Turos: Ami a magyaroknak jó, az nem feltétlen rossz a többségnek
Szeptember 22-én rangsorolta a Megyei Küldöttek Tanácsa az RMDSZ szenátor- és képviselő jelöltjeit. A listák élére két fiatal politikus, Magyar Lóránd és Turos Lóránd került, őket pedig két rutinosabb, a törvényhozást korábban már megjárt úriember követi, Günthner Tibor és Erdei D. István személyében.
A szenátor-jelöltek listáját vezető Turos Lóránd 1977-ben született Tasnádon, de Érszakácsiban töltötte első hónapjait, majd körülbelül egy éves korában a szüleivel Szatmárnémetibe költözött. A középiskolai tanulmányok elvégzése után előbb a helyi rádió magyar nyelvű műsorvezetője volt, majd az írott sajtóban tevékenykedett. Hat éve Bukarestben dolgozik, és azt tervezi, hogy így lesz ez a következő négy évben is.
- Az Ön nevét a legtöbben a kereskedelmi rádiózással és az újságírással kötik össze. Miként került át az úgynevezett túloldalra és lett politikus?
- Azt kell mondanom, hogy a közéleti újságírók közül sokan hajlamosak azt hinni, hogy ők jobban tudnák csinálni a dolgokat, mint a politikusok. Valami hasonlót éreztem én is 2004-ben, amikor úgy döntöttem, hogy nem a partvonal mellől fogom kritizálni a vezetőinket, hanem megpróbálok én is beállni a csapatba. Abban az évben tagja voltam Ilyés Gyula kampánystábjának, és nagyon megfogott a dolog. Felhagytam az újságírással és az üzleti- valamint a közéletben próbáltam keresni az útam. A szatmárnémeti tanácsosi listán szerepeltem ugyan, de nem befutó helyen, de bizonyos visszalépések után így is tanácsos lettem 2005-ben. Ugyanebben az évben indítottuk el a City Rádiót is, ami mondhatni, egy véletlennek is köszönhető. A helyi rádiónál ugyanis úgy döntöttek, hogy megszüntetik a magyar nyelvű adást, Szilágyi Levente műsorvezető pedig úgy határozotttt, hogy meghívja az egykori munkatársakat egy búcsúadásba. Itt találkoztam többek között az akkor Nagyváradon élő „Bartoskával" (Bartos Erzsébettel) és Dancs Artúrral, akik ugyanúgy el voltak keseredve, mint az összes egykori kolléga. Mondtam nekik, nem szabad ennyire kishitűnek lenni, és fogadtam velük, hogy egy éven belül beindítunk egy magyar nyelvű rádiót. Erdei Róbert személyében egy igen lelkes partnerre találtam, és valóban sikerült 2005-re elindítanunk a Cityt. Idővel ugyan kiszálltam onnan, de mai napig nagyon büszke vagyok erre, és figyelmmel kisérem a volt kollégák tevékenységét.
- Mi volt az oka az újabb váltásnak?
- 2010-ben az Országos Rádiókommunikációs Tanács kereskedelmi igazgatója lettem, így Bukarestbe kerültem. Majd miután Szász Attila lemondott az Országos Audiovizuális Tanácsban betöltött tisztségéről, előbb ideiglenesen, majd véglegesítve én kerültem a helyére. Mandátumon hat évre szól, de abban az esetben, ha megválasztanak szenátornak, lemondok a tisztségemről.
- Mi a konkrét szerepe az ORT magyar tagjának?
- Azt kell mondanom, hogy hasonló a kissebbségi politikuséhoz. A 11 tagú testületben én voltam az egyedüli magyar, és nekem kellett rávenni a többséget arra, hogy a mi ügyünket támogassa, tolerálja, nekem kellett meggyőzni őket arról, hogy ha a magyaroknak valami jó, az nem azt jelenti, hogy a többségnek automatikusan rossz. Úgy vélem, az elmúlt négy évben ez sikerült, és szeretném elérni a szenátusban is, hiszen ott is a 6-7 százalékunkkal kell meggyőznünk erről a maradék 93-94 százalékot.
- A rangsoroló gyülésen a résztvevők nagy része bizalmot szavazott Önnek! Ez azt jelenti, hogy bíznak Turos Lórándban...
- Igen. Büszke vagyok arra, hogy a két legnagyobb szervezet, a szatmárnémeti és a nagykárolyi ajánlását is megkaptam, akárcsak a hölgyekét és a fiatalokét. Nagykárolyra visszatérve, ők már 2008-ban is támogattak, mikor képviselő jelöltként mérettem meg magam. Akkor engem, és a szenátornak induló Szabó Károlyt támogatták, és mindketten alulmaradtunk. Remélem, most az azóta elhunyt szenátor nyomdokaiba léphetek majd.
- Köztudott, hogy egy politikus családjának nem könnyű az élete. Az Öné miként visszonyul ehhez az életformához?
- Szerencsémre a feleségem és köztem csak akkor van konfliktus, ha beülök a székébe, ugyanis fogorvos. Egyébként Ferencz Judithnak hívják, és két közös gyerekünk van, Lehel, aki első osztályos a 10-es iskolában, valamint Anikó, aki óvodás a Hám Jánosban. Nem szabad kifelejtenem persze a skót juhászunkat sem, illetve a mellé csapódott kóbor macskát, akik szintén a család tagjai. A hétvégéket igyekszem úgy beosztani, hogy mindig legyenek közös programjaink, sokat horgászunk és biciklizünk. Megválasztásom esetén is remélem, hogy lesz erre időm, ami persze egyáltalán nem biztos.
