Csanálos

A sorozatos tatár, német és török betörések, a vissza-visszatérő pusztító járványok a vidéket elnéptelenítették. Az 1703-ban kitört Rákóczi-féle Szabadságharc végére ezt a falut is pusztaként említették a korabeli dokumentumok. A Szatmári békekötés után (1711) azonban a vidék ura, Károlyi Sándor elhatározta saját birtokainak katolikus svábokkal való betelepítését.1712-ben érkeztek ide az első telepesek (a kevés számú itt élő magyar jobbágycsaládot áttelepítették Börvelybe), de a nehéz körülmények miatt a svábok nagy része elszökött vagy meghalt. A négy településből ahová svábok érkeztek (Nagykároly, Csanálos, Csomaköz és Kaplony) csak itt maradtak meg, ez a település tetszett nekik. A külföldről történő telepítés folytatódott egészen a 18. század második feléig, de a vármegyén belüli költözések még sokáig új telepítő forrást jelentettek.

Ez nagymértékben annak a sváb hagyománynak köszönhető, hogy a legidősebb fiú örökölte a föld felét, másik felét pedig a jegyesének adták el, hogy a birtokot ne darabolják fel, a pénzből pedig kifizették a többi gyermeket. Sok fiúgyermek nem vállalta a zsellérséget testvérénél, hanem más településre költözött inkább, ahol még volt szabad föld.

Néprajzához tartozik még a sok sváb ház mely jó állapotban őrződött meg, legtöbb azért a modern kor követelményeinek megfelelve kissé módosított változatban. Csanáloson mindegyik háznak külön neve van, általában az ott lakó vagy lakott családokról kapták neveiket, pl. a Sultész család háza a Sulteszez. A ma használt háznevek építtetőik után már sokszor kihalt családok neveit viselik.

A falu lakossága dinamikusan növekedett a 20. századig, mely a háborúk pusztításával, az 1945-ös Szovjetunióba történő deportálással (közel százan nem térhettek soha vissza), a kivándorlással és a gyermekszaporulat csökkenésével jellemezhető, és a falu népességének elöregedését és fogyását eredményezte. A 20. századra a sváb lakosok elveszítették anyanyelvüket, magyar anyanyelvűekké váltak, sokan sváboknak illetve németeknek vallják magukat, de magyarnak is.
A falu határában lévő tölgyerdő természetvédelmi terület.
Érdekességként megemlíthető, hogy ebben a faluban született Tempfli József, Nagyváradi Megyéspüspök.
"E falu egyike a vármegye legrendezettebb, legszebb és legmódosabb községeinek” írták róla a 20. század elején megjelent vármegye monográfiában és ez az állapot az elmúlt egy évszázad alatt nemigen változott.

Legjelentősebb látnivalói: Római katolikus temploma - Az elsőt Károlyi Ferenc, (Károlyi Sándor fia) építtette 1725-ben. A templom címe a Szent Kereszt megtalálása, ünnepe május 3. Többször módosították, kétszer le is égett. A templomkertben található az első világháborúban elesettek emlékműve. A temető kápolnái és a deportáltak emlékműve: két kápolna is található a temetőben az egyik a temetőkápolna, melyet 1853-ban építettek és 1983-ban renoválták; másik az ún. Piéta kápolna, mely a bejárat közelében található és 1907-ben építették. A temetőben található még az 1972-ben emelt deportáltak emlékműve, melyen a távolban elhunytak neve és haláluk éve szerepel egy rövid felirat kíséretében. A szőlőkápolna – Nepomuki kápolna – a Fekete szőlő nevű határrészben található a Csanáloserdő felé vezető úton (ellentétben nevével jelenleg kukoricaföld veszi körül). 1737-ben fából emelték, majd 1772-ben átépítették téglából (homlokzatán 1777-es évszám szerepel). A kápolnában egyetlen oltár van, Nepomuki Szent János képével. Régen nem miséztek benne, de mikor 1832-ben a tűz elpusztította a templomot, Hám János püspök megengedte, hogy a szentmiséket itt tartsák. Ha tovább haladunk a Csanáloserdőre vezető úton, bal oldalon megtalálhatjuk a már fent említett Vada-keresztet.

Írta: Jankó Szép Ildikó ( jszildi@yahoo.com)

A fényképeket készítette: Domokos Krisztina, Jankó Szép István és Jankó Szép Ildikó

 

Felhasznált és a településről további érdeklődés esetén ajánlott irodalom:
Borovszki Samu szerk.(é.n.) - Szatmár vármegye, Országos Monográfia Társaság, Budapest
Bura László (1997) - Szatmár megye történeti - etimológiai helységnévtára, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár
Bura László (2001) – Csanálos, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda
Kiss Imola – Daniela Bălu (2000) – Az Úr háza a mi hajlékunk. Nemzeti értékeink a multikulturalitás jegyében (Szatmár megye egyházi műemlékeinek katalógusa), Szatmári Múzeum Kiadója, Szatmárnémeti
Maksai Ferenc (1940)- A középkori Szatmár megye, Stephaneum Nyomda, Budapest
Merli Rezső (2002) - Harminckét település története, Otthonom Szatmár megye 16, Szatmárnémeti
Vonház István, Dr. (1997) – A szatmármegyei német telepítés, Merli Rudolf bubesheimi plébános kiadása