Sárközújlak

A jelenlegi Sárközújlak két falu, Sárköz és Újlak összenövéséből jött létre, fontos útvonalak kereszteződésében, jelentős fejlődése is ennek köszönhető (pl. a 18. századtól jelentős postahivatala volt, a Máramarossziget és Debrecen közti útvonalon biztosította a váltólovakat.).

Sárköz település nevét először egy adománylevél említette 1270-ben, amikor is az előző tulajdonos magtalan kihalása után a Móricok (Pók nembeli Moroczoknak is említik) kapták meg a falut. Feltételezések szerint a későbbi birtokos Sárközy család is egyik ága lehetett a Móric családnak. Öröklések és adományok révén többször gazdát cserélt, majd házasodás révén a Vécsey család tulajdonába került, és maradt közel két évszázadon át. Ez utóbbi családnak és tevékenységének nyomait máig őrzi a település. A 20. században anyai ágon a Sztáray család birtokába került, de 1944-ben elhagyni kényszerültek a birtokot, az öreg Vécsey Eszter bárónő azonban nem ment külföldre, de a kastélyból kényszerűen kiköltözött; itt halt meg 1951-ben.

Újlak települést a 14. század első felében említik először a kisnemesek birtokában (később jelenik meg a Sárköz előtag a nevében, mely azt jelzi, hogy Sárköz szomszédságában van), és a Móricok bírtak egy részt belőle, majd az Ujlaki család volt legjelentősebb birtokosa. Több család birtokolta az évszázadok folyamán, akik közül a Péchy,  Péterfy, Kende és Weisz családokat említjük meg.

A település területét többször pusztították az erre vonuló hadak, melynek következtében lakossága a 18. század végére jelentősen megcsappant. Rutén beszivárgás, majd 18. századi rutén és szlovák betelepítés révén növelték a lakosság számát, innen a falu görög katolikus és római katolikus híveinek nagy része.
A jelenlegi település a városiasodás útjára lépett, és célja a várossá válás.

Legjelentősebb látnivalói: A barokk stílusú Vécsey kastély 1760-64 között épült és eredetileg két emeletből állt (a felső emeletet fafaragások díszítették), de 1823-ban a felső emelet leégett, és nem építették újjá. A főbejárat fölött a Vécsey család címre található. Érdekes még a homlokzati részen a csatornát díszítő sárgarézből készült sárkányfej, melyet kígyók tartanak, a hiedelem szerint ezek távol tartják a gonosz szellemeket a kastélytól. A kastélyt sétára kiválóan alkalmas angolpark övezi, évszázados fákkal. A késő gótikus stílusban épült újlaki református templom és előterében a 19. századi fa harangláb a falu másik kihagyhatatlan látnivalója. A templom eredetileg római katolikus volt és Báthory Zsuzsanna, Meggyesaljai Móric bán felesége építtette hat másik templommal egyetemben, férje és fia emlékére, akik meghaltak a török elleni háborúban. A szentély gótikus boltozatának zárókövén a Báthory család címere látható. A szentélyben befalazott ajtó látható, rajta 1457-es évszám, a templom építésének feltételezett ideje. Figyelemre méltóak a hajó déli oldalán látható csúcsíves, kőrácsos gótikus ablakok. A római katolikus temploma (Szent Kereszt felmagasztalása titulus) késő barokk stílusban épült Vécsey család támogatásával és 18. század végén fejezték be. A 20. század elején jelentősen megnagyobbították és felújították (átépítésekor sírokat találtak, és az egyikben egy 1705-ös pénzérmét, feltételezik, hogy temető lehetett a templom helyén). A második világháború idején megsérült és jelentős javításra szorult. A görög katolikus temploma 1816-26 között épült. A közelmúltban kívül-belül felújították. A sárközi református templom helyét, melyet szintén Báthory Zsuzsanna építtetett, egy kis fa harangláb jelzi. Lebontották a 20. század elején, hogy újat építsenek helyette, de az első világháború megakadályozta ezt az elhatározást, és mai napig sem készült el.
A sárközi temetőben van a Vécsey család nyugvóhelye. A 70-es években helyezték a kápolna külső falára, a bejárat két oldalára a két világháborúban elesettek nevét is tartalmazó emléktáblákat. A temetőkertben áll egy védettségre javasolt évszázados kocsányos tölgyfa is.
A községközpontban a Péterfy-kúria kertjébe 1993-ban kezdtek építeni egy ortodox templomot, mely szinte teljesen készen van már, ám jelenleg még a Péterfy kúriát használják ortodox kápolnának.

Írta: Jankó Szép Ildikó ( jszildi@yahoo.com )

Anzik Albert (1999) - Sárközújlak története, Kiadja az Anzik Alapítvány, Sárközújlak
Anzik Albert (2005) – Livada – Sárközújlak, Partiumi Füzetek 36.
Borovszki Samu szerk.(1907) - Szatmár vármegye, Országos Monográfia Társaság, Budapest
Bura László (1997) - Szatmár megye történeti - etimológiai helységnévtára, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár
Dancu Paul (1997) – Colonizarea slovacilor în comitatele Satu Mare, Ugocea şi Maramureş din secolul XVIII şi începutul secolului XIX (Szatmár, Ugocsa és Máramaros megyei szlovák telepítés a 18. századból és a 19. század elejéről), Nagylak (Nădlac)
Kiss Imola – Daniela Bălu (2000) – Az Úr háza a mi hajlékunk. Nemzeti értékeink a multikulturalitás jegyében (Szatmár megye egyházi műemlékeinek katalógusa), Szatmári Múzeum Kiadója, Szatmárnémeti
Kováts J. István Dr. (1942) - szerk. Magyar református templomok, Athenaeum Kiadó, Budapest
Maksai Ferenc (1940)- A középkori Szatmár megye, Stephaneum Nyomda, Budapest
Szirmay Antal (1809-1810) - Szathmár vármegye fekvése, történetei, és polgári esmérete, Buda
Tempfli Imre, Dr, Melega Péter (2000)- A római katolikus Sárköz 1799-1999, Sárközújlak