék én rajta segíteni? Vagy van-e valami módszer, hogy bátrabb legyen és vissza merjen szólni társainak, mert jelenleg csak tűr. Javasol-e pszichológust vagy esetleg én is tudok neki ebben egy jó módszerrel segíteni? Nagyon várom válaszát! Előre is köszönöm

A félénkség igen gyakori probléma gyermekkorban, valószinűleg a gyermek lelki adottságai, örökletes tényezők is hozzájárultak. az iskolaváltás azért nem szokott beválni mivel mindenhol vannak olyan gyermekek akik a mások gyenge pontjait kihasználva, élvezettel piszkálják, szurkálják őket. Feladatunk tehát a gyermek megerősitése, önbizalmának felépitése hogy egymaga is ellen tudjon állni a támadásoknak. Önnek természetesen igen nagy része van ebben a folyamatban, avval hogy támogatja minden olyan tettét, gondolatát ami önbecsülését javitja. Érzelmi biztonságának ön kell legyen a legerősebb "bástyája" viszont a legfontosabb hogy ne helyette végezze el a teendőket hanem csak a háttérből támogatva segitse őt szembenézni a nehézségekkel. a pszichológiai kezelés/tanácsadás hasznos lehet mert a szülő eleinte nehezen vonatkoztatja el magát bizonyos érzelmi bevonódástól, ezért a külső vélemény objektivitása valós segitséget jelent. Üdvözlettel T.K.

2012 április 24
Bea: Kedves Doktor ur! 19honapos kisfiam nagyon aktiv orokomozgo.Meg nem beszel. Napkozben probalok foglalkozni vele epito jelleguen.Meseskonyvet nezegetunk, beszelek rola, allatokat tanitgatom neki, probalom fejleszteni. Este ha apa hazaer, akkor csak a birkozas, parnacsata, dobalozos jatekok. Amit elvez is, es nincs is ezzel bajom.Leginkabb az zavar, hogy mostmar egy joideje napkozben is csak ilyeneket csinalna, nem akar mesezni, mondokazni, semmi olyat ami egy picit fejlesztene mas modon. Tudom en hogy fiu, es hogy meg kicsi. De a viselkedesen is azt latom, hogy nem figyel, hisztizik allandoan. 5 allatbol meg mindig nem tudja megkulonboztetni amelyiket mondom neki, pedig mar egy joideje magyarazom neki.On szerint ez csak atmeneti? Visszaterhet meg az erdeklodese? Nagyon koszonom a valaszat.Udvozlettel:Bea

Kedves Bea

2012 április 24
Bea: Kedves doktor ur! Lenne meg egy kerdesem, ami a hisztivel kapcsolatos. Sokszor ugy erzem nem tudom mi a helyes. 19honapos kisfiam, nagyon hisztis. Elso gyerek, kicsit el is kenyeztettuk, es most erezzzuk igazan. Mostmar joforman mindenen kepes hisztizni, ha kimegyek a konyhaba, ha nem veszem fel amikor o kitalalja, ha nem kapja meg amit epp szeretne, ha az apukaja kimegy wc-re, nagyon betudja magat hergelni.Nem tudom hogy mi a helyes.Az ertelmetlen hisztiknel hagyjam ra, hagyjam hogy hisztizzen mig abba nem hagyja? Rakjam be a szobajaba? Eddig 2 alkalommal hagytam hisztizni, mind a ketszer 30percnel tovabb tartott es utanna is azert csillapodot, mert en nem birtam tovabb es felvettem megszeretgettem. Szoval nem tudom mi lenne a helyes viselkedes reszemrol egy hiszti soran.kerem adjon tanacsot.Koszonom szepen!Udvozlettel:Bea

Kedves Bea

2012 április 24
Hannu: Tisztelt Doktor Úr! Arról szeretnék érdeklődni, hogy hogyan tudnám leszoktatni a tévéről az 5 éves fiamat, illetve normális keretek közé szorítania tévézését. Azt hiszem már súrolja a függőséget, amit művel. Én rontottam el a nevelését, nem teszek úgy, mintha nem én lennék a felelős. Nagyon jó kisfiú volt mindig, és nem voltak nagy "balhéink". Eljátszott, míg én csináltam a házimunkát, tanultam, stb. És persze alapzajnak ment a tv. Ez a rövid előéletünk erről. De ma már ott tartunk, hogy üvölt, ha bemegyünk a szobájába, és olyan műsor megy, amit egyedül akar nézni, pl táncolnak benne, és ő táncol velük. Nem akar kijönni a szabadba, ezen össze szoktunk veszni. Ha ki is jön, kb 10 perc múlva rohan be, és valami mondvacsinált ötletre fogja, hogy neki bent kell lennie, pl kakilnia kell, és utána beül tévézni. Ha hazajön az oviból, egyből rohan felkapcsolni. Falun lakunk, kertes házban, állatokkal, jó szomszédokkal, sok gyerekkel. Tehát nem a 8. emeletre van bezárva. A függőségre jellemző, ahogy olvasgattam erről, hogy agresszív lesz, ha megfosztják az adott dologtól. És ő ezt produkálja. Hogyan kezdjek neki a leszoktatásnak? Ma az jutott eszembe, hogy mire hazajön az oviból, eltüntetem a tv-t, de nem tudom, hogy mennyire célra vezető ez a módszer? Ha egyik napról a másikra elvonom tőle? Annak idején a cumisüvegétől így szabadultunk meg, talán ennél is bejönne? De ha visszahozzuk, utána is hogy tudom kordában tartani a dolgot? Nem bírom, ha sír, és ő ezt maximálisan kihasználja. Amúgy kedves, szófogadó gyerek általában, és az oviban is szeretik, nem agresszív a társaival. Tény, hogy sokat dolgozunk, és néha jól jön a függése, mert sajnos nincs mama, aki vigyázna rá, és időnként itthon marad egy fél órára, akkor a szomszédnak szoktam mondani, hogy nézzen rá, mert el nem akar menni hozzá. Mit tegyek??? Tanácstalan vagyok, és most még vissza lehetne fordítani a dolgot, legalábbis remélem. Nagyon várom a válaszát. Köszönöm, hogy meghallgatott.

Kedves anyuka

2012 április 11
Cicus: Tisztelt Dr. Úr! Van egy 15 éves leányunokám. Fél éve jelentkezett nála probléma, ami nagyon komoly. Hazudik, de úgy, hogy talán még Ő is elhiszi. Egy alkalommal ittak az osztálytársaival, azóta nem lehet vele bírni, pedig leány gyermek. Azt mondja az anyukája, lop, hazudik, iszik, cigizik. Romlik az iskolai eredménye. Nagyon meg vagyunk ijedve. Igér minden jót, javulást, de egyre rosszabb. Várom megtisztelő válaszát.

2012 április 11
Zanna: Tisztelt Doktor Úr! Fiam 13 éves lesz. 3 éve elváltam apukájától, azóta új párommal élünk együtt. Fiammal való kapcsolatomat mindig bensőségesnek éreztem, új párommal úgy éreztem hamar megtalálták a közös hangot, elfogadták egymást -neki is van két kamaszkorú fia, akikkel sok közös programot csinálunk, sok nevetéssel, játékkal. Mindig úgy gondoltam, hogy szerencsésen alakultak a dolgok, bár sosem felejtjük el párommal, hogy egyik gyereknek sem egyszerű ez a helyzet, sok alkalmazkodást kíván mindenkitől. Mostanában viszont szembesülnöm kell azzal, hogy nagyon nagy bajok vannak a háttérben, amiket eddig nem vettem észre. Több helyről jön visszajelzés, hogy az én illedelmes, segítőkész, kedves mosolygós fiam másokkal és máshol kimondottan undok, mondhatnám, neveletlen, minősíthetetlen - sajnos ennél keményebb jelzőkkel is illetik. Az osztálytársak szülei óva intik gyermekeiket az enyémtől, sőt azon gondolkodnak, hogy vagy elviszik másik iskolába, vagy eltiltják tőle. Másokat lealáz, tőr zúz, tanárokkal tiszteletlen, beszól, hetente beírásokat hoz, játssza az eszét, hogy ő mekkora fazon... egyszerűen nem ismerek a gyerekemre. Egyszer nyitva hagyta a levelezését, beleolvastam, majdnem leestem a székről: káromkodások sorozata, mindenki hülye f.., p.., nem részletezem. Most legutóbb visszahallottam, hogy rólam és páromról, a közös életünkről is - amit én meleg családi otthonnak gondoltam eddig- így nyilatkozik, sőt azt híreszteli, hogy elköltözik.. Édesapja kéthetente hétvégére elviszi. Kapcsolatuk mostanság aktívabb, mint régebben, de szándékosan nem írom, hogy mélyebb, mert szerintem nem az. Szeretik egymást, jól kijönnek és természetük is nagyon hasonló, de kapcsolatukban sajnos a meghittség, lelki közelség hiányzik. Inkább haverság, rockzene hallgatás, koncertekre járás, ami most összehozta őket. Apjánál a buli, a pia, a haverok ami fontos, most a fiam is ezt próbálja utánozni, de mögötte nem látok sok tartalmat. Amikor felhívja telefonon, akkor is abban merül ki a beszélgetésük hogy éppen ki milyen zenét "nyomat a magnóban" és hű de "királyság" van. Állítólag őhozzá készül elköltözni... de én sajnos ismerem az apját, szerintem a napi gyereknevelés, ahogy kicsi korában is számára óriási teher... hát nem nagyon működne. Akkor is vagy a hülyülés, vagy a gyerek lealázása folyt. Nem volt középút, játék, összebújás, beszélgetés. Mindezt én próbáltam biztosítani számára, és párom is mindent megtesz érte, de ennek most nyomát sem látom. olyan, mintha nem is ismerném a fiamat. Egy elvadult kis emberkéről hallok híreket, aki ki tudja mit gondol rólam és a páromról - aki gondját viseli, tanul, játszik vele, sportolni, kirándulni viszi, lesi a kívánságait, bevonja a ház körüli munkákba.. közben a háta mögött minősíthetetlenül beszél róla... Szeretnék ezen változtatni.. de nem tudom hogyan. Nekimenni nem akarok, de ez így sem maradhat.. Mit tegyek, mit tanácsol? Várom válaszát: Zanna

2012 április 9
Jana: Tisztelt Doktor úr! Kislányommal és édesanyjukkal 1 éve külön élünk! Ha nálam alszik lányom ( heti1x) általában este együtt szoktunk fürdeni! ( játszunk, bohóckodunk a vizitágyakkal) sajnos édesanyja közölte velem, hogy ne vagy gatyába fürödjek a kislányommal mert nem engedi többet át hozzám! a lányom 6 éves lessz nyáron, és semmi probléma nem volt fürdés közben jókat játsszuk, és még véletlenül volt soha semmilyen probléma! Kérdés: őn mit javasol! normális ebben a korban együtt fürdeni az apjának a 6 éves lányával heti 1x vagy nem?! köszönöm

2012 április 9
Varga Andras: Jo napot kivanok! Azzal a gonddal fordulok onhoz,hogy a hat eves kisfiamnak joforman mindennapos az ejszakai agybavizeles,es meg nappal is elo szokott fordulni neha baleset. Mar probalkoztunk buntetessel is de az nem valt be. Mar tanacstalan vagyok,hogy mi is lehetne ennek a megoldasa! Probalunk neki minnel nyugodtabb lelki hatteret biztositani, bar ennek ellenere gyakran latom hogy neha feszult es ideges szokott lenni! De a legrosszabb az, hogy ugy tunik hogy ez a gyereket nem zavarja. Varom a valaszat, es elore is koszonom! Tisztelettel! Varga Andras Nagykaroly

2012 április 9
Melinda: Tisztelt Doktorúr. A kisfiam 5,5 éves. 3 éves korában külön váltunk az édesapjával, azóta egyedül nevelem. 2 hetente, és ahogy a láthatást megállapították rendszeresen elviszi az Apuka a kisgyereket. Viszont, ha az apjánál van, akkor Engem nem emlegett egy szóval sem, ha itthon van, akkor az Apját nem emlegeti 2 hétig. Ez természetes , hogy nem emlegeti a hiányzó szülöt, ha a másik szülönél tölti az idejét ? Köszönöm a válaszát.

2012 április 9
Kriszti: Tisztelt Doktor Úr! 7 éves kisfiam, már az óvodát is nehezen viselte, legalábbis a reggeleket, amikor el kellett válnia tőlünk. Ez folytatódik az iskolában is. Van egy most 16 hónapos hugija is akivel én vagyok otthon, apukájuk pedig sajnos külföldön dolgozik, ritkán, kb. 2 havonta tud hazajárni 1-1 hetekre. Így én vagyok egyedül a két gyermekemmel, sajnos nem túl sok segítséggel. Az iskolában reggelente midig sír, azt mondja hogy hiányzom neki. Hiába bíztatom hogy gyorsan elmegy a nap és sietek érte, ő csak ezt az egy mondatot hajtogattja egyfolytában sírva. A tanítónénik szerint csak reggel van ez így , mikor elmegyek pár perc és abbahagyja. Mikor megyünk érte, általában jókedvű és vidám. Nem értem miért csinálja ezt velem reggelente, hogy oldjam meg a helyzetet. Próbáltam már babusgatni, próbáltam nem figyelni rá és próbáltam szigorubban reagálni a sírására. Elterelni szinte képtelenség a figyelmét. Elmentünk kung-fura, amit ő talált ki hogy a kis barátjával szeretne ide járni. Az első órákon nem is volt baj amíg én is ott ülhettem, de aztán mikor ott kellett hagynom itt is elkezdte a sírást. Egész egyszerűen tehetelen vagyok. Biztos zavarja az is hogy a tesóval én otthon vagyok és csak neki kell suliba menni állandóan, de nem tudom mit csináljak, hogy viselkedjek vele. Köszönöm válaszát! Tisztelettel: Kriszti

A gyermek számára az iskola elszakadást jelent a család, a szülők által nyujtott biztonságtól, ráadásúl mostanság egy riválisa is akadt kisfiának aki  - az ő szemszögéből - kisajátitja anyja szeretetét. Érthető tehát miért nem szivesen válik el öntöl reggelente. Viszont : onnan tudjuk hogy nincs nagy gond mivel aztán sikerűl beilleszkednie az osztály közösségébe, szorongása feloldódik, nem befolyásolja iskolai teljesitményét. ezért azt javaslom próbáljon következetesen és egyformán viszonyulni a reggeli siráshoz, elkerűlve a túlzott érzelmi bevonódást, biztatva őt hogy nemsokára együtt lesznek ujra, közösen kitalálnak valamilyen érdekes tevékenységet. Idővel, a gyermek szorongása enyhülni fog hiszen megérti az érzelmek állandóságát és érdeklődése átirányúl társai felé. Üdvözlettel T.K.

2012 április 9
Pál: Üdvözlöm! Van egy 3 éves kisfiam. Az élet úgy hozta, hogy a házasságom felbomlik. A gyermek elhelyezéseben úgy döntöttünk, hogy a 2-3 napos váltásban váltogatjuk egymást. Az lenne a kérdésem hogyan lehet az átmenet a gyermek számára a legideálisabb, hogy minél kisebb trauma érje őt. Válaszát köszönöm Szép napot!

A gyermek számára a válás igen nagy változást jelent addigi életében mivel a biztonságot nyujtó csládi környezet eltűnik, felváltja egy olyan helyzet amiben (főleg) érzelmileg osztódnia kell a két fél között. Ezért azt szoktuk javasolni hogy a gyakori változásokat lehetőleg kerüljék, a gyermeknek legyen egy olyan biztos pont az életében (mondjuk az addigi lakhelye, szobája, életritmusa) amihez viszonyulhat és amely  - ha részlegesen is - visszahozza számára a biztonság érzését. Ilyen szemszögböl szerencsésebb ha a gyermek az egyik szülőnél van elhelyezve de a másik félnek akármikor lehetősége van találkozni vele, közös (akár többnapos) programot szervezni. Mindenképp arra kell törekedni hogy a gyermek észlelje szülei egyetértésre való törekvését, elkerülvén a félelmet keltő szóváltásokat, érezze mindkettőjük szeretetét mivel igy a veszteség is enyhéb lesz. Üdvözlettel T.K.

2012 április 9
Éva: van egy 5 éves fiam,sajnos kiskorában voltunk 2 szer kórházban,akkoriban nem engetem sirni mindent megkapot amit kért,ma az ovodában az ovó néni monta fogja kérni mert magatartási problémái vannak,csúnyán beszél,nem fogad szót,veregszik,akaratos ,volt vár mikor nekem is az nagyon rossz volt és kiabáltam vele :( kérem adjon tanácsot most nem tudom hogy viszonyuljak hozzá ,nem tudom hogy a saját fiamra rá merjek e szólni vagy mit tegyek tanácstalan vagyok kérem segítsen egy kétségbe esett anyukán

2012 április 9
Manci: Tisztelt Doktor Úr! Kislányom 3éves, hamarosan megkezdheti az óvodát. Ausztriában élünk, közel a magyar határhoz. (magyar ovi is szóba jöhet) Nem beszél más nyelvet, csak magyarul. Én sem beszélek németül. A kérdésem az lenne: milyen hatással lehet egy gyermekre az, ha teljesen idegennyelvű óvodába, gyerekek közé kerül? Annyi felől azt olvasom, hallom hogy ez egy jó lehetőség, "beszippantja" a nyelvet, könnyen megy nekik az alkalmazkodás a helyzethez. Én azonban tartok tőle. Valóban ilyen egyszerű lenne? Véleményem szerint senkinek sem könnyű a kommunikáció hiánya, akadályokkal teli, és nem vagyok biztos abban, hogy ez a helyzet egy ekkora gyermeknek való. Ugyanakkor elbizonytalanít, hiszen annyian az ellenkezőjét vallják. Éppen ezért nagyon érdekelne egy hozzáértő véleménye is a témával kapcsolatban. Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: Manci

2012 április 9
Trixi84: Tisztelt Doktor Úr! Kislányunk 5 hónapos, gyönyörű baba. Mivel első gyerekesek vagyunk sok tanácsot kapunk, hogy hogyan neveljük, mit tegyünk az Ő érdekében. Mégis tanácstalan vagyok. A legjobbat akarom a kislányomnak és nem tudom mi lenne az? Lehet "felkapattam", nem tudom. Az utóbbi időben nagyon sírós lett, folyton kézben lenne. Ilyenkor szereti ha körbe viszem a lakásban és eközben megérintheti a tárgyakat, virágokat, ismerkedhet velük. Viszont az is igaz, hogy lassan enni sem tudok nyugodtan, mert ha leteszem, azonnal sír. Nagyon érdeklődő, aktív baba, de hanyatt fekve már nem igen köti le semmilyen foglakoztató játék. Ettől függetlenül már 3 hónapos korában megfordult hasra és régóta a hátára is. Születése után a kórházban is észrevettem, hogy nehezen viselte, ha pl. vizsgálták, vagy épp pelenkáztam. Gondolom sok gyerek van így, de a kórteremben csak az én babámon vettem észre, hogy ennyire érzékenyen viseli mindezt. Azóta is szeret hangot adni mindennek. Zsarnokot sem akarok belőle nevelni, de szeretném, hogy boldog legyen. Ha épp dolgom van, beteszem a babakocsiba és Ő is ott van velem. Közben beszélek hozzá és ha elkezd sírni, továbbra is nyugodt hangnemben szólítom, éneklek Neki. Ha kiveszem, sétálok Vele, ölelgetem. Rengeteg szeretetet kap. Hogyan lehetne megtalálni az arany középutat? Egyáltalán miért igényli ennyire azt, hogy kézben legyen?

2012 március 28
Ildikó: tisztelet dr.úr az én problémám hogy kisfiam júliusban lesz 4 éves, 2 éves kora óta "szobatiszta" de mióta elkezdtük az óvodát egyre gyakrabban bepisil.nemrég mikor láttam hogy pisilni kell neki rászóltam hogy menjen de ő ez helyet csak elkezdett sirni és addig csinálta mig végül bepisilt.Már nem tudom mivel próbálkozzak , az oviban nem pisil be és máshol se csak itthon. válaszát előre is köszönöm. Üdv.: Gergelyfiné Kallik Ildikó

A bepisilés, főleg ha már hosszabb szobatisztasági időszak után következik be, szorongást jelenthet ezért jó lenne kideriteni hogy van-e olyan körülmény a gyermek életében amely esetleg félelmet gerjeszt. Az óvoda kezdés igen gyakran okoz bepisilést hiszen az ő életében -  kevés tapasztalatát figyelembe véve -  nagy változásnak számit. Ezért türelemmel kell kezelni a dolgot, elkerűlni a túlzott felelősségre vonást amely csak fokozza szorongását. Hatásos szokott lenni ha játékosan, jutalmazással érjük el azt hogy a gyermek odafigyeljen a pisilésre (pld. naptárat csinálnak közösen amelybe a száraz napok napocskával, a nedvesek esőfelhőkkel vannak megjelenitve. ha összegyűlnek a napocskák, jöhet a jutalom). Üdvözlettel T.K.

2012 március 28
Viktória: Tisztelt doktor úr! Van egy 9 éves kisfiam aki 3.osztályos.ő egy szofogadó,jó lekű gyermek.Amiatt aggodom, hogy 2-hónapja, ha közeledik az iskolakezdés,már elöző este el kezd sírni,hogy nem akar iskolába menni,és mindig hasfájásra panaszkodik,és reggel is indulás előtt ugyanez a helyzet. én beszéltem vele, hogy van e valami gond az iskolába,de nincs, csak annyit mond hogy velem akar maradni itthon mert hiányzom, és hogy sokat kell tanulni az iskolába. És sokszor megkérdezi, hogy nem haragszom e ha rossz jegyet kap.Persze én nem szoktam megszidni ha rosszabb osztályzatot, kap (eddig 3 volt a legrosszabb)de azt mondom hogy következőleg törekedjen jobbra.orvoshoz is elvittem a hasa miatt, de nem volt semmi betegsége.Én nem engedem hogy ok nélkül itthon maradjon,emelett még ami aggaszt, hogy mindenen elkezd sírni,és úgyancsak nem akar elmenni a családtagjainkhoz sem, ha pl a keresztapja vinné el egy hétvégére,mert úgyancsak azt mondja hogy velem akar lenni, ezen hogyan tudnék segíteni, és hogyan tudnám erősíteni lelkileg? És nem e jelent gondot ez a kötödés vagy ez még normális? Köszönöm a válaszát.

Kedves Viktória Az ön leirása az ú.n. szeparációs (elválási) szorongásra enged következtetni. Bár általában kisebb korban jelentkezik, a gyermekkor bármely szakaszában felerősödhet, főleg ha olyan körülmény van a gyermek életében amely megingatja biztonság-érzetét.  Először tehát ki kell zárni az olyan eseményeket, helyzeteket amelyek szorongást okozhatnak és éreztetni vele a feltétlen szülői szeretetet és gondoskodást. Jó elkerűlni a türelmetlen, hajthatatlanúl szigorú szülői magatartást amellyel még bizonytalanabbá, szorongóbbá válik a gyermek. Idővel, helyreáll lelki egyensúlya és megtapasztalja hogy szülei gondoskodását nem vesziti el. Üdvözlettel T.K

2012 március 28
Megyer Anikó: Tisztelt Doktor Úr! Gyermekem fiú 3 évesen kezdte az óvodát előtte magánoviba bölcsibe járt délelőttönként nem aludt ott csak ritkán akkor még pelenkás volt. Mikor a másik ovit kezdtük már szobatiszta volt már éjszaka is (az éjszakai szobatisztaság 2 hét alatt ment szinte túl gyorsan). Szeptemberbe elkezdte az óvodát lelkes volt akart menni nem volt semmi gond, aztán egy hónap múlva bepisilt egyre sűrűbben és sűrűbben aztán meg minden nap.Otthon a gyerkőc mondjuk emlegette hogy őt az xy mindig bántja de az óvónők szerint nem is történt ilyen sőt nem is játszanak együtt de a gyerkőc hajtogatta itthon hogy őt bántja aztán kiderűlt csak irányítgatja megmondja neki mit csinálhat mit nem stb. De mostanra már nem is foglalkoznak egymással de mégis továbbra is bepisil és még mindig bántja az a valaki ha rákérdezünk. Közben kistestvére is született de a probléma már jóval előbb jelentkezett, és még most is fennáll. Sokat betegeskedett és mikor itthon volt kellett legalább egy hét mire a déli esti pisilés visszaállt a régi kerékvágásba. De mikor újra oviba megy kezdődik minden előről. Az óvónők szerint túl kicsi és hogy most jött ki rajta hogy ő közösségbe jár és így küzd ellene mivel ő sosem sírt stb..és nincs konfiktusa azzal a bizonyos gyerekkel. De mi mégis látjuk valami nem a régi ütemben halad. Ugyan a gyerek nem tiltakozik kézzel lábbal hogy ő nem akar menni de nem is az a fajta mert ő szeretett mindig is mindenhova menni idegen helyektől nem félt szerette az újdonságokat ezért volt könnyű a beszoktatás az előző oviba bölcsibe is. Mivel az oviban kezdődött a bepisilés és még a kistestvér jötte sem zökkentette ki, oviban bepisilt itthon nem. Úgy gondolom ott kezdődőt a gond. mi lenne a megoldás erre hozzam haza délben hogy itthon aludjon mert így minden nap egy kudarc éri hogy ő megint bepisilt. és majd az idő rendezi a dolgokat szeptembertől úgyis mégeggyszer kiscsoportos lesz talán majd változik. És nem lesz problémája újra a déli alvásnál vagy ha érte valamilyen trauma valakivel elfelejti addigra? Vagy abszolút nem ez a megoldás ezzel csak mégjobban összezavarom Őt? Vagy váltsunk óvódát mert ha az óvónők sem tudják a valódi okát illetve cáfolják a gyermek otthoni állításait, nem fog rendeződni a dolog? Illetve az őszintét megvalva erősen a kistestvére fogják. Pedig ő jóval később érkezett mint a probléma.

2012 március 28
Nagy Éva: mit érez a négy éves gyerek ha el viszik az anyátol ijen kor mit érez agyerfek ere lenék kiváncsi????

2012 március 28
Szilken: Tisztelt Doktor úr!A 3,5 éves kislányommal kapcsolatban lenne egy kérdésem.Szeptembertől ovis,Az óvónők azt mondják hogy nagyon értelmes,ügyes gyerek, csak ha valami nem tetszik neki verekszik.Pl. ha valaki nem akar vele játszani, akkor üt,ha nem adják neki oda a játékot, akkor üt.Már itthon is egyre gyakrabban csinálja ezt, főleg az apjával.Azt mondja neki hogy hagyjál békén, nem vagy a barátom és már üti is az apukáját.Már mindent kipróbáltunk,szép szót, büntetést, de nem használ semmi.Már kellemetlen, hogy amikor megyünk az oviba a gyerekért, mindig megemlítik, hogy ma is verekedett.Doktor úr mit tanácsol, mit tegyünk?Egyáltalán miért csinálja ezt?Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: Szilvia

A gyemekkori agresszivitásnak számos oka lehet. Egyrészt az öröklött lelki adottságok (temperamentum) másrészt a környezetben tapasztalt viselkedési formák is lényegesen befolyásolják a magatartást.Ha tehát a gyermek egy nyugodt, erőszakmentes környezetben nő fel (ami nyilvánvalóan az önök családjára is jellemző), mégis vannak agressziv megnyilvánulásai, arra kell gondolnunk hogy a kudarcokat illetően alacsony a türőképessége és számára ez a módszer a legkézenfekvőbb a frusztráció kezelésére. Ilyenkor fontos a gyermek számára olyan alternativ magatrtás mintát adni amelyet könnyen elfogad és beépit mindennapi viselkedésébe. Ha ezt nem sikerűl egyedűl véghezvinni,  javasolnám a viselkedés-terápiát amelyet általában gyermekpszichológusok végeznek. Üdvözlettel T.K.

2012 március 28
Eszter: Tisztelt Doktor Úr! A 2,5 éves kisfiam a helyi bölcsődébe jár. A csoportjába kb. 2 hónap tettek át egy 1,5 éves kisfiút a másik bölcsis csoportból. Azért kellett áttenni, mert abba a csoportba már minden gyereket összeharabdált és a szülők fel akarták jelenteni az egyik gondozót, aki mellékesen a nagymamája. Így került a gyerek a mi csoportunkba. Alig két hónap alatt itt is szinte minden gyereket végig harapott. A kisfiamat a karján, a lapockáján és legutóbb az arcán harapta meg. A gondozója szerint, ha nem rántja el a kisfiút az én fiam arcán szét is harapta volna. Ez a gyermek otthon is ugyanígy harpabdál, a nagymamáját is többször megharapta már. Erre a Ő szájon vágta. Az első harapástól kezdve többször szóltam a gondozóknak, hogy tegyenek valamit, de sajnos mindenkitől az a válasz, hogy ez gyermekkori adottság. A szüleit sem érdekli a dolog. Félek, hogy a kisfiamon látható harapás vagy a későbbi harapás maradandó marad. Már nem szeret bölcsibe menni, mert ott van ez a gyermek. Mi lehet a probléma, illetve mit lehet ilyen esetben tenni? Válaszát előre is köszönöm!

2012 március 28
Apogriff: Tisztelt Doktor Úr! Két lányom van, egy öt és fél és egy hat és fél éves. A kettő egymás tökéletes ellentéte. Mindennek ellenére azt gondolom, a kicsi olyan, mint amilyennek egy gyereknek lennie kell, a nagy viszont az én meglátásom szerint kilóg a sorból. Óvodába jár, vannak barátai, jövőre kezdi az iskolát, nincs vele gond az oviban, mindenki szereti, mégis aggódom miatta, mert:hihetetlenül profin manipulálja a környezetét/ ugyanakkor görcsösen fél, hogy elvesszük a dolgait/ az ágyába rejt cukrot, csokit, lufit holott ezek nincsenek elzárva előle, sőt a gyűjtögetés fölött is szemethúnyok, amíg ki nem szorul a saját ágyából. Hiszem, hogy mindent megbeszélhet velem és az apukájával is, mégis füllent nekünk, ha attól fél, hogy esetleg nem fogunk megengedni valamit. Kiszámíthatatlan, hogy hogy fog viselkedni, ha orvoshoz megyünk, vagy ha idegenekkel találkozunk. Egyszer elragadó, máskor kidugja a nyelvét és mindenre daccal reagál. Minden foglalkozás megtetszett neki az óvodában, be is irattam mindig, amire kérte, de egy-két alkalom után nem volt hajlandó tovább együtt működni. Alvás közben gyakran csikorgatja a fogát, olykor napokig görcsösen pislog, aztán hónapokig nem, mások előtt nem produkálja magát, pedig többversszakos verseket skandál itthon. Nem gondolom, hogy komoly baj van, de szeretném, ha zökkenőmentesebben mennének a dolgok, ha magabiztosabban engedhetném iskolába. Köszönöm

2012 március 19
Tóth Imréné: Tisztelt Doktor Úr! Az unokámmal kapcsolatban szeretném véleményét kikérni. A lányomék elváltak, az unokámat nagyon megviselte a válás. Mind a két szülővel jó a viszonya. Most a lányomnak van egy új kapcsolata és elköltöznek egy kis faluba. az unokám az ottani szobájáról készített egy rajzot és ezt szeretném kiértékeltetni. 10 éves és jó tanuló kislány. Kérem válaszoljon, hogy van e erre lehetőség.Válaszát előre is köszönöm!!

2012 március 19
Nikolett: Tisztelt Doktor úr. Segítségért fordulok Önhöz. A 3. osztályos ( 9 éves ) kisfiam minden reggel úgy megy be az iskolába, hogy hisztizik és közli velem, hogy Ő nem megy be a terembe. Amikor apukája viszi, ezt valamiért nem adja elő, csak nálam ( anyukájánál ). Kezdődött azzal, hogy a gyerek beteg volt és 2 hétig nem volt iskolában, amikor bement a legjobb barátjával összeveszett ( mára már réges-régen kibékültek. )Aztán próbált mindent kitalálni, hogy fáj a feje, fáj a hasa stb... és felhívatott a tanárnőkkel, hogy menjek be érte, eleinte meg is tettem, de mikor már minden napra mást és mást talált ki nem tettem meg. Most 3 hete azt adja elő, ha én viszem be az iskolába, akkor nem hajlandó levetkőzni ill. bemenni a terembe. Előad egy hisztit, és majd nem hogy dühroham jön rá. Egyszerűen már mindent kipróbáltunk, semmi se segít. Én itthon vagyok gyesen a 2.5 éves másik kisfiammal, arra is gondoltunk, hogy azért csinálja ezt mert féltékeny. Kérem segítsen, mit lehet ilyenkor tenni...? Köszönöm előre is. Tisztelettel: Nikolett

Elképzelhető hogy valóban a féltékenység az amely viselkedését befolyásolja, mivel csak önnel szemben nyilvánúl meg és csak olyankor amikor el kell vállnia öntől. Szerencsére ez egy átmeneti állapot amely  - ha majd ő is megtapasztalja az érzelmek állandóságát - idővel  megszűnik. lényeges hogy következetesen tartsák magukat a mindennapi órarendhez és szabályokhoz hiszen a legapróbb engedményt is gyengeségként fogja értelmezni és megpróbálja ujra és ujra érvényesiteni a saját akaratát. A "hiszti" és a sirás a gyermek leghasználtabb kellékei ahhoz hogy nemtettszését kifejezze és elérje a számára legjobb, legkényelmesebb megoldást. Ha azt akarjuk hogy az általunk kivánt módon végezze el faladatait, csak akkor kell odafigyeléssel, törődéssel jutalmazni amikor megfelelően viselkedik. minden magatartás-forma amely ezen kivűl esik, nem érdemel figyelmet a szülők részéről és igy lassanként eltűnik hiszen nem hozza meg a gyermeknek a kivánt eredményt. Remélve hogy sikerűl megoldaniuk a gondokat, üdvözlettel T.K.

2012 március 19
Klementina: jo estet kivanok klementina vagyok van egy 10 eve es kislanyom es azt szeretnem kerdezni hogy mikor izgul vagy hal valami halalesetet vagy roszuletet akkor mindig elkezd szedulni es azt mondja mindjart elajul ezzel szakember kell fordulni?A TAVAJ aszomszedba meghalt valaki es volt a temetesen es elajult es azota fel voltam vele orvoshoz es vas hianya volt de meg mindig fel mikor tortenik valami koszonom elore is

Kislánya valószinűleg érzelmileg labilisabb és a kellemetlen események egyfajta pánikot, fóbiát okoznak neki. Kezelést csupán akkor szoktunk felirni ha a rosszullétei nagyon gyakoriak és lényegesen befolyásolják a mindennapi tevékenységeit. Tapasztalataink szerint ezek a rosszullétek idővel megszünnek, bár nincs kizárva hogy érzelmileg továbbra is labilisabb maradjon. Javaslom a pszichológiai vizsgálatot illetve tanácsadást is amely megtanithatja őt a kellemetlenségek hatásosabb kezelésére. Üdvözlettel T.K.

2012 március 19
Sziszi: Tisztelt Dr. úr! 7 éves, első osztályos kisfiam egy hete mindennap azzal jön haza az iskolából, hogy az egyik fiú osztálytársa, mindig arról beszél, hogy ki szeretné próbálni azt a dolgot, de Ő nem egy lánnyal, hanem egy fiúval. Fiamat szorosan átöleli, és olyan mozdulatokat tesz. Kisfiam nem az a fajta, akit ha ér valami, egyből panaszkodik. Nekem az a feltűnő, hogy ezt rendszeresen mondogatja, mintha zavarná. Egyébként azt mondja, hogy Ő ezt nem szereti. A többi fiú osztálytársa is kezd érdeklődni a szexualitás iránt, de ők majd lánnyal szeretnék kipróbálni, ezt mesélte a fiam. Mennyire kell ezt komolyan venni? Aggódom! Köszönettel!! Várom válaszát!

2012 március 19
Burcsa Petra: Tisztelt Doktor Úr! A kislányom most elsős. A problémám :nem hajlandó tanulni, ügyesen olvas szépen ír a matek is megy de ha nincs kedve egyszerűen megmakacsolja magát és veszekedés és zsarolás által hajlandó megcsinálni a feladatát.Próbáltam szépen észérvekkel hatni rá nem akarom hogy a tanulás nyüg legyen főleg hogy könnyen tanul, okos ,hibái abból vannak, hogy elkalandozik, játszik a tanárnő szerint éretlen az iskolára, ami nem igaz mert a magatartása példás, beilleszkedett az első hetekben a tanárnő szerint is egy probléma van ,hogy a játék érdekli jobban. Szerintem ez nem probléma csak a mi oktatási rendszerünk szempontjából jelent azt. Mikor játszon ha nem most? Bizony megteszi az iskolában azt hogy ez utolsó feladatot áthúzza, közli hogy ő elfáradt elég volt, és igaza van az elsős gyerekeknek sok a napi 5-ször 45 perc, de ez van és nem mondhatom neki hogy persze ne csináld. Néha fogytán az erőm hogy mindig harcolnom kell vele és előbb-utóbb sírás a vége. Az egészben az a bosszantó hogy félórát sír hogy nem akarja megcsinálni de ha rádörrentek hogy nincs tovább öt perc alatt megcsinálja hibátlanul. Nem akartam hogy a tanulás nyüg legyen de nem tudom hogy jöhetnénk ki ebből. A családban csak velem hajlandó tanulni alapból is én vagyok számára az akitől mindent elfogad mondta már azt is hogy csak bennem bízik ez nem baj csak sokszor az én türelmem is véges a sok gond és munka mellett. A tanárnő azt javasolta hagyjam majd ha kedve lesz tanul számomra ez elfogadhatatlan ilyen nincs, ő sem mondja az óráján majd ha kedvetek lesz olvassatok. Várom válaszát Üdvözlettel:Burcsa Petra

2012 március 19
Hédi: Tisztelt Doktor úr! 2 és fél éves kisfiam miatt aggódom, és szertném tanácsát kérni.Kb 2hete cirkuszol a délutáni alvásnál, beszél rúgkapál, nem hagyja magát ellazulni, feláll, nevetgél "bulizik". Estére viszont nagyon elfárad, kezelhetetlenné válik, túlpörög. Próbáltam a régi megszokott módon elaltatni de nem megy,a mesét meghallgatja, a kiságya mellett még mondókáztunk, és közben, vagy utána alzdtel, nem könnyen, de legalább elaludt kb30perc alatt. Próbáltam, hogy kijöttem a szobából, elszórakoztatta magát...bennmaradtam vele csinálta a produkciót, többször elveszítettem már a türelmem, veszekedtem vele, mert tudom szüksége lenne a nappali pihenésre (meg nekem is sok dolgom lenne).Mostanában nyugodt maradok, és végigvárjuk az alvásidőt az ágyban, hogy legalább nyugton legyen picit pihen, de nem alszik el.Nem akar aludni. Ötletszerűen próbálkozok, nem szeretném, ha leszokna az alvásról. Az esti altatásnál is próbálkozik már sajnos.Így fél10 -10 mire elalszik,és 8-fél9 körül ébred.10-11 órát alszik éjjel.Ez nem kevés ekkora gyermeknek? Nagyon várom, és előre is köszönöm válaszát!

2012 március 19
Gitta: Tisztelt Doktor Úr! Tanácstalanok vagyunk 3 éves kisfiunkkal, aki hirtelen egyik napról a másikra nem alszik éjszaka. Családba, életkörülményeibe semmi változás nem történt, minden kiegyensúlyozott és állandó körülötte. Lobbanékony türelmetlen és a nem alvás miatt nyugtalan napközben is, étvágya romlott. Éjszaka fél óránként felsír félálomba és sokszor csak nagyon nehezen tudjuk megvigasztalni. Már leszokott a cumisüvegezésről, de most újra kérni és látszólag - főként napközben megnyugtatja. A gyermekorvosunk, annyit mondott, hogy ez a dackorszakkal jár. Mi aggódunk és nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk a dologhoz, eddig nem tapasztaltunk ilyet. Segítségét és tanácsát köszönjük!

2012 március 19
Zsu: Tisztelt doktor úr! 3 éves kisfiamnál jelentkező problémák miatt fordulok Önhöz. Megítélésem szerint bizonyos magatartási problémákkal küzd: (1)egyes látogatók, vendégek megjelenése esetén "pörög", játékokat dobál, borogat, provokál; (2) önállóan időnként nehezen foglalja le magát, szülői részvételt, irányítást igényel (3) étkezése gyakran elhúzódik, ebben is kéri a résztvételt (4) nem agresszív, de kissé provokatív, gonoszkodó egyes (fiatalabb)vendég gyerekekkel. Amennyiben a "külső" hatások nem állnak fenn, is kellő figyelmet kap, játéka jellemzően nyugodt, összeszedett, puzzlét élvezettel kirak, gyurmázás, legózás, meseolvasás, szerepjáték leköti, rövidebb ideig rajzolás is. Háttér: elhúzódó gyermekágyi depresszió, másfél éves korában költözködés, vetélés majd újabb problémás terhesség, fentiek miatt időnként nem kiegyensúlyozott szülői magatartás két év három hónapos korban kistestvér születése, távol lévő nagyszülők (jelenlétükben egyes magatartási problémák fokozódása, jeletkezése). Azzal kapcsolatban kérném segítségét, tanácsát, hogy van-e, milyen jellegű magatartási zavar van, a felsorolt háttér okozhatja-e, illetve milyen módon próbáljuk orvosolni a korai negatív hatásokat, korrigálni a magatartást? előre is köszönöm

2012 március 12
Kriszti: 2 leánygyermekem van 12 és 14 évesek.Sajnos a 12 éves lányom sokat hazudik,lop és abszolút nem akar még tanulni sem!Voltunk régebben pszichológusnál és sajnos kudarcba fulladt,mert nem volt hajlandó megnyílni a leányzó és nem folytatódott a terápia.A lopását pénzre és otthon tartott édességre értettem.Első esetben 2000 majd rám kb. 1 évre rá 10000 forintot lopott,és az iskolai büfében költötte el.A másik baj,hogy ha leszidjuk,vagy büntetést kap hamar úgy tesz mintha mi sem történt volna.Semmi megbánás,bűntudat nem látszik rajta.A felnőttekkel tiszteletlen,visszabeszél,nővérének nekimegy,flegma.Annyi mindent kipróbáltam már,elmentem az iskolába váratlanul a tantestülettel is beszéltem és nem változik semmi. Kérem szépen valahogy ha tud segítsen visszakapnom az igazi lányomat aki olyan édes bájos volt.Előre is köszönöm a válaszát! Egy aggódó anya!

Kedves anyuka

A viselkedési gondok a serdülőkor leggyakoribb problémái közé tartoznak és valóban nem könnyű kezelni őket. Nem ritka hogy a kihivó, provokáló viselkedés mögött érzelmi zavarok (pld. depresszió) állnak ezért jó lenne megtudni hogy nincs-e olyan körülmény ami lánya érzelmi világát megzavarta és a lopással csupán önmagát "jutalmazza".  Probáljon kicsit valtoztatni az eddigi megkozelitesen, legyen inkabb baratno mint szulo es a kioktato viszonyulast lecserelni egy empatiasabb stilusra amely az o szemszogebol nezi a serdulokor bizonytalansagait, lazongasait. Remelve hogy sikerul megoldani a gondokat, udvozlettel T.K.

2012 március 12
Réka: Üdvözlöm! Szeretném ha segítene. Kisfiam 8 éves, példás tanuló. Fél éve tikkel , köhécsel, és 1 hónapja pislog. Voltunk gyermek pszichológusnál, aki azt állapította meg, hogy hiperaktív és figyelemzavaros. A kisfiú nagyon nyugodt természetű, senkinek nem ártó, jószívű gyermek. A tikk utalhat hiperaktivításra és figyelemzavarra? A ritalin nevű gyógyszert írta fel, amit én nem adtam be neki, mert nem gondolnám, hogy ekkora baj lenne. Más alternatíva nincs a figyelemzavar "fejlesztésére" csak a gyógyszeres kezelés? Köszönöm válaszát előre is !

A tic-ek valóban társulhatnak a hiperaktivitás - figyelemzavarhoz de nem kötelezően járnak együtt. Fontos tényező lehet a gyermekben felhalmozódott feszültség jelenléte (iskolai teljesitmény szorongás, túlzott elvárások, családi vagy iskolai konfliktusok). Általában a szorongás csökkenésével párhuzamosan csökken a tic-ek gyakorisága is. Ami a figyelemzavar kezelését illeti, természetesen nem csak gyógyszeresen lehetséges. Jelenleg a leghatásosabb módszernek a viselkedésterápiát tartják, külön erre a módszerre képzett terapeutával. Pár nevelési tanács is sokat segithet főleg ha az iskolában is használják őket. Remélve hogy gondjaik hamarosan megoldódnak, üdvözlettel T.K.

2012 március 12
Ácsné Nyitrai Anna: Tisztelt Doktor Ur! 6éves kislányomnál inteligencia vizsgálatot csináltak,melynek értékei:IQ=132,VQ=145,PQ=108.Mit jelentenek ezek az eredmények emberi nyelven? Köszönettel Ácsné Ny.Anna

2012 március 12
Zsoltee77: Tisztelt doktor úr! Zsolt vagyok,és azzal kapcsolatosan szeretnék öntöl segítséget kérni,hogy a jelenlegi páromnak már van 2 gyermeke,14-illetve 8-évesek,(mindkettő másik apukától!) És a kisebbik fiúgyermek viselkedése finoman szólva is felháborító,kezdve azzal,hogy nagyon akaratos,hihetetlenül hisztis,és nagyon tiszteletlen,ez úgy nyilvánul meg például,hogy jelenleg 2.-osztályos tanuló,és ő az iskolában különböző játékokat visz be,és az órán nem a feladatokat csinálja,hanem a játékaival játszik,ha a tanárnő rászól,hogy dolgozzon ő is az órán úgy mint a többi gyerek,akkor el kezd hisztizni,ha elveszi a játékát a tanárnő,akkor csúnyán(csúnya szavakkal rákiabál)az előtte,és mellette,valamint a mőgötte lévő padtársainak a könyveit,füzeteit,mindenüket ledobálja,grimaszokkal kicsúfolja a tanárt,sokszor a földön hánykolodva kiabál,hogy adja vissza a játékát,éshisztizik,hogy ő nem ír,nem olvas,nem csinálja azt amit mond a tanárnő,hanem játszani akar,ha itthon mondjuk neki,hogy jön a tanulás és a leckeírás,akkor szintén nagyon nagy hisztit csap,és sírásba kezd(sajnos nagyon le is van maradva,mert a többi társa,már folyékonyan olvas,a párom gyermeke viszont nem igazán tud olvasni)és sajnos ez a tiszteletlenség a családban is folytatódik a gyermek részéről,mert a saját anyjának is sokszor olyat mond,hogy undok dög anyuka,nem vagy az anyukám,vagy hülye vagy,vagy nem egyszer kellett rászólnom,mert a hasonlókorú ismerősöknek olyat mond,hogy fa...opó,b...zi,kur..a,stb-stb,egyedül nem nagyon akar csinálni semmit,még az iskolába menethez,is sokszor öltöztettni kell,viszont tv-,és számítógép nélkül nem tud meglenni,aludni nem nagyon akar,sokszor iskolaidőben is akár 10-ig,de iskolaidőn kivül akár éjfélig is fent van,és tv-t néz,és ha nem engedjük,akkor jön a nagy szokásos hiszti! Tehát ezeknek a viselketdési nehézségekre szeretnék választ kapni,hogy hogyan lehetne orvosolni azt a problémát? Válaszát előre is köszönöm szépen! Üdvözlettel:Zsolt! UI: muszály megjegyeznem,hogy az anyuka nagyon engedékeny,és sajnos nem alakalmaz szigorú következményeket a gyerekkel szemben mikor így viselkedik,hanem ha én fenyitő jelleggel rászólok még védelmébe is veszi a gyermeket,és sosincs megbüntetve a gyerek!(én úgy gondolom,hogy a páromnak kellene elöször felismerni,hogy muszály szankciókat alkalmazni a gyerekkel szemben,mert ez a viselkedés tarthatatlan egy 7-éves kisfiútól)

Kedves Zsolt

Annak alapján amit leirt, úgy gondolom hogy először a nevelésen kellene változtatni. az engedékenység illetve a következetlen nevelés sajnos igen nagy gondot okozhat később is mivel a gyermek megszokja azt hogy ő büntetlenűl megtehet akármit. természetesen ilyenkor nem az erőszakos módszer (fizikai fenyités) a megoldás hanem egy elfogadható szabályrendszer kidolgozása és következetes betartatása. Fontos hogy módszerüket összehangolják az iskolában használttal ahhoz hogy igazán hatásos legyen. Mivel valószinűleg viselkedésével a gyermek a hatáskeltést célozza, lényeges hogy ne olyankor figyeljenek rá amikor "hisztizik" hanem amikor valami jót cselekszik. Igy remélhetően csak a helyes viselkedést erősitik meg. Ha nem sikerűl egyedűl véghezvinni a változtatásokat segitségükre lehet a nevelési tanácsadás. Remélve hogy gondjaik megoldódnak, üdvözlettel T.K.

2012 március 12
Évi: Tisztelt DR.Úr! A Lányom 5 éves lesz és rengeteg probléma van vele.Voltunk már óvodapszichológusnál de az ő megállapítása szerint semmi probléma nincs a kislánnyal.Sajnos nagyon figyelmetlen,feledékeny tájékozottsági,hely idő és térbeli zavarai vannak! Egyszerűen nem tudja mikor van reggel,dél,este mi hol van a lakásban,ha valamire megkérem mire odaér ha egyáltalán jó felé indul addigra elfelejti mit is kértem tőle,mindent olyan lassan csinál beleértve az étkezést,öltözködést vagy bármit! Nincs egy önálló gondolata nem érti a dolgokat,szavakat mondókákat!Voltunk már hallásvizsgálaton is de semmi gond a hallásával,teljesen máshogy mondja vissza a dolgokat mint ahogy hallja!Azt mondja mindig rosszat álmodik,az óvodában sem tud a gyerekekkel kapcsolatot teremteni,ő szeretne mindig a középpontban lenni ha nem így van akkor valami eszméletlen hiszti tör rá,akkor is ha valami nem jön neki össze,türelmetlen nincs akarat ereje!egyszerűen nem 5 éves szinten van és szeretném a tanácsát segítségét kérni hogy a drúr szerint mi lehet a probléma vagy a megoldás?

2012 március 12
Nagyé Kasza Anikó: Tisztelt Doktor Úr! Kisfiam 8 hetes és van egy 2 éves beagle kutyusunk a lakásban. A kutya van hogy többször elkezd ugatni és a kisfiam ilyenkor nagyon megijed tőle,néha még sír is. Lehet ebből valami problémája később a gyermekemnek? Az idegrendszerére nincs rossz hatással? Aggódom ez miatt de a kutyát is nagyon szeretjük. Válaszát előre is köszönöm!

2012 március 12
Kata: Tisztelt Doktor úr! A kislányom osztályába 9-10 évesek van egy fiú aki sajnos olyan szinten zavarja az órákat hogy van hogy nem tudják megtartani tőle.Állandóan feláll órán sétál belebüfög a másik fülébe énekel kiabál.Sprayvel fújkál a többiek szemébe ez pl az én lányommal csinálta és mikor a tanító néni megkérte a lányomat hogy vigye fel a sprayt a terembe ez a kisfiú neki rontott hogy nem viheti.Megszökött az iskolából már nem egyszer.Arra lennék kíváncsi hogy mi állhat a kisfiú hátterébe milyen próblémák és esetleg hogy lehetne ezt kezelni,mert sajnos a tanító nénik sem tudják már pedig ösztönzik a kisfiút ha jót csinál megdícsérik de ez nem érdekli őt tehát ugyan úgy csinálja ezeket a dolgokat.Anyukával beszélni nem lehet mert én úgy látom nagyon elfogult ami szerintem nem jó mert a gyermeken így nem lehet segíteni.Azt is bevallotta anyuka hogy nem bír vele.Tanárai küldték pszichológushoz de anyuka a háromnegyed részét lemondta.Kérem segítsen előre is köszönöm.

2012 február 21
Judit: Tisztelt Doktor Úr! 2 gyermekem van, akik közül a nagyobbik (4 éves) súlyos epilepsziás csecsemő kora óta és talán ebből kifolyólag középsúlyos értelmi fogyatékos ( de azt, hogy mitől lett epilepsziás azt még nem tudták kideríteni). Azon túlmenően, hogy testileg és mozgásilag is le van maradva, súlyos figyelemzavaros. Mindent a szájába vesz, a legapróbb szöszöket is képes felvenni a szőnyegről és megenni, nagy örömét leli, ha a másik haját tépheti és sokszor van egy nap, hogy minden ok nélkül őrült sikonyálgatásba kezd. Ha rászolunk, annál inkább csinálja. Az öccse ez miatt sokszor elsírja magát. Mivel nem kommunikál és nem is játszik semmivel ( csak rágja) pszichológus nem igazán tudott velünk mit kezdeni. Szeretném kikérni az Ön véleményét is , lehet-e valamit kezdeni ezekkel az idegi, és-vagy kényszeres cselekvésekkel? Előre is köszönöm válaszát!

2012 február 21
Szilvia: Kedves Doktor Úr! Kisfiam 8 és fél éves, másodikos. Nagyon türelmetlen, ha valami nem sikerül neki rögtön sír. Nagyon nem bízik magában, azt mondja neki ez sem és ez sem fog sikerülni, úgysem fog sikerülni. Mindenre azt mondja, hogy ő ezt sem tudja, erre sem képes és arra sem. Hogyan tudnám erősíteni az önbizalmát, hogyan lehet elérni, hogy ne sírjon rögtön, ha nem ő az első az iskolában az ebédnél, nem ő kapja a farsangon az első tombolanyereményt? Köszönöm! Sz

Lényeges lenne megtudni hogy  valójában mi is okozza kisfia önbizalom hiányát (pld. testvér jelenléte, nevelési hibák, iskolai problémák). Általános szabályként érvényes hogy a gyermek a sirással, elégedetlenkedéssel csupán maga felé szeretné irányitani a figyelmet illetve elkerülni a számára kellemetlen helyzeteket, felelősséget. Ahhoz hogy ne sirjon minden apróságon, először is nem kell reagálni a sirásra vagyis csak akkor foglalkozzanak vele ha gondjait, kérdéseit, kétségeit megfelelően, korához illően fejezi ki. Önbizalma is fejlődni fog ha sikerűl egyedűl megoldania feladatait és ráébred az önállóság előnyeire.Fontos tehát hogy az önök részéről milyen visszajelzéseket kap és az önök viselkedése milyen példával szolgál (probléma-megoldás, konfliktus-kezelés, csalódások, sikertelenségek feldolgozása). ha mindezt sikerűl következetesen átadni neki, idővel az ő viselkedése is minden bizonnyal változni fog. Üdvözlettel T.K.

2012 február 21
Ildikó: Tisztelt Doktor úr!A kislányom 4 éves,és az a problémám ,hogy semmi "külön"órára nem szeretne járni.Nagyon otthon ülős és állandóan a tv-t akarja nézni,persze nincs neki mindig megengedve.Sír ha megkérdezem ,tőle hogy milyen szakkörre szeretne járni.Kérem segítsen .köszönöm

4 évesen szerintem még nem a "külön órán" gondolkodik a gyermek, ilyenkor kezd kibontakozni a gyermek érdeklődése ami  - be kell vallani - nem mindig egyezik a szülők akaratával vagy álmaival. azt javaslom tehát hogy inkább a barátaival vagy óvodás társaival töltött időt szorgalmazza még ha az nem is jelent mást mint "egyszerű" közös játékot hiszen a társaskapcsolatok későbbi alakulását ezek a játékok nagymértékben befolyásolják. Idővel rájönnek majd melyek azok a területek vagy készségek amelyekre szivesen fordit időt és amelyekhez tehetsége is van, azokat majd érdemes lesz továbbfejleszteni. Üdvözlettel T.K.

2012 február 21
DMGYB: Kedves Doktor Úr! 3 éves kislányom elutasítja apukáját. Nem bújhat oda hozzá, nem adhat puszit neki, nem engedi meg, hogy felvegye.. Sokszor kiküldi a szobájából és már sajnos mondja is neki, hogy apa nem szeretlek, ne gyere ide... Nem veheti ki az autóból, nem vetkőztetheti le ha hazaérünk... sorolhatnám. Ritka alkalom, amikor viszont jól elvannak együtt. Férjet szegényt nagyon megviseli és nem tudjuk mit tegyünk. Elrontja a család hangulatát a minden nap ez a sok ellenkezés. Nem tudom mi lenne a jó taktika, hogy javuljon a helyzet. Várom válaszát!

2012 február 12
Szandika: Tisztelt Doktor Úr! Végső elkeseredésemben fordulok Önhöz!Az én kislányom 5 éves,középsős.Már járt mini illetve kiscsoportba,ugyanebbe az oviba.Szeretett oviba járni,nagyon okos,kedves,segítőkész,mindenkivel jóban volt.Most szinte minden reggel indulás előtt hányik,illetve,ha beérünk az oviba.Sírni is szokott,hogy ne menjek el,mert hiányozni fogok neki.Volt egy olyan eset egy hónappal ezelött,hogy egy kisfiu mindig akkor ment ki wc-re mikor a kislányom is.Ez a kisfiu többször kérte a lányomat,hogy dugjon bele a kisfiu fenekébe egy fogkefét,vagy kint at udvaron egy botot vagy szorjon bele neki homokot.Szandikám itthon elmondta,mert nagyon sokat beszélgetünk.A kisfiut azota pszichiáter kezeli,mert mint kiderült az előző oviban is ez volt a baj,ezért tanácsolták el.Mostmár figyelnek az ovonénik és nem engedik a kislányomat csak egyedül wc-re.Engem csak ez a reggeli hányás nyugtalanít,mert ha pl.hétvége van,akkor nincs hányás,csak ha oviba megyünk.Nekem úgy tűnik,mintha ,,direkt''csinálná,hogy hazavigyem vagy ilyesmi.Ma is ez történt,de nem engedtem hogy hazajöjjön,mondtam neki,hogy hétfőn farsang,ne legyen beteg,és délután majd együztt megvesszük a kinézett jelmezét!Tudna-e nekem tanácsot adni?Tisztelettel

Leirásából itélve kislánya egyfajta fóbiával küzd tehát egy olyan szorongással ami kizárólag az óvodához kötődik. Ilyenkor fokozottan szüksége van a szülő jelenlétére hiszen az jelenti számára a biztonságot. Ezek nem tudatosan irányitott folyamatok, a hányinger a szorongás testi megnyilvánulása. mindenek előtt tehát a szorongását kell eloszlatnia. Nincs kizárva hogy a kisfiú jelenléte fenntartja ezt a szorongást de idővel ez csökkenhet ha az óvodai személyzet is segitségükre lesz. Ha ez mégsem igy alakúlna, szükség lehet a pszichológiai vizsgálatra illetve tanácsadásra is. Üdvözlettel T.K.

2012 február 12
Dzsinus: Jó napot!Olyan problémám van hogy van egy 2 és fél éves kisfiam,5 hónapja bölcsibe jár,én visszamentem dolgozni.Nem is volt gond a beszoktatással,simán ment minden.De most egy pár napja elkezdett dadogni már már annyira hogy szinte egész nap meg sem szólal pedig azelött nagyon cserfes volt,mindenhez fűzött valami kommentárt.De most csak rövid szavakban válaszol és inkább nem mondja ki amit szeretne.Engem ez nagyon felkavart még sírok is éjszakánként.Hozzá teszem hogy ez egyik napról a másikra történt.Szóval tényleg nem értem.Beszéltem a védőnővel de ő arra fogta hogy biztos megviseli a változás,hogy én újra dolgozok,nem vagyok mindig mellette majd elmúlik.Igyekszem elhinni de nagyon nehéz.Látom rajta hogy annyira mondaná de nem sikerül neki és inkább hallgat.Aztán visszakérdezek hogy micsoda mondjad nyugodtan meghallgatlak de nem annyit mond hogy nemtudom vagy semmi.Kérem nyugtasson meg hogy átmeneti a dolog.Nagyon aggódom.Várom mielöbbi válaszát.Köszönöm!

2 és fél évesen a beszéd még nincs teljesen kialakúlva, ilyenkor valóban megjelenhet a dadogás amelynek viszont nem tulajdonitunk különösebb figyelmet mivel általában átmeneti zavarról van szó. Idővel , ha stabilizálódik a beszéd és az érzelmi változások enyhűlnek, a dadogás is eltűnik. Egyelőre tehát azt javasolnám próbálja minnél higgadtabban kezelni a problémát, fontos hogy a gyermek ne érezze az ön feszültségét hiszen azt ő is átveheti. Remélve hogy gondjaik hamarosan megoldódnak, üdvözlettel T.K.

2012 február 12
Kata: Tisztelt Doktor Ur! 2.5 eves kisfiam az utobbi idoben nagyon hisztis lett. Kiskoraban mindig olben kellett lennie, nagyon anyas gyerek, tavaly augusztusban volt egy korhazi kezelesunk, ahol elvittek tolem az intenziv osztalyra es ott egyedul volt. Miutan hazajottunk meg anyasabb lett, mindenhova jott velem, mostmar ez valamennyire megszunt, mert mar haromszor itthon tudtam hagyni en pedig elmentem a boltba. Az idegenekkel zarkozott, nem beszel elottuk, visszahuzodo. Napkozben szepen jatszik, meset nez, jon megy a hazban, de amikor belebujik a kisordog akkor vege mindennek, mindenert sir, peldaul ha meset akar nezni bekapcsolom naki a tv-t kb. 5 percig minden rendben, akkor kijon nagy orditassal, hogy ott nem jo a szamitogepen akarja nezni, maskor ezt eljatsza forditva, az oltozesnel is siras van, hol ez nem jo, hol az nem jo, valamikor mar addig megy ez a siras, orditas hogy mar en is sirok vele, probaltam odamenni, megnyugtatni, de akkor rugdos, nem lehet, probaltam felemelni a hangom akkor meg jobban sir. Olyan is van hogy bejon a nagymamaja, abban a percben elkezd fele utogetni a kezevel es mondja hogy menjen ki, de nekem is megmondja hova uljek, alljak, ha nem jo helyen vagyok mar rogton olyan ideges, siros hangon kiabal.Nem tudom mit tegyek, kerem segitsen. Koszonettel Kata

Gyakori jelenség az amikor a gyermek kihasználja szülei szeretetét és tulajdonképpen átveszi a család irányitását annyira hogy minden felnőtt körülötte forog. Ilyenkor a "hisztis rohamok" az érzelmi zsarolás eszközei, a szülő mindent megtesz hogy elkerűlje őket még akkor is ha közben érzi hogy elveszti szülői tekintélyét. Ha tehát változtatni kiván a jelenlegi helyzeten, mindenképp következetesen  és kitartóan ragaszkodnia kell egy közösen kialakitott szabályrendszerhez.  Nyilván nem csak önnek hanem a család minden felnőtt tagjának aki résztvesz a nevelésben. Lényeges hogy a hisztit nem kell figyelembe venni, ily módon lassanként leszokik róla. Meg kell értetni vele hogy amikor el szeretne érni valamit csupán egy módja van rá : ha helyesen viselkedik. Remélve hogy sikerűl megoldani a gondokat, üdvözlettel T.K.

2012 február 12
Bani11:Tisztelt Doktor Úr! A fiam májusban lesz 11 éves, és elég sokszor elsírja magát,és nem tudom miért lehet.Az iskolában is, ha 5-öst kap sír, ha kérdezek teljesen semleges kérdést, akkor is elsírja magát. Nem tudom, hogy kellene kezelni, eddig próbáltam türelmes lenni, de segítségét kérném, hogy mit tehetek, hogy tudjak neki segíteni.Meddig természetes egyáltalán, ha egy fiú sír? Ezt leszámítva semmi probléma nincs vele,jól tanul, a magatartása is rendben van. Egyedül nevelem, de az apukájával jó a kapcsolata. Segítségét előre is köszönöm

Kedves anyuka

2012 február 12
Eva: Tisztelt Doktor Úr! Van egy 2 és fél éves,és egy korrigált 6 hónapos kisfiam. A nagyobbik fiammal kapcsolatban fordulnék Önhöz! A problémám sajnos többrétű. Egyrészt a kisfiam még mindig nem beszél, nagyon ritkán ha nem figyel oda elcsípünk értelmes szavakat, de ha ennek örülünk és megdicsérjük olyan mintha zavarba jönne, és nem hajlandó megszólalni, csak babanyelven. A kisebb fiam júliusban született akkor volt először, hogy a nagyobb nem látott 5 napig. Majd a kicsi születése után 3 hónappal bölcsibe kellett íratnunk mert semmi segítségem nem volt és a picivel kórházba kellett járkálnom. A bölcsibe könnyen beszokott, nagyon szereti, fél napokat van bent. Viszont ott sem beszél, csak néha-néha hallják a nevelők, ha egyedül játszik akkor mond szavakat. Másrészt elképesztő hisztirohamai vannak. Már mindent kipróbáltunk, tényleg mindent, de semmi sem használt. Van, hogy 1 órán át hisztizik és ezek a rohamok egyik pillanatról a másikra jönnek. Kimerült vagyok már és bevallom sokszor ideges, mert tehetetlennek érzem magam.Emellett a szobatisztasággal sem haladunk. Volt olyan időszak, hogy elkezdett szólni,ha bekakilt, akkor is megdicsértük, de mintha a dicséret visszahúzná, abbahagyta a dolgot, és most már nem szól. A kicsit egyébként nagyon szereti, simogatja, puszilgatja, elköszön tőle ha elmegy reggel és hozzá rohan nem hozzám amikor érte megyünk a bölcsibe. Tudom, hogy sok volt neki a kistestvér születése és rögtön utána a bölcsi, de már kezelhetetlenné vált számomra a helyzet és nem tudom mit tegyek. Köszönöm a válaszát!

Kedves Éva

2012 február 12
Erzsi: Tisztelt Doktor úr! Az unokám viselkedésével kapcsolatban kérném véleményét.A problémák még az ovodában kezdődtek,mivel nagy kislány így jelentős erőfölénnyel rendelkezik és ő sajnos,hogyha valamit nem kapott meg akkor megszerezte durva módszerrel ütött,rúgott ,harapot, lökött,ha büntették dacoskodott nem fogadta el a büntetést ezért pszichológushoz kellett járnunk,de nem javult a helyzetünk sőt az ovodai foglalkozásokon se vett részt csak ami neki tetszett . Jelenleg első osztályba jár kiváló képességű,de a mai napig sem vessz részt torna órán,ének órán és nem hajlandó hangosan olvasni pedig nagyon szépen olvas,de közösségben nem hajlandó szerepelni.Egy évig jártunk pszichológushoz de nem tudta megmondani a konkrét okot,hogy mitől zárkózik be viselkedik így,csak annyit mondtak,hogy dacos és próbáljuk büntetni,de nem javul a helyzetünk így sem, mert a büntetést tudomásul veszi és ennyi.de amit kérünk itthon ha kikap ,vagy ha zsaroljuk esetleg megteszi,de az ískolába nem.A verés nem igazán tartozik a nevelésünkhöz,de a szülők már ezt is kipróbálták.A Tanító néni sem találkozott még ilyen gyerekkel miközben nagyon jó képességű tudja-- osztály első de ha nem fogja a kötelező dolgokat megcsinálni akkor nem mehet második osztályba, Megint pszichológushoz küldenek ,de mi már nem hiszünk a javulásban.Ön szerint mivel tudnánk rá venni a közösségi munkára--vers,olvasás.tánc.torna óra.Írásban miden feladat kiváló.A kislány nem szólít meg senkit ,nem kér segítséget senkitől de a bajba jutottakon segít,Játszótárs nem igen van mert egyke gyerek és elég önző és félnek tőle. Várom válaszát Üdv:elkeseredett nagymama

Abból amit leirt én inkább szorongásra tippelnék. Unokája valószinűleg fél a társas helyzetektől , nem tudja kezelni őket és a többiek felöl jövő visszajelzések sem lehettek számára túl biztatóak. Ilyenkor az a legfontosabb hogy sikerélményei legyenek amelyek javitanak az önbizalmán. Hasznos lehet az iskolán kivűli tevékenység (sport, művészet) amelyhez van tehetsége és motiváltsága. Főleg a társas tevékenységek segithtnek amelyek megtanitják a szabálykövetés fontosságára, arra hogy úgy is el lehet érni valamit ha odafigyelünk másokra. Fontos pozitivumnak tartom a segitőkészségét, amit ha kiaknáznak, lényegesen javithat a viselkedésén. Természetesen a hangsúly a szülők hozzáállásán van, a türelmes, szeretetteljes és bölcs nevelés amelyben nem a büntetés a legfőbb módszer hanem a mintaszerű  viselkedés, a problémák ésszerű megoldására való törekvés. idővel, ha következetesen kitartanak e nevelési elvek mentén, az eredmény sem marad el. Üdvözlettel T.K.

2012 február 12
Tomi: Kedves Doktor Úr! Lányom 8 éves múlt, édesanyjával él, mivel 7 éve elváltunk. Rendszeresen nálam tölti a hétvégéket, illetve hosszabb szüneteket. Új párom és családja is befogadta, sajátjaként szereti. Édesanyja nevelési módszerei "sajátosak" (csinálhatsz amit akarsz, míg nekem nem kell veled foglalkoznom). Mi próbálunk vele minél többet játszani, tanulni, beszélgetni, jóra tanítani. Sokszor ezt a tanítást "dirigálásnak" , "szekálásnak" éli meg. Nekünk ezt nem jelzi, de édesanyja elmondása szerint otthon szinte panaszkodva meséli, aki ezáltal is megragad minden alkalmat, hogy ellenünk hangolja. Gyermekem, nehezen nyílik meg, minden szót szinte úgy kell kihúzni belőle, pedig mindig arra biztattuk, hogy nekünk bármit elmondhat, tőlünk mindent megkérdezhet. Tehetetlennek érezzük magunkat, igyekszünk minél bensőségesebb légkört kialakítani, de mivel édesanyja nem partner ebben mindig falakba ütközünk. Erőszakkal faggatni nem szeretnénk, de magától nem beszél az érzéseiről. Abban kérnénk a segítségét, hogy ezeket a falakat miként tudnánk ledönteni, illetve, hogy véleménye szerint a gyermeknek szüksége lenne-e szakszerű segítségre! Köszönettel:egy aggódó apuka

Meglehetősen bonyolúlt helyzetben van a kislánya hiszen hűségesnek kell maradnia apjához és anyjához is egyaránt, annak ellenére hogy más - más nevelési módszereket használnak. Ilyenkor a gyermekben kialakúl egy lelki konfliktus amire  - az ön kislánya esetében - pld. zárkózottsággal védekezik (t.i. ha nem nyilvánitja ki érzelmeit, senkit sem kell megbántania). Ideális tehát az lenne ha megszűnne az ellenségeskedés hiszen akkor neki sem kellene vivódnia a helyes viselkedésen. Addig is hasznos lehet ha úgy próbálná meg nyiltabbá tenni őt hogy minnél közelebb kerűl hozzá,  - akár játékosan is - minnél jobban belemélyedni az ő kis világába, hogy ne tekintélyt követelő felnőttnek hanem egyfajta barátnak, játszótársnak lássa önt. Amikor majd úgy érzi teljesen megbizhat önben, minden bizonnyal kinyilik majd a lelke is. remélve hogy megoldódnak a gondjaik, üdvözlettel T.K.

2012 február 12
Brigi: Tisztelt Doktor Úr! Olyan proplémám van, hogy kislányom 3 éves és oviba jár. Eddig semmi problémánk nem volt a wc-sel, rendesen pisilt és kakilt a lányom egyaránt a wc-be és a bilibe is egyaránt. A problémám kb 1 hete kezdődött. Családi programunk volt, egy előadást néztünk meg és ott a lányomnak pisilni kellett, de egyszerűen valamitől megilyedt és nem akart pisilni. Ott akkor kétszer is próbálkoztunk, de nem akart és sírt. Hazáig tartott ami kb 40 percig tartott és otthon sem akart pisilni csak a fürdőkádba volt hajlandó úgy, hogy közben engedtem a vizet neki.(volt olyan is, hogy egyszerűen összepisilte magát és persze sír is miatta) 1 hete nem vittem ovódába, mert közben beteg lett. A háziorvost ismegkérdeztem és azt mondta, hogy valami trauma érhette. Javasolta, hogy akár együtt pisiljünk ő a bilin és a wc-n vagy üljek mellé stb. Mindent kipróbáltam és nem működik. Hétfőn már megyünk ovódába és már előre félek, hogy ott mi lesz. Még azon is gondolkodtam, hogy esetleg fel volt fázva és fájt neki a pisilés csak nem szólt, de csak szólt voltna, ha fáj neki. Nem? Kérem javasoljon valamit, hogy mit lehet ez ellen tenni. köszönöm: Brigitta

Kedves Brigitta

2012 február 12
Agi: Jó Napot Kívánok!Nekem nagy szükségem lenne az ön tanácsára,hogy mit tegyek.Kislányom 2007.06.24-én született és ő már most 6 éves lesz.Nekem az lenne a kérdésem,hogy mehet-e az idén iskolába.Az óvodában megcsinálták neki a tesztet és jól sikerült neki.Most mit tegyek?hogyan tovább?Köszönöm

Kedves anyuka 2012 február 12
Tekla: Kedves Doktor Úr! A 6 éves kislányommal nagyon szoros volt a kapcsolatom. Megszületett a kistestvére, azóta elutasít a jobb pillanatoktól eltekintve. Kizavar a szobából, akkor is mosnom kell a ruháit, ágyneműit, ha tiszta. Sokszor nyavajog, a földre veti magát, sír,ordít mondvacsinált okból, ellenkezik. Amikor hullámvölgyben van, nehezen hagyja abba a kézmosást, mert piszkosnak érzi és ragacsosnak. Azt mondja, hogy a kistestvére elfoglalta az ő helyét és engem, az anyukáját elvette tőle. Nem szívesen jön haza. Közben látom, hogy szeret minket, mert másoktól véd. A kézmosásos dolog és a hiszti el fog múlni magától? Hogyan tudnék segíteni neki? Előre köszönöm válaszát.

A testvérféltékenység egy klasszikus példájával állunk szemben amikor a gyermek frusztrációját egyaránt fejezi ki agresszivitás ("hisztis" viselkedés ) és szorongás (kényszeres kézmosás) által. Amit jónak tartok az hogy nyiltan, szóban is kifejezi érzelmeit. Természetesen átmeneti megnylvánulásokról beszélünk amelyek idővel eltünnek. Lényeges a szülők türelmes, bölcs hozzáállása hogy az ilyenkor létező bizonytalanság-érzést, esetleges szorongást ne fokozzák elhamarkodott reagálással. Beszélgetni kell a gyermekkel az érzéseiről és elhitetni vele hogy értik honnan származnak ezek az érzések illetve segiteni neki hogy csalódásait, félelmeit másféleképpen is kezelni tudja. Üdvözlettel T.K.

2012 február 12
Erzsebet: Tisztelt dr Ur! 3honapos kislanyunkal az a problema hogy a fejet fojamatosan jobb oldalra forditsa es egyaltalan nem akar bal fele fordulni aludni tud bal oldalan nem faj neki ha oda forgatjuk csak magatol nem akar . ez lehet pszihes vagy idegcsipodes vagy problema?

Kedves szülő

2012 február 12
Zsina: Tisztelt Doktor Úr! Kislányom egy hete tik tüneteket produkál,a nyakával sokat biccent.4 éves elmúlt.Férjemnek komplex motoros tikje van.Mi a teendő hová forduljak? válaszát nagyon köszönöm

A tic-ek gyermekkorban  - főleg ilyen korai szakaszban - igen hullámzóan alakúlnak ami azt jelenti hogy pár hét után teljesen megszünhet. Ezért azt javaslom kicsit várjon még. Mivel örökletes tényezők is jelen vannak (az apja részéről ) nincs kizárva hogy krónikus lefolyású lesz, ezért jó odafigyelni rájuk. El kell viszont kerűlni a gyermek figyelmeztetését mivel az fokozza a szorongást és avval együtt a tic-eket is. Ha pár héten belűl nem csillapodnak a mozgások, kérjen egy gyermekpszichiátriai vizsgálatot. Üdvözlettel T.K.

2012 február 12
Erika29: Üdvozlöm! Nekem van egy 12 éves fiam,akinek az ágyában megtaláltam a bugyimat.Kérdeztem tőle,h hogyan került oda és ő csak azt felelte,h felvitte este,mert rólam szeretett volna álmodni! Eleinte nevettem a dolgon,de egyre jobban aggódom, mert nem hiszem,h ez normális dolog lenne. Egy nagyon csendes gyerekről van szó,kitűnő tanuló, semmi baj nincs vele. Ugye aggódnom kell? Ez nem természetes dolog úgy érzem... Válaszát előre is köszönöm.

Nem feltétlenűl kell aggódnia. A kamaszkor szexuális fejlődésében természetes jelenség az erotikus gondolatok, álmok megjelenése, ugyanakkor a normális fejlődés része az ú.n. oedipus komplexus amely az anyához való vonzalom érzésével jár. Átmeneti szakaszról van szó amely idővel  - ahogy megjelennek a vele egykorú lányok iránti érzelmek  - eltűnik. Egyelőre kezelje tehát türelemmel és bölcsességgel ezt a témát, segithet ha ön vagy párja néha elbeszélgetnek vele a kapcsolatairól, érzelmeiről. Ezek a kötetlen, szeretetteljes beszélgetések -  amelyekbe nem árt beleszőni a saját tapasztalataikat is -  csökkenthetik a bizonytalanságot, szorongást ami ilyenkor gyakran jellemzi e nehéz időszakot. Üdvözlettel T.K.

2012 február 6
Szabina: Tiszteletem!Olyan gondom van,hogy 3 és fél éves kislányom szeretné irányítani a családot. Én nem vagyok engedékeny,de az apukája és a nagyszülők igen. Mikor hazajövünk az oviból jó kedve van és utána velem szemben,mintha kicserélnék.Hisztis,ellenkezik,elutasít. Velünk egy szobában alszik,de csak apa altathatja el. Én csak akkor kellek,ha neki kell valami,és apa nem tudja megtenni. Mindenki a kedvében jár,de én nem tudok annyira,mert még a természetem sem olyan,hogy mindig pedálozzak. Őszintén,nem is kellene szerintem másnak sem. Egyedül vagyok ezzel a gonddal a családdal szemben. Túl sokat engedtünk neki amikor még kisebb volt. Hogyan változtassam vissza? Gondoltam elviszem valami szakorvoshoz,aki majd tud segíteni.Vagy ne tegyem? Én rontottam el? Nálunk kettős nevelés van. Attól félek,később a fejemre nő. Ráhagyjam? majd kinövi? Az oviban semmi gond vele. Okos,tisztelettudó,de csak ott. Kérem segítsen! Köszönöm.

2012 február 6
Zoli: Tisztelt Tallián úr! Azt szeretném megtudni, hogy mennyire és milyen fontos az óvódáskorú gyermekek délutáni alvása? Milyen hátrányuk származhat ennek rendszeres elmaradásából? Előre is köszönöm a válaszát

Kedves Zoli

2012 február 6
Mészáros Kata: Tisztelt Doktor Úr! Kisfiam 5 éves volt októberben. Az óvónő jelezte hogy az elmúlt hónapokban viselkedése megváltozott, agresszív, ha nem úgy van valami ahogy elképzelte dührohamot kap. Nem igazán érdekli semmi, sokszor kijelenti hogy nem csinálom, vagy azért is rossz leszek, én buta vagyok. Olyan mint ha nem lenne kibékülve önmagával. Otthoni viselkedésre ez nem jellemző. Testvérével szépen játszik, igazából szófogadó, hisztizik néha de nem vészes kategóriában. Az Óvónők nagyon türelmesek és segítőkészek. Közösen próbáljuk megoldani a dolgot, azt javasolták nekem legyek következetes, éreztessem vele hogy szeretem de ha megérdemli legyek vele szigorú. Az Óvónő szerint talán figyelemzavarról van szó, de mindkettőnket elbizonytalanítja hogy otthoni viselkedésén én nem tapasztalom. Megkérdeztem tőle miért nem játszik az oviban amire azt felelte mert minden játék unalmas már. Egyébként egy értelmes, könnyen tanuló gyerek, finom-mozgása éretlenebb kicsit. A fentiek alapján alapján érdemes-e szakemberhez fordulnom? Köszönettel: Mészáros Kata

Abból amit leirt én inkább érzelmi zavarra gondolnék. Amikor a gyermek otthon jól viselkedik de az óvodában gond van vele, gyakran a szeparációs szorongásról van szó.Ez egy nem mindig tudatosan jelentkező félelem attól hogy szülei elhagyják, elveszti gondoskodásukat, szeretetüket, főleg hogy testvérével is meg kell osztania ezeket a féltett dolgokat. Ahhoz hogy rájöjjünk valóban a szeparációs szorongásról van-e szó, hasznos lesz elvégezni egy pszichológiai vizsgálatot. amely az esetlegesen észlelt zavarok kezelésében is segithet. Üdvözlettel T.K.

2012 február 6
Anyucika: Kedves doktor úr,lenne egy kérdésem önhöz.A kisfiam 5 éves elmúlt, és nagyon sokat sír.Már mindennel próbálkoztam.Ha valamit nem kap meg amit szeretne, rögtön összegyűlik a könny a szemében és elkezd sírni.Már többször elmagyaráztam, hogy a sirassál nem oldódik meg a helyzet, attól még nem engedhetek neki a komoly dolgokban.Ez naponta 6-7 alkalommal is előfordul. Ma reggel késtek el oviból és nem volt idő játszani ezért annyira elkezdett sírni, hogy megindult az orra vére.Ami nem újdonság mert már 5-szőr volt lesüttetve az ér az orrában. Először is köszönöm a válaszát.

A sirás a gyermek egyik legfontosabb "eszköze" arra hogy elérje céljait. Ahhoz hogy használja, természetesen sikeresnek kell lennie.Tehát ha segitségével megkapja a kivánt dolgot, nem teszünk mást mint megerősitjük őt abban a hitében hogy érdemes sirni ha el szeretne érni valamit. Ebből következik a probléma megoldása is: ha szeretnénk leszoktatni erről a szokásáról, csak akkor adjuk meg a kivánt dolgot ha más módszert használ (pld. elkéri, tárgyal, érvel). Lényeges hogy a család minden felnőtt tagja (sőt az óvodai személyzet is) hasonlóképpen viszonyuljon a gyermekhez hiszen bármilyen következetlenség sikertelenné teheti próbálkozásaikat. Bár megkisérli majd feszegetni a határokat, ha kiatartóan érvényesitik a nevelési szabályokat, idővel mindenképp hatásos lesz, megtanúlja hogy a sirásnak már nincs értelme. Üdvözlettel T.K.

2012 február 6
Enci: Tisztelt Dr úr!Egy 5 éves kislány édesanya vagyok.A férjemtől külön költözni készülünk mert nem jövünk ki.Hogyan tudom a lelki traumát elkerülni ha a kislányommal elköltözünk???Sajnos minden apró változás meg viseli:(Nem tudom mitévő legyek.Ha felhozom neki a témát hogy majd elköltözünk egy szép házba stb...Akkor azt mondja hogy nem akar.Kérem adjon tanácsot hogy tudom meg kímélni.Köszönöm.

2012 február 6
Kinga: Tisztelt Doktor Úr! a hugommal vannak gondok, aki 16 és fél éves. Nemtudom mennyire részletezzem, próbálom röviden. Nagyon nehéz gyerekkorunk volt, én 18 éves koromban eljöttem otthonról, Magyarországon kezdtem el dolgozni, most 27 vagyok, és a hugomat másfél éve magunkhozz vettük a párommal.Új iskola, környezet, barátok. A kislány nagyon furán viselkedik, otthon is ilyen volt, szorong, nem mondd el semmit.Volt hogy napokig hozzánk sem szólt, aztán amikor jó kedve van olyan mint egy kisgyerek, bújik hozzánk meg minden. De semmi nem érdekli, elvittem már több helyre( sport, tánc stb.), de nincs benne semmi kitartás. Sokszór sír, de nemtudja miért. Az évek alatt sok halál eset történt a családunkba, ahol a kislány mindig jelen volt. Nagyon aggódom érte, a hasa is sokat fáj, szerintem lelki okokból. Az iskolát sem szereti, igazából semmit nem szeret csinálni és mindig a dolgok rossz oldalát nézi. Köszönöm a segítségét.

2012 február 5
Niko: Teljes kétségbeesésemben fordulok Önhöz, testvérféltékenység és dackorszak miatt. Van egy 3 éves és egy 3 hónapos gyermekem. Mindig eleven volt a nagy fiam, de mára már ott tartunk, hogy teljesen kezelhetetlen. Idáig teljes odaadással és szeretettel neveltük, rendezett nyugodt családi körülmények között, ami látszódott is mert nagyon kiegyensúlyozott kisfiú volt. Szeptemberben kezdte /2év 8 hónaposan/ a bölcsit ahol csak 3 órát tartózkodik, ebéd után megyünk érte, hogy otthon lehessen velem, velünk. Nem volt nehéz a beszoktatás, ott visszafogott, szótlan kisfiú, de amint kilép már az öltözőbe már nem lehet felöltöztetni olyan megbotránkoztatóan viselkedik, hentereg a földön, nyalja a padlót és nem vesz tudomást rólam, produkciózik. Ha nincs senki akkor elviselhetőbb a helyzet. A kistestvér születése betett neki, már első napokban sikított és teljesen összezavarodott, vele is mindent úgy kellett csinálni bármit szóltunk hozzá kétségbe esve sikítozva elrohant. Számítottam rá, hogy majd nem tud egyedül enni, meg állandóan lesz valami amivel magára vonja a figyelmet. Így is lett etetni kell....stb. Pedig nem borult fel a napirend a tesó születése miatt, ugyanúgy csinálunk mindent mint eddig, sokat van közös program ahol csak ő van, mindenbe be van vonva, sokat játszok színezek, gyurmázok, festek, legő ő ózok.... vele és mégis ez van. Nagyon szófogadatlan és néha meg sem hallja amit mondok, vagyis sosem, vicsorog, verekszik velem, kiabál, és rettenetesen feszegeti a határait, szerintem már túl is lépi. Volt hogy kiabáltunk, büntettünk és rájöttünk hogy csak rosszabb lett, most higgadtan próbálkozunk és semmi változás, néha látom hogy teljesen megrémül és összezavarodik. Állandóan ezeket hangoztatja: én vagyok a hibás, csúnya és butus vagyok, és nem tőlünk hallja. Most már ott tartunk, hogy fél óránként azt kérdezi, hogy szeretem -e őt vagy az apja szereti-e, vagy szeretem a tesót és akkor őt nem. Honnan jut eszébe ilyen egy ennyi idős gyereknek. Mivel ez a helyzet ezért még jobban odafigyelünk rá de hiába, ugyanúgy köztünk alszik el, ő a mi kicsi kincsünk! Ha rosszat csinál azt mondja hogy őt nem szereti senki, úgy érzem hogy már vissza is akar élni ezzel, hátha kétségbe esünk és így elér valamit. Éjszaka felsikít, nyugtalanul alszik, és minden éjjel éhes, csak azért hogy felkeljen, addig hisztizik amig kiülhet az asztalához, nem tudok mit csinálni különben felordítja a testvérét. Azt is mondta, hogy azért ordít, kiabál hogy felébredjen a tesó és akkor felbosszant engem, és ha megyek a babához akkor pedig az őt nagyon bosszantja, ezt a kis agyába így levezeti. Teljesen ki van fordulva magából. Ha elmegyünk valahova vele, pl boltba vagy sétálni egy kicsit mintha visszatérne a régi énje, de amint belünk a házba ugyanott vagyunk. A testvérét szereti folyamatosan azokat mondogatja neki amiket neki mondunk, szeretlek, büszke vagyok rád, ügyes vagy.....stb. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Nem akarjuk hogy valami sérülés érje, és nagyon nehéz lehet neki is. Talán a dackor és a testvér egyszerre túl sok? Vigyük el pszichiáterhez? Arra gondoltunk hogy ha elvinnénk akkor nagyon rosszul érezni magát, mert gátlásai vannak, sokszor zavarban van, amit rosszalkodással, vicsorgással, mérgesen nézéssel vezet le. Ez gyakori eset hogy ilyen durva helyzet alakul ki? Válaszát előre is köszönöm! Niko

Kedves anyuka

A testvérféltékenységnek nagyon sok megnyilvánulási formája van, attól függően hogy a gyermek fejlettsége és lelki-érzelmi tulajdonságai mennyire képesek feldolgozni a szülői szeretet megosztásából fakadó helyzetet. szinte nincs olyan gyermek akinél ne okozna kissebb  - nagyobb érzelmi vihart a kistestvér születése.Ilyenkor általában ők is visszaesnek a fejlődés egy korábbi szakaszába (szaknyelven regressziónak nevezzük ezt a jelenséget) hogy ezzel is szüleik figyelmét vonják magukra. Leirásából itélve kisfia gondolkodását nagy mértékben lefoglalja annak a lehetősége hogy esetleg elveszitheti a számára oly fontos szülői szeretetet. Mivel az életről csak nagyon kevés tapasztalattal rendelkezik, az érzelmek állandóságát még nem tudja átérezni tehát ugy gondolja hogy a kistestvér születése a szülőkben megváltoztatja az addig csak iránta táplált érzelmeket. Ezért van az hogy folyamatosan "provokálja" szüleit hogy biztositsák őt szeretetükről. Persze ezzel gyakran türelmetlenséget vált ki a felnőttekből ami igazolja félelmeit (ti. hogy szülei érzelmei megváltoztak). kialakúl tehát egy ördögi kör amelyet csak úgy lehet megszakitani ha következetesen és végtelen türelemmel viszonyulunk a gyermek viselkedési túlkapásaihoz. Igy megóvják őt a lehetséges érzelmi bonyodalmaktól és átsegitik ezen a kényes időszakon. Minnél több közösségi tevékenységbe is bele kell őt vonni hogy megtapasztalja a barátokkal, társaival való együttlét előnyeit amelyek idővel szintén segitenek majd feldolgozni a frusztrációit. Remélve hogy sikeresen megoldódnak a gondjaik, üdvözlettel T.K.

2012 február 5
Didoka26: Kedves Doktor Úr! 18 hónapos lesz a lányom és már több mint 1hónapja küzdünk vele szinte minden éjjel,mert borzalmasan alszik. Nehezen is alszik el,későn is egy kicsit,de alvás után 1órával riadtan felsír(van,hogy annyira sír,hogy már hány) és borzalmasan ordít,mintha megijed volna valamitől és alig tudjuk megnyugtatni. Nagy nehezen sikerül vissza altatni-jobb esetben a saját ágyában-úgy,hogy a férjem matracon fekszik a kiságya mellett és simogatja a kezét amíg el nem alszik.Ha ez bejön,nyugalom van talán 1-2 órát,jobb esetben-és akkor megint a rémült,ijed felsírás.Ilyenkor már általában nem tudjuk megnyugtatni,csak úgy alszik el ha közénk fekhet a nagyágyba. Ha mégis sikerülne vissza aludni a kiságyba,akkor hamarosan megint folytatódik a felsírás-altatás procedúra. De van olyan is,hogy fél-1 óránként sír fel.. Mellettünk a sírás befejeződik,de néha ott is nyugtalanul alszik tovább.Forgolódik,felül,csapkolódik a kezével álmában... A kérdésem az lenne,mint gondol mi lehet a probléma??Mit tehetnénk?? Szeparációs szorongásra és fogzásra is gondoltunk,de valójában persze csak találgatunk. Válaszát és segítségét előre is köszönöm! Tisztelettel:Didoka26 

Valószinűleg kislánya egy  - gyermekkorban - meglehetősen gyakori alvászavarral küszködik:az éjszakai felriadás (szaknyelven pavor nocturnus). Átmeneti zavarról van szó amely a gyermek fejlődésében az alvási agytevékenység változását jelzi, a napközben átélt szorongások, csalódások, félelmek egyfajta feldolgozását. Mivel kvázi természetes folyamatról beszélünk, nem feltétlenűl szoktuk kezelni, kivéve ha a gyermek és családja életét lényegesen befolyásolja és megzavarja a normális életvitelt. Ilyenkor először pszichológiai tanácsadást javaslunk, s ha ez nem eléggé hatásos, kis adagban nyugtatót is használhatunk. Üdvözlettel T.K.

2012 december28
Szmiti: Kedves Doktor Úr! Olyan kérdésem lenne, hogy kisfiam 9 éves múlt és még mindig nem alszik egyedül. Szerintem valami félelme lehet. Lenne valami megoldás? Várom válaszát! Köszönettel: Tamás Tímea

Kedves Timea

2012 december28
Lányos anyuka: Tisztelt Doktor Úr! 3,5 éves kislányunkkal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Óvodás szeptember óta, előtte 2 évig bölcsődés volt. Minden téren okos, fejlett, kivéve a szobatisztaságot. A bölcsődéből szobatisztaként engedték tovább az oviba, bár szerintünk akkor sem volt még teljesen rendben, előfordultak balesetek. Az óvodában 2,5 hónapig rendben volt a szobatisztaság, akkor először (november közepe) történt, hogy bekakilt, és most januárig a helyzet nem javult egyáltalán. Akkor belemagyarázható volt egy negatív esemény, amihez akkor valamelyest kötni tudtuk, de azóta minden körülmények között is előfordulhat, hogy bekakil (pisivel nincs annyira probléma), nem szól. Nem látunk semmilyen „szabályt”, hogy mikor kakil be, mert megtörténik otthon, vendégségben, nagyszülőknél, sajnos óvodában is, bárhol és bármikor. Olyan is volt, hogy a WC-től 1 méterre állva is inkább a bugyiba engedte. Eleinte tudtuk arra fogni, hogy elmélyülten játszik, vagy valamibe nagyon bele van merülve, és azért, de mostanra már tényleg nem találunk okot. Kezdjük magunkat tehetetlennek érezni, ugyanis már elég sok mindent próbáltunk. Eleinte nagyon türelmesek voltunk, nem kerítettünk a dolognak nagy feneket, szeretetteljesen terelgettük. Sajnos nem vezetett eredményre, és egyre kevésbé tudtunk türelmesek maradni azért is, mert általában kevéssé mutat megbánást. Az utóbbi időben próbáltunk erélyesebben, hangsúlyozottabban fellépni, de minden hatástalannak bizonyult. Tudja, érti, hogy nem szabad, tudja, hogy mit kellene tenni, és van, hogy meg is teszi, tehát pl. telik el akár egy hét is, hogy nem fordul elő, de aztán van hét, hogy majdnem minden nap van baleset. A szobatisztaságra szoktatása gyakorlatilag kb. 2 éve zajlik. Szeretném megkérdezni, hogy ebben a korban mennyire „normális”, hogyha bekakil a gyerek, milyen nevelési eszközöket javasol, mivel lehetne próbálkozni. Segítségét előre is köszönöm. 3,5 és kislány anyukája

Kedves anyuka

2012 december28
Monika: Tisztelt doktorur!Nem tudom jo helyen kutakodom hiszen nekem gyermekpszihologust ajaltak de mivel ilyen nincs szatmaon ezert onhoz fordulok ,14 eves lanyomrol lenne szo aki egyfajta felelemben el .Borzalmas napokat eltem meg vele a dec 21 (vilagvege)elotti napokon ,szamolta anapokat a perceket hogy mikor jon el ,de igy van ez egy rossz ido eseten egy idegennel valo talalkozas eseten ,fel a sotetben egyik szobabol a masikban valo atmenetekor,olyan hiszteriai vannak hogy sokszor nem tudom minek is tudjam le a tveben lattotak vagy az iskolaban viselkednek mar igy vagy a neten lat ilyeneket.Nemtudom hogy az ilyen viselkedesekre milyen aranyban hat ki a csaladi elet,ferjem ellege surjen fogyaszt alkoholt es nagyon megvaltozott ez altal nem bant o senki fizikailag de ellenben lelkileg mindenkit kikeszit, nagyon felek a tovabbiakban mi lesz most nyolcadikos vizsga elott all hogy fog a vizsgakkal szemben nezni, hogy fog az elotte allo eletben beilleszkedni .hat ezert kerem az on segitseget ha tud valamicsket is segiteni vagy tanacsolni ,segitseget elore is koszonom.

Kedves Mónika

Szorongás - fóbiáról lehet szó lánya esetében, ami - ha figyelembe vesszük az ön által leirt családi légkört - egyáltalán nem meglepő. Ilyenkor ugyanis a gyermek bizonytalannak éli meg a mindennapokat, átveszi az állandó feszültséget és szorongással tekint a jövő felé. Mivel a kezelés elkezdéséhez a gyermek vizsgálata feltétlenűl szükséges, javaslom kérjen egy időpontot a 0261 - 727450 - es telefonszámon. Üdvözlettel T.K.

2012 december28
Salsera: Kedves Doktor Úr! Három gyermeket nevelek, két saját kisfiút, 3 és 10 évesek és egy kislányt, a párom által. 7 éve élünk így ötösben, eleinte nehézkesen, de immáron nagyon összeszokva, egy családként - a gyerekek testvérként szeretik egymást. A pici fiam születése óta itthon vagyok, és valószínűleg ez így is marad, mert várom a következő babánkat, és nem mellékesen így tudok sok aktív időt rájuk szánni. A kisebbik csemetém aggaszt mostanában, aki minden elfogultság nélkül egy kis angyalka.....volt, egészen szeptemberig, mikor is elkezdte az óvodát. Előtte fél évig járt bölcsibe, nem volt újdonság a közösség és anyától távol lenni. Az oviban azonban problémák vannak, az addig angyali kisfiam irigy, undok a társaival, és konfliktus esetén harap is. Előfordult olyan is, hogy előzmény nélkül megharapta egy ovis társát, düh ilyenkor nincs rajta, és természetesen nem tudja megmagyarázni, miért tette. Az óvó nénik arra is panaszkodnak, hogy nincs eszközük, mert a kisfiamat nem érdekli a fenyegetés, a büntetés, ami maximum abból áll, hogy leültetik egy székre. Otthon minden alkalommal elbeszélgetek vele, eddig is arra tanítottam, hogy kedvesnek kell lenni a gyerekekkel, és ovin kívül rendszerint az is a kis barátaival. Itthon is tapasztalok szófogadatlanságot, dacol, hiába ajánlok fel kompromisszumot. És, ha megtörténik a következmény, akkor megsértődik, és hasonlókat mond: "nem szeretlek, nem vagyok a barátod, megbántottad a szívemet" stb. Ami a családunkban nehéz, és lehetséges, hogy közrejátszik a változásban, hogy a bátyja ADHD-s, és nagyon sokat piszkálja őt, leginkább verbálisan, de néha testileg is. Nem bántja, de zavaróan borzolgatja a haját, rácsap a popsijára viccből és hasonlók. Szeptember előtt ilyen sem volt, nagyon cuki tesók voltak, minden az óvodakezdéstől indult. Előtte a kicsi egy igazán édes, kedves lurkó volt, semmi panaszunk nem volt rá. Jutalmat ajánlottam fel neki, ha kedves lesz a gyerekekkel, de abszolút nincs rá hatással - pedig következetesen csak akkor kapta meg, ha nem volt rá panasz. Megbüntetni én nem szoktam az óvodai viselkedéséért, de elbeszélgetni igen. Viszont már ennek sem látom értelmét, mert ugyan kínosan vigyázok rá, hogy pozitív szavakat használjak, azt mondja: jó leszek. És ez elszomorít, mert ezek szerint azt gondolja magáról, hogy rossz... :( Én pedig nem tartom őt egy rossz gyereknek...már ha van egyáltalán ilyen :) Én egy dologra gondolok, hogy az óvodában 30 gyerek van, rendszerint egy óvó nővel. A kisfiam pedig egy nagyon bújós, szeretetteljes kisfiú, és lehet, hogy így próbálja felhívni a figyelmet magára. Kértem az óvó nőt, hogy néha ölelgesse meg, de azt válaszolta, hogy ha a gyerek kéri, akkor megöleli, de nem szokta.... Mit tudok tenni, van ötlete? Köszönettel!

Kedves anyuka

2012 december28
Anita: Tisztelt Doktórúr! Anita vagyok már irtam önnek de még választ nem kaptam azért írok megint a kisfiam 3 éves elmúlt tartósan beteg magátol csak forog nem mászik, nem kúszik nem ül fel és fél a játékoktól nem túdom semmivel mótíválni pedig kéne hogy fogjon járunk korai fejlesztésre heti 2 szer ott kúszik meg szépen jár ha fogom a csípőjét akkkor rakja a lábát de magától meg nem csínálja meg nem fogadja el a darabos ételeket szeretnék tanácsot kérni elöre is köszönöm

2012 december28
Niki: Tisztelt Dr.úr!11éves kislány édesanyja vagyok.Egyedül nevelem gyermekemet.Nagyon jó tanuló,igaz néha nagyon akaratos az iskolában is.Itthon vannak vele problémák.Többször is előfordul hogy ha v.mi nem tetszik neki,vagy nem járunk a kedvébe,ami a kezébe kerül hozzánk dobja,agresszív.Ha rászólunk hogy elég legyen,ilyenkor van az hogy ordít,sír,és kiabál,lefekszik a földre,és ami a legborzasztóbb,mint aki magán kívül lenne,begörcsöl,remeg,merev... Megszoktam mosni az arcát ,és utána nagy nehezen magához tér.Nagyon borzasztó érzés,és látvány.Kihez forduljak ezekkel a panaszokkal? Előre is köszönöm.

Kedves anyuka

2012 december28
Gyöngyi: Tisztelt Doktor úr!! Az lenne a kérdésem,hogy kislányom 2,5 éves 2 éves kora után szobatiszta lett mindig ügyesen szólt pisi,kaki ügyben mentünk a wc-re és szépen elvégezte a dolgát.Pár napja viszont ha kakilni kell neki csak huzza a nyakát vissza tartja,szólók neki kakilni kell? gyere menjünk a wc-re.Erre Ő nem kell kakilni,és ha beviszem a wc-be visit hisztizik és mondja nem kellllll. Oké, de 5 perc múlva már bent is van a bugyiba. Nem történt vele semmi változás,semmi rossz élmény.Lehetséges,hogy dacból csinálja???? Ha bekakil leszidom,hogy ő okos nagylány tessék szólni ha kakilni kell.Tanácstalan vagyok.Kérem segítsen. Előre is köszönöm!!

Kedves anyuka

2012 december27
Timi: Tisztelt Doktor Úr! Úgy érzem elkövettem egy hibát és nem tudom most hogy tudnám ezt kiküszöbölni. Kisfiam első pár naposan alig akarta bekapni a cicit, hogy szopizzon. 5 nap után jött meg a tejem a szülés után és konkrétan Ő eddig éhezett. Ordított nappal és este is. Szinte semmit sem aludtunk. Nagyon rágörcsöltem a szoptatás témára, mert eltökéltem, még terhesen, hogy az én gyerkőcöm nem lesz tápszeres. Miután megjött a tejem nem voltak nagy problémák, leszámítva a hasfájós időszakokat. Ez csak egy kis bevezető a mostani helyzet megértéséhez. Mostanra már 14 hónaposak vagyunk és már csak nappal egyszer (délben), valamint este igény szerint (3-4 alkalom) kap cicit. Sajnos az idő során az alakult ki a kicsiben hogy az elalvást megelőzi egy kis szopizás. Na ezt szeretném megszüntetni. Meg kellene valahogy tanulnia az önmegnyugtatást. Sajnos ha nem adok neki cicit egyszerűen nem tudok mit csinálni, hogy ne ordítson. Ő nagyon kitartó, nem hiszem hogy megoldás, hogy majd addig ordít míg el nem alszik. (nagyon sokáig tartana) Sajnos nem cumizik, nem iszik cumisüvegből, de olyankor nem is lehet simogatni, ringatni, konkrétan semmi nem jó, csak akkor csendesedik, ha már szólok neki, hogy itt van szopizhatsz. Nagyon érdekelne, hogy milyen megoldást tudna javasolni, hogy altassam el, ha nem adok neki anyatejet? Más személy segítségére sajnos ne számíthatok. Mostanra már az autóban utazás közeben sem tud elaludni, csak ordít, hogy fáradt és nem jó. Ha se cumi, se ölelés, se halk dúdolás, se simogatás, akkor mi, hagyjam sírni. Ja és szinte vergődik, sőt már olyan is volt, hogy nem adtam neki és rángatta a felsőmet, sőt már rám is csapot egyszer, pedig én nagyon ritkán és akkor is csak jelzés értékűen csapok a (kizárólag) kezére. Úgy terveztem határozott leszek és 15 hónapos korunkra megoldjuk ezt a dolgot, ha sikerül. Nem szeretném már sokáig szoptatni és szerintem az éjszakát is átaludná, ha rájönne, hogy milyen jó. Köszönöm válaszát!

Először is megnyugtatnám hogy semmiben sem hibázott, egyáltalán nem ritka az önéhez hasonló helyzet. A kérdés az hogy ha ön elhatározta hogy véget vet a szoptatásnak akkor sikerül-e következetesen tartania magát ehhez az elhatározáshoz. Mivel a gyermek (kisebb - nagyobb hisztit követően) eddig mindig megkapta amit kivánt, számára természetes hogy ez jár neki. A változást csak akkor fogadja majd el ha megérti hogy szülei akaratát nem lehet felülbirálni és bármilyen eszközt vetne be, nem feltétlenűl teljesitik kivánságát. Bár nehéz időszaknak néz elébe,sajnos nagyon valószinű hogy nem lehet elkerűlni hiszen  - amint leirta - nem fogad el semmilyen helyettesitő módszert vagy táplálkozási formát. Ami a jövőt illeti is fontos ha megtanúlja hogy érhetik csalódások, illetve megtanúlja kezelni őket. Remélve hogy sikeresen megoldódik a gondjuk, üdvözlettel T.K.

2012 december27
Angella: Tisztelt Doktor Ur! Nagyon komoly problemaval küzdunk ,amit mar nem tudunk hogyan kezelni . A problema oka egy 14 eves kamasz fiu aki nem tiszteli a szuleit nem jar iskolaba folyamatosan hazudozik, orakra,alkalmankent napokra eltunik, telefonjat kikapcsolja, edesanyja idegosszeomlas szelen van , en es a csalad tobbi tagja mar semmit nem tudunk tenni ugy erezzuk kicsuszott a talaj a labunk alol. Kerem segitsen, hogyan , mikent tudjuk ezt megoldani, pszihologushoz ,pszihiaterhez nem megy, aggressziv ha raparancsolnak ,fenyegetozik ,meg oda is csap ,es rettenetes dolgokat mondes nagyon rossz tarsasagban van ahonnan nem tudjuk eltiltani.Hozzatennem egy olyan gyerekrol beszelunk aki jo tanulo volt tisztelettudo, ertelmes.valaszat elore is köszönöm

Kedves Angella

2012 december27
Nikoletta: Tisztelt Doktor Úr! 2 éves kislányom egy hónapja nem eszik megfelelően. Ez azt jelenti, hogy naponta egy savanyú uborka és 1 liter teán vegetál. Kistestvére 3 hónapos, ez idáig nem volt féltékeny és nagyon jól fogadta, segít az ellátásában is. Számos étvágyfokozó ellenére sem javul a helyzet, szervi baja nincs. Kezdetben próbáltam belekönyörögni a falatokat, aztán ráhagytam, de nem találok helyes módszert. Volna szíves tanácsot adni, hogyan tudnám rávenni az evésre, hogy ne fogyjon tovább. Köszönettel: B. Nikoletta

2012 december24
Mártécska: üdvözlöm,kerem segitsen rajtam mert ketsegbe vagyok esve,a kislanyom 5éves lassan 6,oviba jar.az a nagy problemank,hogy föttételt nem eszik,egyszerüen megcsak megsem kostoja mar es amit szeretett mar azt sem eszi meg,mit tegyek??

Kedves anyuka

2012 december24
Ildikó: Kedves Doktor Úr! Kislányom 3 éves múlt, több mint 3 hónapja jár oviba, és az lenne a problémám, hogy amikor megyek érte délután, elkezd hisztizni, hogy nem akar hazajönni. Nem is örül nekem. Járt bölcsibe is, ott mindig szaladt elém, de mostanában más lett. Miért csinálja ezt? Pár hete kezdődött. Válaszát előre is köszönöm